„Merjétek Isten igéjét missziósként képviselni bárhol” – missziók vasárnapja

A katolikus egyházban ma ünneplik a missziók vasárnapját. Ennek apropóján osztjuk meg Emmanuel Ilo nigériai missziós kispap gondolatait, aki hazánkban lát el missziós feladatokat.

A misszió az egyház küldetése, amiben mi is részesülünk. Az örömhír átadása mindenkinek a kötelessége, nem csak a papoknak vagy szerzeteseknek. Keresztelésünk által mindnyájan meg vagyunk hívva az evangélium hirdetésére. A II. János Pál pápa által írt Redemptoris missio enciklika 23. pontja kiemeli mindenekelőtt az apostoloknak adott parancs egyetemes jellegét: „Minden népet” (Mt 28,19); „az egész világra, minden teremtménynek” (Mk 16,15); „minden népet” (Lk 24,27); „egészen a föld végső határáig” (ApCsel 1,8). Aztán kiemeli az Úrtól kapott biztosítékot, hogy ennek a feladatnak teljesítésekor nem maradnak egyedül, hanem erőt és segítséget kapnak küldetésük teljesítésére. Ez a Lélek jelenléte és ereje, valamint Jézus szüntelen jelenléte: „Ők elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr velük volt munkájukban” (Mk 16,20).

Mindenkinek adottsága és hivatása szerint misszionáriussá kell válnia; papként vagy szerzetesként, szülőként vagy egyedülállóként. Nem mindenki kapja meg azt a hivatást, hogy hagyja el az országát és menjen messzi földre. Vannak, akik a saját területükön kell, hogy misszionáriusok legyenek: a családban, a munkahelyen, iskolában, a sportban, a közösségekben, a baráti társaságokban stb. Mindenkinek a szakmájában kell misszionáriussá válnia. Ferenc pápa az Evangelii Gaudium apostoli buzdítás 120. pontjában ezt mondja: „Minden keresztény annyira misszionárius, amennyire Jézus Krisztusban találkozott Isten szeretetével; többé ne mondjuk, hogy „tanítványok” és „misszionáriusok” vagyunk, hanem azt mondjuk, mindig „misszionárius-tanítványok” vagyunk.”

Milyen misszionárius vagy ott, ahol vagy?

A mai társadalomban vannak helyek, ahol még fontos a pre-evangelizáció, de több helyen nagyon fontos a re-evangelizáció. A misszió nem elsősorban karitatív munka, jótékonyság vagy a szegények megsegítése, hanem Isten igéjének elvitele és megosztása az emberekkel. Krisztus maga az evangélium fő hirdetője, Ő az első misszionárius. A többi misszionárius részt vesz és folytatja Krisztus már megkezdett evangéliumhirdetésének munkáját, amit Ő bízott az apostolokra. Krisztus példáját követve az evangélium megosztása nem csak szóban történik, hanem jó cselekedetekkel, konkrét karitatív adományokkal.

Én misszionáriusként, aki Afrikából (Nigériából) származik és Magyarországon szolgál, azt tapasztalom, hogy csodálatos, de nem könnyű dolog az evangélium üzenetét vinni, megosztani és képviselni az emberek között. Eredményesebb az evangéliumot élni, nem csak beszélni róla. Azt láttam, hogy a mai fiatalok nagyon érdeklődnek a misszió iránt, de néha nem merik megtenni az első lépést.

Ezért, kedves fiatalok, bátorítalak benneteket, hogy merjétek Isten igéjét missziósként képviselni bárhol, ahová az élet állított benneteket, így re-evangelizálni a társadalmunkat. Aki érzi, hogy Isten nagyobb misszióra hívja, mint ad gentes a „nemzetekhez, amelyek még nem hisznek Krisztusban, akik még távol vannak Krisztustól” (Redemptoris Misszio 34.), merjék megtenni azt a lépést bizalommal, mert aki küld, annak az segíteni fog.

Merjünk kimozdulni a komfortzónánkból és megosztani a jó hírt mindenkivel!

Kedves szülők! Legyetek Isten örömhírének hirdetői a családban, a házastársi szeretetkapcsolatban és a gyerekek nevelésében.

Kedves egyedülállók! Tegyetek tanúságot életetekkel mint az Ige hirdetői.

Kedves papok és szerzetesek! Vegyünk példát Krisztus önzetlen szeretetéről és alázatosságáról, aki szolgálni jött, és nem azért, hogy Neki szolgáljanak.

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28, 19).

Emmanuel Ilo

hirdetés