Egy újabb megindító tanúságtételt osztunk meg a ,,100 szóban a hitem” kezdeményezésünkre érkezett írások közül. Szokolai Katus tanúságtételét olvashatjátok.
A tükörképem nézem. Minden sötét bennem, a szemem élettelen, a szívem üres, a gondolataim reménytelenül fecsegnek. Hirtelen úgy érzem, mintha valaki megérintené a vállam. Ösztönösen hátra fordulok. Senki. Újra az arcomat nézem, amikor nagyon mélyről egy hang megszólít: sokkal több vagy, mint gondolnád. Én féltett kincsem, szeretett lelkem. Semmi miatt ne aggódj. Minden érted van.
Ha nem is értesz engem, bízz bennem.
Veled vagyok. Soha nem hagylak magadra. Értékes vagy, nemes és tiszta, jóságodnak nincs határa. Jó nekem itt. Otthonra leltem benned. Szeress és élj szívből.
A szívem megtelik és a sötétben egy apró csillagpont halványan pislákolni kezd: szememben a hitem ragyogása.
hirdetés
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás