Június 4-e a nemzeti összetartozás napja, amely a magyarság történetében egy fontos eseménynek állít emléket. Az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásának évfordulója alkalmából egy ismert Bojtorján-dal jutott az eszünkbe, amelynek a címe, hogy „Összetartozunk”.
Ha megkérdeznénk a magyar embereket, hogy miként tudnák jellemezni népünket, akkor valószínűleg sokan a széthúzást emelnék ki. Ezt sokszor hallottam már és sajnos van alapja, hiszen rengeteg olyan esemény van történelmünkben, amikor erre láthattunk példát. De nem kell messze mennünk a múltba, mert a jelenben is többször tapasztalhatjuk ezt. Valószínűleg ezer és egy okot tudnánk felsorolni, hogy mi a problémánk a másikkal.
Biztos sokan ismerik a Bojtorján Összetartozunk című dalát és nekem a mai nap kapcsán ennek a sorai jutottak eszembe, amelyekből ki is emelnék néhányat.
„…mert könnyű bántanunk egymást, vagy önmagunk, de nem hazudhatunk, mert egymásért vagyunk.”
Ugye, ez könnyen megy, mert
mi magyarok általában negatívan állunk dolgokhoz. Mégis, próbáljuk meg néha kicsit a jót is nézni a helyzetünkben.
Hálásak lehetünk azért, hogy már évtizedek óta nem élünk háború sújtotta helyen. Azért is, hogy bár Trianon következtében több területet elcsatoltak, de manapság már könnyen tarthatjuk a kapcsolatot határon túli hozzátartozónkkal, barátainkkal.
„…Csak ahhoz kell most erő, hogy jó kedvünk legyen.”
Így a járvány utáni nyitás közepette talán könnyebben tudunk örülni dolgoknak, amelyek előtte természetesek voltak számunkra. Vagy már ismét abba a csapdába estünk, hogy a negatív dolgokat látjuk csak magunk körül? A dal fentebbi sora jól jellemzi, hogy a jókedvhez valóban erő kell. Mert a panaszkodás, az könnyebben jön. Én is sokszor észreveszem magamon, hogy bizonyos témákban hamarabb tudok negatív dolgokat mondani, mintsem kiemelni azoknak pozitív oldalát. Legyen szó munkahelyről, családról, vagy csak úgy általánosságban a mindennapokról. Azonban rajtunk is múlik, hogy összességében pozitív vagy negatív szemléletet honosítunk meg magunk körül.
„…mert volt már pár utunk és sok mindent tudunk, de legfőképpen azt, hogy összetartozunk.”
Amikor azt hallom, hogy a magyar széthúzó nemzet, akkor kicsit mindig elszomorodom és megszólal bennem egy hang, hogy „ez nem is így van”. És valóban így gondolom. Persze itt is valószínűleg azokból a példákból tudnánk többet említeni, amelyek alátámasztják a fentebbi állítást, mégis a mai napon különösen is azt emelném ki, hogy szerintem a magyar emberek kifejezetten képesek összefogni egy közös célért. Azért erre is volt több példa a múltban. Gondoljunk csak arra, amikor egy jótékony akcióban kell összefognia az országnak, milyen sikeresek tudunk lenni, de sporteseményeken is híresek a magyar drukkerek az elképesztő hangulatról, amelyet teremteni tudnak.
Úgyhogy a mai napon inkább a pozitívumokra gondoljunk, és arra, hogy miért vagyunk büszkék magyarságunkra. Istennek pedig adjunk hálát, amiért gondoskodik rólunk és kérjük Őt, hogy áldásával kísérje nemzetünket!
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás