Mit gondol egy keresztény orvos a koronavírus elleni oltásokról? Egyáltalán oltassam magamat vagy nem szükséges? Mi kell ahhoz, hogy véget érjen a járvány? Többek között ezekről a kérdésekről és további más érdekes témákról is beszélgettünk Dr. Bárdos Dávid sebészszakorvos-jelölttel, akinek az olvasók által küldött kérdéseket is tolmácsoltuk.
Te magad is fontosnak tartod a hiteles tájékoztatást, ezért az Orvostanhallgató blogon értékes bejegyzésekben számolsz be folyamatosan a járvánnyal kapcsolatos új tudományos hírekről is. Sok emberben megoszlanak a vélemények a járványhelyzetről. Szerinted keresztényként hogyan tudunk erről a legjobban kommunikálni?
Bízni a szakemberekben, az orvosokban, döntéshozókban, lelkiismeretesen betartani a személyi higiéné, a maszkviselés és a távolságtartás szabályait, vigyázni egymásra, tartani a lelket a betegekben, családtagokban, gyászolókban. Ezek a legfontosabbak, amelyek minden emberre, köztük a keresztényekre is vonatkoznak.
Együttérezni másokkal. Keresni a környezetemben élők szükségleteit és reagálni rájuk. Arra használni a járványhelyzetet, hogy meghaladjam saját korlátaimat. Adni abból, amim van, és rábízni magam másokra, ha szükségem van rá. Ezekben már megmutatkozhat eljárásmódunk keresztény karaktere. A járvány sokkal súlyosabban sújtja a szegényeket és tovább növeli a társadalmi egyenlőtlenségeket. Jót tenni tehát bőven van mit. És akkor már a kommunikáció sem lesz nehéz a járványról.
Átestél már a víruson, de mégis mik voltak a betegséggel kapcsolatban a legfőbb tapasztalataid előtte és utána?
Nagyon sokat számított a személyes tapasztalatom a járványhelyzet érzékelésében. A legerősebb benyomásom mindig a szűkebb környezetemből jön. Amikor beteg voltam és a családtagjaim, valamint a barátaim közül is sokan betegek voltak, sokkal súlyosabbnak éreztem a világjárványt. Hiába figyeltem a híreket, egyszerűen erősebben hatottak rám az érzelmeim, amelyeket aztán kivetítettem az egész járványra. Úgyhogy innentől kezdve jobban odafigyeltem, hogy meg tudjam különböztetni azt, hogy mi történik a környezetemben, és mi a helyzet az országos járvánnyal, vagy éppen a pandémiával. Ez a felismerés azóta is sokat segít nekem, hogy jobban megértsem azokat, akik mást gondolnak a járványról, mint én. Valószínűleg egészen más a személyes tapasztalatuk, és ezért magáról a COVID-ról mást gondolnak, hiába ugyanaz a kórokozó, amely körülvesz bennünket.
Az egyetemen mit tanultatok korábban a járványokról, amit most hasznosítani tudsz?
Nagyon jó kapcsolatban voltam mind az epidemiológia-, mind a mikrobiológia-gyakorlatvezetőmmel. A járvány kitörése óta mindkettőjükkel többször beszélgettem is. Sőt, a mikrobiológia-tanárom még a blogomra is rendszeresen ír a COVID-dal kapcsolatban. Úgyhogy amiket egyébként tanultam, azt most a gyakorlatban is fel tudom idézni a segítségükkel. Az alaptudás elegendő ahhoz, hogy könnyedén megértsem a vírus biológiáját és a vakcinák működésének alapjait.
Gyermekkorunk óta sok oltást kaptunk, mégis sok a kérdőjel ezzel kapcsolatban. Orvosként te hogy vélekedsz a koronavírus elleni oltásról? Számít-e, hogy milyen vakcinát kap az ember?
Teljesen természetes, hogy az oltásokkal kapcsolatban bizonytalan érzések és félelmek jelentkeznek. De ezt a hiteles hírek, információk el tudták oszlatni bennem. Sokat tájékozódtam szaklapokból, megbízható szakemberektől és arra jutottam, hogy az oltások hatékonyak és biztonságosak, sokkal biztonságosabbak, mint a COVID-betegség. Nagyon sokan foglalkoznak most világszerte az oltásfejlesztéssel és a teszteléssel, meg kell bízni bennük.
A vakcinák megválasztásáról ugyanez a véleményem: rá kell bízni az orvosokra, az orvosoknak pedig a felsőbb szervekre a választást. Itt most nincs helye homályos benyomásoknak és nemzeti ellentéteknek.
A tudományosan bizonyított hatású és biztonságos vakcinákat bátran lehet alkalmazni.
Hány éves kortól lehet oltást kapni és mekkora védettséget kapunk általa?
A vakcinákat jelenleg 16-18 éves kortól lehet alkalmazni. Nem mintha kiderült volna, hogy ártalmasak a gyerekekre, egyszerűen csak nincsenek letesztelve. Ez egy általános eljárás új gyógyszerek esetén. A biztonságot és a hatásosságot vizsgáló tanulmányokat rendszerint felnőtteken végzik, és ezért engedélyt is először felnőttekre adnak ki. Nincs okunk azt gondolni, hogy gyerekekre esetleg más hatással van a vakcina. Azonban a rájuk vonatkozó vizsgálatok még folyamatban vannak, biztosat nem állíthatunk. A védettség is jó kérdés. A jelenleg engedélyezett vakcinák a beoltottak 60-95%-át védik a fertőzéstől. Hogy milyen hosszú távon, azt még nem tudjuk…
Érkezett olyan olvasói kérdés is hozzád, hogy ha nincs az illetőnek krónikus betegsége és 30 év alatti, akkor beadassa-e szerinted az oltást?
Persze. Nemcsak a saját védelmed érdekében, hanem mások, idősebbek, gyengébbek védelmében is. Ilyen korban gyakori az enyhe lefolyás vagy a tünetmentes hordozás, ami alatt könnyen tovább lehet adni a vírust.
Mi szerinted a legjobb lelki gyógymód a járványra? A betegeknek tudsz-e valamivel erőt adni?
Egyszer a COVID-osztályon ültem éppen és adminisztráltam, amikor egyszer csak megjelent előttem egy civil ruhás férfi ott, ahová már nem lehetett volna bejönni. Mobiltöltőt hozott az idős rokona lemerült telefonjához. Már több napja kerestük a töltőt a betegnél, de csak a villanyborotva töltőjét és mindenféle fura kábelt találtunk, amelyeket a család tévesen beküldött. A kedves civil ruhás úr is hozott egy újabb marékkal, és addig nem volt hajlandó elmenni, amíg ki nem próbáljuk, hogy melyik passzol a telefonba. Pontosan ráérzett, hogy mivel lehet a legtöbb erőt adni egy beteg embernek. A COVID-osztály nagyon magányos hely. A szoba-fürdőszoba tengelyt nem szabad elhagyni, a személyzet pedig csak „szkafanderben” megy közel, amelyben még az arcuk sem látszik. Nagyon sokat számít, hogy a beteg ne maradjon egyedül. Beszélgetni, meghallgatni, néhány jó szót szólni, egyszerűen csak ott lenni – ez a legegyszerűbb és legfontosabb lelki gyógymód mind az orvosok, mind a civilek részéről.
A munkád során sosem lesz rajtad úrrá a csüggedés?
Nem titok, hogy az orvostanhallgatóknak egy jó része már kiégve kezdi meg a munkát, a helyzet pedig később sem javul.
Az egészségügyi személyzet jó része kiégve dolgozik. Ez engem sem kerül el.
A betegség, aztán a COVID-osztályon ledolgozott két hónap csak rátett erre egy lapáttal. Sokat jelentettek a kollégák, akikkel együtt dolgoztam, és nagyon sokat segített a feleségem is. Sőt, pszichológushoz is jártam a nehezebb hetekben.
Hogyan tudod feldolgozni a betegek elvesztését?
Mindig, minden haláleset egy veszteség, tragédia. Orvosként is minden esetben gyászolok, átesem egy gyászfolyamaton. Ahogyan minden ember és emberi kapcsolat más, a gyászfolyamat is mindig más. Ehhez nem lehet hozzászokni vagy begyakorolni. Egy idős orvosnak ugyanúgy fájhat egy haláleset, mint egy kezdő rezidensnek. Még akkor is, ha egészen más folyamatok dolgoznak kezdetben, mint később. A nehéz esetek feldolgozásában sokat segítünk egymásnak a klinikán, én pedig a feleségem és a barátaim részéről is mindig érzem a támogatást.
Fotó: Bárdos Dávid
Elhívást éreztél a munkád iránt?
Igen, határozottan. Még gimnazista voltam, amikor egy rövid időt kórházban fekve töltöttem egy kivizsgálás kedvéért. Végül nem találtak semmi eltérést, de én is és az egész család is nagyon meg volt ijedve. Sok volt a bizonytalanság, és teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magamat. Akkor éreztem meg először, hogy milyen fontos az orvosi hivatás. Akkor kezdett megfogalmazódni bennem, hogy én is orvos akarok lenni, és ott akarok lenni ilyen helyzetekben, és igazi segítség szeretnék lenni törékeny, kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek számára.
Mi ad motivációt nap mint nap?
Az orvosi munka folyamatos újdonságot kínál minden nap: egy újabb eset, egy újabb műtét, vagy most éppen egy világjárvány. Az életpálya pedig elég kiszámítható: néhány éve már dolgozom, de még képzésben veszek részt, aztán szakorvos leszek, több felelősséggel és kihívással. Aztán, ahogy gyűlnek a tapasztalatok, egyre többen figyelnek a karrierje zenitjén dolgozó orvosra. Motivációban tehát nincs hiány.
Nekem néha inkább az a nehéz, hogy a motiváló hivatásom, vagy éppen az előttem álló problémák túl nagyok és megfoghatatlanok. Ilyenkor az segít, ha a nagy dolgokat lefordítom a hétköznapok nyelvére, hogy motivációt találjak az adott napra is: igaz, hogy ma még nem szakvizsgázom, de tudok tanulni valamit. Igaz, hogy nem tudom megszüntetni a járványt, de segíteni tudok azon a tíz COVID-betegen, akit a kórházban rám bíztak.
Szerinted mikor érhet véget a járvány?
A korlátozások nemrégiben bevezetett 90 napos meghosszabbítása sajnos nem alaptalan.
Még biztosan hónapokig velünk marad a vírus.
Az átoltottság, az oltások hatékonysága, a higiénés és távolságtartási szabályok betartása, valamint a vírus jövőbeni viselkedése fogja meghatározni a járvány végét. Senki sem tudja, hogy ez pontosan mikor lesz. De még azt sem, hogy a következő egy évben mekkora javulásra számíthatunk.
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás