Szokásos vasárnap esti írásában a teremtésvédelem fontosságára hívta fel a figyelmet Bese Gergő atya. Továbbá azt is hangsúlyozta, hogy mi mit tehetünk a jövő nemzedékéért.
Itt a lehetőség, hogy az Egyház is hallassa a hangját! Röviden így fogalmazhatnám meg annak a találkozónak a rezüméjét, melyre az ország minden egyházmegyéjéből érkezetek laikusok, papok, szakemberek és egyszerű környezetvédők. Ők voltak a teremtésvédelmi referensek. A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Caritas In Veritate Bizottsága szervezésében, Székely János püspök atya vezetésével indultunk el egy közös úton, az élhető jövőért.
Tudom, hogy sokaknak már lerágott csont a környezetvédelem ügye, egyesek politikai hátteret sejtenek a fel-fellángoló akciók hátterében (van is benne valami), mások a fiatalok körében trendi témának látják csupán az ügyet, egy azonban biztos, mindannyiunkat érint a változás, senki sem marad ki belőle. Elszenvedője lesz a klímaváltozásnak a tagadó és a változás ellen küzdő egyaránt.
Azonban feltehetjük a kérdést: miért áll be ebbe a témába a Katolikus Egyház? A választ Ferenc pápa Laudato si enciklikájának megjelenése adja.
„Milyen világot szeretnénk továbbadni azoknak, akik utánunk jönnek, a felnövekvő gyermekeknek?” (160. pont) – teszi fel a kérdést a pápa.
hirdetésA rossz bánásmódban részesülő, kirabolt Föld panaszkodik, és kiáltása összetalálkozik a magukra hagyott emberek kiáltásával. Nekünk, az Egyház tagjainak pedig feladata a kiáltók hangjának meghallása és kérdéseik megválaszolása. Ehhez azonban „ökologikus” megtérésre van szükség.
De mit jelent ez a mindennapokban? Egy plébánia életében? Egy katolikus intézményben? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ és hallgattuk meg a témában jártas előadók gondolatait: Székely János püspök atyát, Nobilis Márió atyát, Zlinszky Jánost, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensét, Polgár Balázst és a Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesület munkatársait.
Természetesen a közös munka sem maradhatott el. Válogattunk szemetet, ökobarát plébániai programot szerveztünk, „komposztáltunk”, az egyházi liturgikus évben pedig helyeket kerestünk azoknak az alkalmaknak, amikor a teremtett világ megóvása találkozik az evangélium üzenetével.
A legfontosabb mégis az volt, hogy valami elkezdődött. Minden egyházmegyében ott vannak a referensek és elkezdik az építkezést. Közösséget, társakat keresnek ahhoz, hogy ne betarthatatlan ígéretek szintjéig jusson el az ügy, ne a fióknak tervezzünk nagy dolgokat, hanem mutassuk meg, hogy képesek vagyunk a gyakorlati életben is lépéseket tenni a megoldás felé, ezzel megszólítva azokat, akik felismerték a problémákat, csalódtak az állami megoldások hatékonyságában és bennünk társakra lelhetnek. Nagyszerű lehetőség a misszióra, közösségeink építésére.
A kiáltók hangja egyre erősebb, a nagypolitika viselkedése gyáva és álszent, tenni azonban piciben mi is képesek vagyunk, és ez a fontos!
Bese Gergő atya
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás