2021. 06. 06.

Egy 13 éves kislány első és egyben utolsó szentáldozása

Megrendítő történetet osztott meg egy horvát plébános, aki csütörtökön elsőáldozásban részesített egy súlyosan beteg, 13 éves kislányt. Tamara – aki tíz éve küzdött meg nem nevezett betegségével – másnap korán reggel elhunyt – avagy ahogyan plébánosa írta: miután szívébe zárta Jézust felment a mennyországba.

Június 3-án, Úrnapján a horvátországi Krašić plébánosa, Ivan Vučak egy 13 éves súlyos beteg kislányt, Tamarát részesítette otthonában az első szentáldozásban szülei és testvérei körében. A plébános arról számolt be, hogy miután a kis Tamara szívébe fogadta Jézust hirtelen olyan tágra nyíltak a szemei, mintha azt akarná mondani: „Köszönöm Jézusom, hogy szívembe, családomba és házunkba költöztél, mely számomra már mintegy tíz éve olyan, mint egy kórház.” A családtagok együtt imádkoztak a plébánossal, szülei és testvérei is jelen voltak az elsőáldozásnál.

Fotó: Facebook

Tamara másnap, pénteken reggel elhunyt, Ivan atya elmondása szerint megdöbbentő volt az a komolyság, amellyel magához vette az Oltáriszentséget. A plébános a Facebookon osztotta meg a beteg kislány történetét, amelyben megrendülten köszönte meg, hogy Tamara ilyen méltó módon viselte a szenvedését. „Most sokan megkérdezik Tőlünk, hogy Isten miért engedi azt, hogy kisgyermekek szenvedjenek. A választ csak úgy kaphatjuk meg, ha a keresztre tekintünk. Ott van a válasz, amelyben felismerhetjük Isten irántunk való szeretetét. Kedves Tamara, köszönöm hogy tanúságot tettél a hitről, hálát adok szüleidért, akik a nap 24 órájában veled voltak. Köszönet minden orvosnak és ápolónak, akik tíz éven át kísértek téged a betegségedben. Tamara itt a Földön megvárta Jézust, majd miután a szívébe zárta másnap felment a mennyországba.”

„Ma egy elsőáldozó gyermek halálára gondolni szörnyűségnek tűnik és talán pontosan azért, mert elveszett a szentségek iránti valódi érzékenység. Sokan nem ismerik fel, hogy miért születtünk meg, merre tartunk, nem fogadják el, hogy a földi élet csak egy átmenet és elutasítják Istent, aki szeretné őket vezetni az örök élet ígéretével. Hálásak vagyunk ezen kicsinyekért, akik élete nem tört össze, ahogy a világ gondolja, hanem ajándékká váltak Krisztusban, Krisztusért és Krisztussal, mindannyiunkért. Ők értünk felajánlott kegyelmi kincsek, valódi tanúságtételek. A világ nem akarja látni, de nekik a halál után már igazi életük van, nem a halálé az utolsó szó” – ezekkel a sorokkal zárja gondolatát az eseményről beszámoló Cooperatores Veritatis.

Fordította: Kulcsár Dávid

Borítókép - Fotó: Facebook
Szemle
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás