5 jel, hogy a gyülekezeted rálépett a progresszív kereszténység útjára

A legtöbben nehezen ismerjük fel a tévtanításokat, éppen ezért fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet olyan jelekre, melyek azt mutatják, hogy egy közösség elkanyarodott az evangélium tiszta tanításától. Az alábbi, eredetileg angol nyelvű cikket az Evangelikál Csoport fordította le, és az ő engedélyükkel közöljük.

Néhány évvel ezelőtt a férjemmel elkezdtünk egy helyi szabadevangéliumi gyülekezetbe járni. Nagyon szerettük. Jól esett, hogy tartozhatunk valahová, jó volt megtapasztalni a közösségi érzést, amire az ottani szeretetteljes és hiteles emberek között leltünk, valamint az intelligens, a megszokottól eltérő lelkész társaságában, aki elgondolkodtató és éleslátó prédikációkkal vezette nyájunkat. Sajnos azonban a gyülekezet teológiailag kezdett kisiklani, és körülbelül másfél év után meghoztuk a nehéz döntést: otthagyjuk a gyülekezetet. Ez a közösség ma már “Progresszív Keresztyén Közösségnek” nevezi magát. 

Én magam azelőtt soha nem hallottam a “progresszív keresztyénségről”, és még most is nehéz meghatározni e címke alá tartozó hiedelmek sokfélesége miatt, hogy egyáltalán mi tesz valakit progresszív keresztyénné, vagy hogy ki minősül progresszív keresztyénnek. Vannak azonban olyan ismertetőjelek – bizonyos kifejezések és elképzelések –, amiket, úgy tűnik, következetesen képviselnek különféle progresszív körök. Íme öt olyan jelzés, amire érdemes figyelnünk a gyülekezetünkben:

1.) A Biblia alábecsülése 

Az egyik fő különbség a progresszív és a történelmi keresztyénség között a Bibliáról alkotott nézetükkel kapcsolatos. A történelmi keresztyénség mindig is úgy tekintett a Szentírásra, mint Isten szavára, és mint ami tekintélyénél fogva mérvadó az életünkre nézve. A progresszív keresztyénség általában elhagyja ezeket a terminusokat (Isten szava, tekintély, mérvadó/ szerk.). A bibliai rendelkezésekkel szemben a személyes hitet tekinti elsődlegesnek.

A következő kijelentésekkel találkozhatunk:

• A Biblia csak egy emberek által írt könyv…
• Ebben a kérdésben nem értek egyet Pál apostollal…
• A Szentírás szemet huny az erkölcstelenség felett, ezért kötelesek vagyunk elutasítani azt, amit bizonyos helyeken mond…
• A Biblia csak „tartalmazza” Isten szavát… 

2.) Túl nagy hangsúlyt helyeznek az érzésekre, éspedig az igazság kárára

A progresszív gyülekezetekben a személyes tapasztalatokat, az érzéseket és élményeket általában az objektív igazság tekintélye fölé helyezik. Mivel a Bibliára már nem tekintenek Isten végső és meghatározó szavaként, az válik a hit és gyakorlat végső mércéjévé, amit az ember igaznak érez. 

A következő megjegyzésekre lehetünk figyelmesek:

• Ez a bibliai vers nem érint meg…
• Korábban én is azt gondoltam, hogy a homoszexualitás bűn, de utána találkoztam meleg emberekkel, és összebarátkoztunk…
• Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy Jézus jó embereket pokolra küldene…

3.) Az alapvető keresztyén tantételek újraértelmezhetővé válnak

John Pawlovitz, progresszív szerző írja: „nincsenek szent tehenek (a progresszív keresztyénségben)… A hagyomány, a dogma, és a tan mind joggal támadható, “szabad préda”, hiszen mind a gyarló emberiség kezén ment keresztül.” A progresszív keresztyének gyakran nyitottak a Biblia újradefiniálására és újraértelmezésére olyan lényeges morális kérdésekben is, mint a homoszexualitás vagy az abortusz, valamint olyan kardinális tantételeket illetően, mint Krisztus szűztől való születése és testi feltámadása. Az egyetlen szent tehén az, hogy „nincs szent tehén.”

A következő megjegyzésekkel találkozhatunk:

• Jézus feltámadásának nem kell tényszerűnek lennie ahhoz, hogy kifejezze az igazságot…
• Az egyház szexualitással kapcsolatos álláspontja maradi, korszerű keretek között frissítésre szorul…
• A szó szerinti értelemben vett pokol gondolata sértő a nem keresztyének számára, ezért újra kell értelmezni azt…

4.) A történelmi keresztyén kifejezések újradefiniálása

Vannak olyan progresszív keresztyének is, akik azt állítják, hogy kitartanak olyan bibliai tantételek mellett, mint a Biblia ihletettsége, tévedhetetlensége, tekintélye, de retorikai mutatványok árán sikerül csak elérniük, hogy azt jelentsék, amire ők gondolnak. 

Emlékszem, megkérdeztem egyszer egy lelkészt: „Hiszed, hogy a Biblia Isten által ihletett könyv?” Magabiztosan válaszolt: „Igen, természetesen!” Tévesen feltételeztem azonban, hogy az „ihletettség” szó alatt mindketten ugyanazt értjük. Hónapokkal később tisztázta, hogy pontosan mire gondolt – arra, hogy a Biblia hasonlóképp ihletett, mint sok más keresztyén könyv, ének és prédikáció. Természetesen az isteni ihletettség tantételének történelmi keresztyén értelmezése nem ez. 

Egy másik szó, amit a progresszív keresztyén hajlamos átértelmezni, a „szeretet”. A bibliai kontextusból kiragadva mindenre kiterjedő kifejezéssé válik, ami nem konfrontatív, viszont kellemes és megerősítő. 

Megjegyzések, amiket hallhatunk egy progresszív keresztyén közösségben: 

• Isten nem büntetné meg a bűnösöket – Ő a szeretet…
• Persze, a Biblia mérvadó – de az egyháztörténet első 2000 évében félreértettük…
• Nem az a feladatunk, hogy másoknak a bűnről beszéljünk – az a dolgunk, hogy egyszerűen szeressük őket…

5.) Az evangélium üzenetének szíve a bűn és a megváltás témájától eltolódik a társadalmi igazságosság irányába

Kétségtelen, hogy a Biblia azt parancsolja nekünk, hogy vigyázzunk a kiszolgáltatottakra és hogy karoljuk fel az elnyomottakat. Ez nagyon fontos és valóságos része annak, amit a keresztyén hitünk megélése jelent. Ugyanakkor a keresztyénség alapvető üzenete, az evangélium az, hogy Jézus meghalt a bűneinkért, eltemették és feltámadt, és ezáltal megbékített minket Istennel. Ez az üzenet valódi szabadságot hoz az elnyomottak számára. 

Manapság sok progresszív keresztyén kínosnak, vagy akár megdöbbentőnek is tartja azt az elképzelést, hogy Isten azt akarja, hogy Fia meghaljon a kereszten. Néha “kozmikus gyermekbántalmazásként” emlegetik ezt a tant, a vérrel történő engesztelés gondolatát pedig átértelmezik vagy teljesen elutasítják, a társadalmi igazságosságot és a jó cselekedeteket emelve helyette pajzsukra. 

Mondatok, amelyekkel találkozhatunk a progresszív keresztyén közösségekben:

• A bűn nem választ el minket Istentől – az Ő képére teremtettünk, és ő azt mondta rólunk, hogy jók vagyunk…
• Isten valójában nem követel áldozatot bűneinkért – az első keresztyének integrálták hitükbe az állatáldozat pogány gyakorlatát, és hasonló fogalmakkal mesélték el Jézus történetét…
• Igazából nem kell hirdetnünk az evangéliumot – csupán a szeretetet kell képviselnünk, azáltal hogy igazságot szolgáltatunk az elnyomottaknak és segítjük a rászorulókat…

Konklúzió 

E jeleket nem mindig könnyű azonosítani, mivel nem mindig nyilvánvalóak. Néha nehezen megfoghatók, és sok igazsággal is keveredhetnek. A progresszív keresztyénség meggyőző lehet és csábító, de ha logikusan végigvezetjük, a végkicsengése nem lehet más, csak az, hogy támadást indítunk a keresztyénség alapjai ellen, és „lefegyverezzük”, azaz: megfosztjuk üdvözítő erejétől. 

Nem szabad meglepődnünk, ha ezen eszmék közül valamelyik beszivárog az egyházainkba, gyülekezeteinkbe. Jézus is figyelmeztetett bennünket:

„Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.” (Mt 7,15-20)

Ha az előbb felsorolt öt pont közül az egyiket felfedezzük a közösségönkben, akkor valószínűleg itt az ideje elkezdeni imádkozni egy új közösségért, ami hűségesen kitart a biblikus elvek mellett. 

A Pentechostal Teology írását az Evangelikál Csoport fordította magyarra. 

hirdetés