Fontos – és kétségtelenül megosztó – témában ragadott billentyűzetet Bese Gergő atya, aki írásában arról értekezik, hogy egy papnak szabad-e társadalmi kérdésekben megnyilvánulnia.
Szabad vagy nem szabad? – ez itt a kérdés!
Mégpedig akkor, amikor katolikus papként megnyilvánulok közéleti vagy komoly társadalmi kérdésekben. Ha véleményem egyezik az éppen időszerű elvárásokkal, akkor vállveregetést kapok, jól tájékozottnak minősítenek, reformer típusnak tartanak, azonban ha ellentmondok a fősodor véleményének, én vagyok maga a megtestesült gonosz és rögtön kapom az ívet azoktól, akik a templomot belülről sem ismerik, semmi közük egyik felekezethez sem – vagy éppen vallásosak a maguk módján, viszont ők teljesen tisztában vannak azzal, hogy mit kell tennie, gondolnia egy katolikus papnak.
hirdetésEgy dolga biztosan van: hallgatni.
Társadalmi kérdésekben az elmúlt időben sajnos volt bőven lehetőség megnyilvánulni. Ilyen volt a lengyel abortusztörvény, az LMBTQ-propaganda, a genderőrület, a menekültkérdés, a családok morális állapota, a fiatalokra leselkedő veszélyek, a koronavírus okozta tragédiák, kilábalások. Azonban egyik témát sem lehet függetlenül megközelíteni, úgy, hogy egyik politikai tömbhöz tartozó, irányzathoz tartozó se sértődjön meg. De kell úgy fogalmazni? Fontos, hogy mindenkinek tetsszen, egyetértsen azzal, amit én gondolok?
Az elmúlt évek megmutatták, hogy nem feladatom minden oldal kiszolgálása csak azért, mert pap vagyok. Nem kell megalkuvónak lennem! Ebben is példát mutat Jézus, aki igen megosztó személyiség volt a maga korában; nem igazán törődött azzal, hogy az igazság, mellyel előállt, mennyire felel meg a kor vezető „értelmiségének” elvárásainak.
Nem akart álarcokat felvenni, hogy hitelesnek tűnjön a betegek, a tanítványok, a bámészkodók és a farizeusok előtt. Egyedül az vezette, hogy szavain, cselekedetein keresztül minél több embert közelebb vigyen Istenhez. Persze csak azokat, akik meghallgatták és életre váltották tanítását. A többiek csak a buli kedvéért, a tömeg vonzása vagy éppen a balhé keresése miatt követték. De ez mindenkinek a magánügye volt. Senki felett sem tört pálcát és senkire sem kényszerítette rá akaratát, az idő viszont neki dolgozott.
Nagyon forrongó időszakot élünk, és a közelgő választás még tovább fokozza ezt a közhangulatot. De vagyok még elég koros ahhoz, hogy megállapítsam, ez mindig is így volt választások idején. Népünk sajátossága az, hogy öten hat felé húzunk, egy irányba tekinteni szerintem képtelenek vagyunk. Azt viszont mindenki tudja magáról, hogy mindenhez is ért és bármely témából ,,nagydoktoridisszertációt” tud prezentálni.
Képtelenek vagyunk egy irányba tekinteni. Mai napig vannak közöttünk olyanok, akik az ’56-os eseményeket ellenforradalomnak tartják, akik a szocialista rendszerre kánaánként emlékeznek, akik tagadják az egyházüldözést a ’90-es évek előtt (csak akkor hová is lettek a szerzetesek?), akik hazugságnak tartják a migrációs veszélyt vagy az LMBTQ-propagandát.
Ameddig ez így van, addig maradnak a véleménykülönbségek, az adok–kapok, a szópárbajok, az ígéretlicitek, az egymásra mutogatások. De akkor érdemes szólni, vagy sem? Érdemes foglalkozni a kérdéssel? Véleményem egyértelmű: Igen! Utasítást pedig egyenesen Szent Páltól kaphatunk: hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel. Mert jön idő, amikor az egészséges tanítást nem hallgatják szívesen, hanem saját ízlésük szerint szereznek maguknak tanítókat, hogy fülüket csiklandoztassák. Az igazságot nem hallgatják meg, de a meséket elfogadják. Te azonban maradj mindenben meggondolt, viseld el a bajokat, teljesítsd az evangélium hirdetőjének feladatát, töltsd be szolgálatodat. (2. Tim. 4, 2 – 5)
Mire is hív Szent Pál: az örömhír hírüladására. Ami nem más, mint megtérni, felölteni az új embert, építeni Isten országát, felvenni a küzdelmet a gonosszal szemben, szeretni felebarátomat, mint önmagamat. Sehol nincs benne, hogy hallgass el, ne védd meg magad, tagadd meg közösségedet, hallgasd el az igazságot, mondj le az életről, fordíts hátat az Igazságnak.
Én pedig továbbra is érvelek, intek, buzdítok nagy türelemmel és kitartással.
Bese Gergő
Szerkesztőségünk az oldal indulása óta azt vallja, hogy fontosak a papok közéleti témákban adott iránymutatásai, társadalmi kérdésekben való megnyilatkozásai. Ugyanakkor nem támogatjuk, ha pártok által rendezett rendezvényekre látogatnak el, vagy a kampányban egy párt támogatására buzdítanak.
Örömmel várjuk a témában az olvasói írásokat is a szerkesztoseg@777blog.hu címre, amelyeknek publikálási jogát a szerkesztőség fenntartja.
hirdetés
