Aki a kicsiben hű…

Gyakran vannak világmegváltó gondolataim. Fiatal vagyok, lelkes és hát, talán kicsit naiv. Ötletek, reformok jutnak az eszembe, hogy az élet bizonyos területeit, jelenségeit miképp lehetne megváltoztatni, békét teremteni népcsoportok között, éhező afrikai gyerekeket menteni, hirdetni az Evangéliumot az életem árán is… aztán hazaérek, meglátom a lakótársaim koszos edényeit a mosogatóban, és azt gondolom: én ezt biztosan nem fogom elmosni!

Kinek ne lettek volna világmegváltó gondolatai gyerekként, fiatalként? Ezek mind nagyon szép gondolatok, amiket egyáltalán nem akarok lebecsülni, hiszen szükségünk van reformerekre, újítókra, lelkes önkéntesekre. Ráadásul ezek a vágyak nem feltétlen maradnak csupán álmok vagy elképzelések, hiszen van, aki tényleg nagy dolgokra van meghívva. Azonban szembesülnünk kell azzal, hogy a hétköznapokban mindannyiunknak helyt kell tudni állni, és még ha nagy dolgokra is vagyunk meghívva, meg kell tanulnunk először a kis dolgokban szeretni.

Mostanában többször összetalálkoztam azzal a gondolattal, hogy „aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű”. Teréz anya szavai is hatottak rám; „legyetek hűek a kis dolgokban, mert azokban rejlik erőtök”, és a jól ismert mondása, miszerint „nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.”

hirdetés

Szóval, hogy is van az, hogy a világmegváltó gondolataim közepette nem fűlik a fogam a mosogatáshoz? Vagy olykor nem tudok rendet rakni mások után, azt csinálják meg ők maguk? A hétköznapi munkák, az aprónak tűnő tettek az emberek szemében kevésbé nemes dolgok, mint például az afrikai éhezőket menteni, ez tény. De nem maga a tett, hanem a mögötte lévő hozzáállás, lelkület az, ami Istennek számít. Tudom szeretettel végezni azt a dolgot, amit épp az adott pillanatban rám bíz?

Nem kell ahhoz máshol lennem, hogy szerethessek. Nem igaz, hogy akkor, ha nagyobb tetteket hajthatnék végre, akkor jobban tudnék szeretni. Most, a jelen pillanatban is van lehetőségem szeretni, egy hétköznapi tettet nagy-nagy szeretettel elvégezni. És akkor az, mikor szeretettel ajtót nyitok valakinek, mosolygósan köszönök, szolgálatra kész szívvel letörlöm az asztalt, örömmel viszek egy pohár vizet másnak, ugyanannyit fog érni Isten szemében, mintha nagy dolgokat hajtanék végre.

És te? Tudsz a kicsiben hű lenni? Kis dolgokat nagy szeretettel végezni?

Fekete Ági

hirdetés