2021.10.11.

A rettegett foganási nehézség

„Mi van, ha nekünk sem lehet? Mi van, ha megfogan és elveszítjük? Mi van, ha sosem leszünk olyan család, amilyet elképzeltünk? Akkor mi van?” A párok félelmeit pedig csak tetézik az illetlen és meggondolatlan kérdések. 

„Gyerek van már?” – csattan a meggondolatlan kérdés a friss házasok felé. Gyomorgörcs, mosolygás, zavart pislogás: „Még fél éve sem vagyunk házasok…” 

Tehát elkezdődött. Benne ülünk abban a mókuskerékben, amiből szinte már lehetetlen kiszállni. Úgy tűnik, a házasság után a pár magánélete – egyesek számára – közüggyé válik. Ha még nincs gyerek: mikor lesz már? Ha már van gyerek: mikor jön a következő? 

Hiába próbál az ember nem „rágörcsölni”, az állandó célozgatások és a nő testének a méregetése még a legkiegyensúlyozottabb lelkiállapotú embert is kibillenti a béketűréséből, hiszen senki sem veszi észre azokat a ki nem mondott félelmeket, melyek egyre több pár feje fölött ott lebegnek: mi van, ha…

hirdetés

Mi van, ha nekünk sem lehet? Mi van, ha megfogan és elveszítjük? Mi van, ha sosem leszünk olyan család, amilyet elképzeltünk? Akkor mi van?

Éppen ezért nem éljük bele magunkat. Nem akarunk beszélni róla, és még abszurdabb és illetlenebb, ha a házasság első hónapjaiban boldog-boldogtalan kérdezgeti, célozgat, huncutul felvonja a szemöldökét. 

Egyre több nő és család vállalja nyíltan azt, ha a terhesség korai fázisában elmegy a kisbabájuk. Egyre több olyan esetről is hallani, hogy a párok nehézségekkel küzdenek: hosszú évek küzdelmei, kivizsgálások sora után ‘talán’ megfogan egy gyermek. Szinte azt lehet mondani, hogy ez lett a normális, és nincs olyan ember, akinek az ismerősi körében ne lennének nehézségek, fájdalmak a gyermekvárást illetően. 

Az idősebb generáció tagjai pedig nem értik, miért szisszenünk fel felháborodva, ha három hónap házasság után a gyermekek felől kérdezgetnek minket. Úgy látom magunkon és a hozzánk hasonló fiatal házasokon, hogy védekező üzemmódba kapcsoltunk. Nem tervezünk vidáman és önfeledten, nem örülünk egy korai terhességnek: szinte rettegve várjuk, hogy mikor üt be a katasztrófa, hiszen annyi ilyet hallani. 

A félelmeink megbénítanak minket és az ártatlan kérdezősködések csak még nagyobb gyomorgöcsöt okoznak. Akár fiatal házasok, akár régóta gyermektelenek: mind arra vágyunk, hogy a külvilág érzékenyen közelítsen ehhez a témához. Mi nem érezzük úgy, hogy a foganási küzdelmeink közügynek számítanának, és nem szeretnénk a nehézségeinket mindenkivel megosztani. 

A gyerekre vonatkozó kérdések helyett szükségünk van a szeretetre, a gondoskodásra, az olyan kérdésekre, hogy „miért imádkozhatok értetek?” Szükségünk van a támogatásra, a példamutatásra, a bátorításra, hogy ebből feltöltekezve közösen tudjunk megküzdeni az élet nehézségeivel. Ha pedig majd babát várunk, annak úgyis nyilvánvaló jelei lesznek…

 

Borítókép: Fizkes | Dreamstime.com
Blog
hirdetés