Bár éppen csak belecsöppentünk adventbe, úgy érzem, hogy idén végre, talán életemben először, sikerült elkapnom valamit, amire eddig mindig annyira vágytam. Talán ez lenne életem legjobb adventje?
Advent előtt írtam arról, hogy a férjemmel mi milyen lemondásokra készülünk ebben az ünnepi időszakban, amely egyben életünk első közös adventje házasként. Könnyen belesüppedtünk abba a megszokásba, hogy az étkezések alatt néztünk valami sorozatot. Ez lett a mi kis „rituálénk”, azonban pontosan tudtuk, hogy ezzel értékes beszélgetésektől fosztjuk meg magunkat, így advent remek lehetőséget adott nekünk arra, hogy feladjuk ezt a házasságunkra és egészségünkre is káros tevékenységet.
Így, pár nap elteltével pedig azt kell mondanom, hogy jobban nem is alakulhatna a dolog! Korábban reggeli alatt beraktunk valami rövid kis sorozatot, amitől úgy kezdtük a napot, mint akiket kupán ütöttek: nem volt időnk felébredni, imádkozni közösen, vagy csak beszélgetni egy kicsit. Én személy szerint sokkal fáradtabb is voltam egy ilyen nap során. Ráadásul egész munkaidő alatt a képernyőt bámuljuk, ezzel pedig megtoldottuk azt is egy fél órával. Sehogy sem volt jó, éreztük, hogy változtatnunk kell.
Lemondtunk a sorozatokról, és helyette új szokást vezettünk be. Adventben a reggelek kezdenek közös kis áhítatokká alakulni: meggyújtjuk az adventi gyertyát, elolvassuk a napi igéket, imádkozunk és beszélgetünk. Nem egy világrengető új találmány ez, azonban rendszeres és meghitt, segít az ünnepre fókuszálni. Míg az előző években advent csak elsuhant mellettem, most úgy érzem, minden egyes nappal együtt mozdulok én is, és az ünnepi készülődés sem csúszott még ki a kezeim közül.
Tudom, hogy a mi élethelyzetünk egy kicsit más, és évről évre változni fog minden, de abban mind a ketten biztosak vagyunk, hogy ezeket a reggeli áhítatokat szeretnénk advent után is megtartani. Aprócska változás, mégis érezzük, hogy milyen hatalmas ereje van!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás