Hogyan tovább? Sok év készülés után nagyon gyorsan véget is ért az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, de ne higgyük azt, hogy ez csak ennyi volt…
A Kongresszus híre az egész Kárpát-medencében elterjedt, nem volt olyan falusi plébánia, ahol ne lett volna egy csomag szentkép vagy ne imádkozták volna az előkészületi imádságot. Valaki azt mondta nekem egyszer, hogy aki egy ilyen programra akar menni, még ha először nem is érdekli az egész, a végén valahogy mégis jól fogja magát érezni. Ez most is így volt, nézzük csak a Forráspontot, ahol elképesztő volt látni azt, ahogy a fiatalok először buliztak, majd mikor jött a Szentségimádás pillanata, mindenki el tudott csendesedni, és csak az Eucharisztiára figyelni. Még azok is, akik talán eddig azt sem tudták, mi is az Eucharisztia. De ez csak egy program volt a sokból, nagyon sok család vett részt a miséken, és bár először fura volt a mise közben futkosó kisgyerekeket látni, ha abból a szemszögből nézzük, hogy ők a jövő egyháza, és hogy mennyi mindent kapnak most gyerekként úgy, hogy észre sem veszik, rögtön boldogsággal és büszkeséggel fog eltölteni a gyerekek játékossága.
Vasárnap viszont a pápa lezárta a Kongresszust. Egy korszak ért véget, már nem imádkozzuk az előkészületi imádságot, és nem fog a csapból is a NEK folyni. Nagyon rossz volt látni, ahogy bontották a színpadot, pakolták a székeket, hihetetlen, hogy ennyire gyorsan eltelt ez a hét. Most viszont feltehetjük a kérdést: hogyan tovább?
A szervezők képesek voltak egy olyan rendezvényt szervezni, melyből mindenki meríthet, mindenki elvehet egy picike szeletet. Sokan mondták nekem azt is, hogy a Kongresszus után egy euforikus állapot lepte el őket, és erősebb lett az Istenkapcsolatuk.
hirdetésMost viszont nekünk van feladatunk: éljünk most már így, legyen Jézus az első az életünkben!
Menjünk el misére, járuljunk szentáldozáshoz, és vigyük el az Eucharisztia örömét az emberekhez. A pápa évekkel ezelőtt minket hívott meg arra, hogy merítsünk ebből a forrásból, és most nekünk kell megosztani mindazt a jót, amit tapasztaltunk és tanultunk. Küldetésünk elvinni azokat is Istenhez, akik most nem merítettek ebből a forrásból, mert az Eucharisztikus Kongresszus minden emberhez szólt, mindenkit Jézushoz akar vinni.
Én hiszem, hogy ez a több százezer ember nemcsak most tett tanúságot Istenről, hanem ezután is fog, és hiszem azt is, hogy odafentről büszkén néznek le most ránk.
Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus célja az volt, hogy közelebb kerüljünk az ostyában lévő Jézushoz, és ne felejtsük el, hogy az Oltáriszentség ott van most is minden templomban, minden nap tudunk találkozni Vele, mindig közel kerülhetünk Hozzá. Lehet, hogy nem lesz hatalmas körmenet, vagy nem jön a pápa, de Jézus ott van. És Ő a lényeg.
Szeghő Balázs
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás