Ezúttal két budapesti és egy szentesi olvasónk kérdésére igyekszik válaszolni Papp Miklós atya. A Papp válaszol legújabb részében szóba kerül a munkahelyi kiégés, az őszinteség és kegyes hazugság dilemmája, valamint, hogy miért bűn a drog és a mértékletes alkoholfogyasztás miért nem az. A cikk alján te is felteheted kérdésedet Papp Miklós görögkatolikus papnak és családapának!
Melinda (Budapest)
Sajnos annak a jeleit kezdem észrevenni magamon, hogy kezdek kiégni szakmai téren. A járványhelyzet majdnem az összes elképzelt tervemet felrúgta, ami nagyon elvette a motivációm, hogy időben haladjak az általam tervezett dolgokkal. Ha valamit le kell adnom, sokat halogatok, míg elég későre marad, vagy nincs motivációm elkezdeni a munkát, a végén pedig úgy összegyűlik minden, hogy elveszek bennük. Keresztényként tudom, hogy munkámmal Isten országát, a közösségemet gyarapítom, és a feletteseimnek örömöt szerzek, de mégsem megy úgy, ahogy kellene. Hogyan lehet megakadályozni, hogy az ember kiégjen, illetve keresztény módon hogyan álljon ellent az örökös halogatásnak? Mit lehet tenni a motiválatlanság ellen?
Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy most mi történik bennünk, amikor a munka területén „tompábbak” vagyunk. Mindenesetre érdemes a tágabb összefüggéseket is kutatni, de konkrét gyakorlati tanácsokat is keresni.
Ha valakinek most „tompábban” megy a munkája, annak sok oka lehet. Talán valóban „kiégésről” van szó, bár ez egy komplex jelenség, évekig tartó kilúgozódás, s a fogalom használata is divatos (túl könnyen használjuk, mint pl. a depressziót is egy eseti rosszkedvre…). Ám lehet más is a háttérben. Lehet, hogy a karanténos helyzetben kevesebb a személyes interakció, a személyes visszacsatolás (amit egy jó vezető és a jó munkatársak mindig adnak!), találkozások nélkül pedig könnyebben kiszáradunk. Akkor is könnyen elveszítjük a motiváltságunkat, ha kényszerből (de becsülettel!) választottuk azt a bizonyos munkát: a járvány külső kényszere, vagy adott élethelyzetünk kényszere miatt. Az is megtörténhet, hogy kinövünk egy beosztást, már nincs benne kihívás, a gépiesség pedig semmilyen flownak nem kedvez. Az életünk közepén a fejlődéslélektan szerint mindig történik egy átértékelés, Jung szerint nem élhetünk ugyanúgy életünk „délutánján”, mint „délelőttjén”. Olyan is van, aki állandóan álommunkákról ábrándozik, ezért semmi sem jó neki, kicsit sem látja mások keresztjeit. Lehet, hogy túl sok érzelmet várunk a munkától, túlzottan egy lapra tettünk fel mindent, nem ügyelünk identitásunk többi lábára (család, kultúra, sport, vallás), csak erre az egyre. S maga az egész karantén is tompítja a munkakedvünket. Évek múlva lesz majd erről sok tudományos felmérés, láthatunk majd szép diagramokat, biztosan találnak ki új tudományos kifejezéseket a „karantén-tompaságra”, s majd visszatekintve jobban megérthetjük magunkat. Szóval egészen sokféle dolog húzódhat a háttérben, akár egymást keresztezve is: minél őszintébb a diagnózis, annál könnyebb a gyógyulás.
hirdetésAz elméleti eszmélődésen túl fontos azonban itt és most mégiscsak dolgoznunk. Gyakorlati tanácsként javasolnám, hogy próbáljon minél több értelmet találni a munkájában: amit csinál, azzal hogyan segíti az emberek életét?
Egy munka sohasem lehet abszolút értelmetlen, mert azért nem fizetne senki.
Próbálja a személyes visszajelzéseket észrevenni: a középkorban könnyebb volt ez, mert személytől személyig dolgoztak, pontosan tudta a cipészek céhmestere, hogy kinek készíti a cipőt, s a hálának és a panasznak is közvetlenebb csatornája volt visszafelé. A halogatós embereknek érdemes napi munkatervet készíteni, felírni a teendőket kis cetlire (ill. okostelefonba), s tartani annak a menetrendjét. A túl monoton munkába lehet játékosságot bevinni, másként csinálni, mint eddig, lehet versenyezni is (akár saját magammal), s hatalmas habos kávét kitűzni, ha elvégeztem… Talán kell több szünet, friss levegő, egy jó rock and roll. Az én munkahelyemen mindig van kitéve néhány példakép, akik túlnőtték önmagukat, nehéz helyzetben is többet kihoztak magukból. Keresztényként fontos nekünk Krisztus munkája, aki ácsként megszentelte a csöndes és sokszor láthatatlan munkát is, tanítóként a szellemi munkát, kereszthordozóként pedig minden nehézséget.
Önnek voltak tervei, amelyeket a járvány felrúgott. Nem hiszem, hogy önnél kiégésről van szó, a kiégett ember nem tervez… Talán nehézségeket kell legyőzni, talán a „karantén-tompaságon” kell úrrá lenni, talán az Úristen most tanítja önt engedelmességre. A mai morálteológia sokat beszél arról, hogy az evangéliumi tanácsokat valamilyen szinten mindenkinek meg kell élni, nem csak szerzeteseknek. Így a szexuális tisztaság, a szegénység és az engedelmesség valamilyen fokban a világban élő keresztényekre is igaz. Egy világban élő keresztény sem „azt csinál, amit akar”, hanem neki is meg kell tanulnia az engedelmességet, ő is vezettetik olykor oda, ahova nem akar menni.
Géza (Budapest)
Hogyan lehet ebben a mai világi világban úgy élni, egy világi munkahelyen dolgozni, hogy nem hazudunk, nem füllentünk, sem maguknak, sem másoknak? Sok ember inkább elhallgatja az igazságot, de az is hazugság. Egyszer egy nagyon is világi műsorban azt hallottam, a túlzott őszinteség nem jó, mert az másokat bánt, ezért kerülendő, ez az egyik világi taktika. A keresztényeknek viszont kötelező lenne őszintének lenni, vagy rosszul gondolom?
Szeretem a fiatalok lelkesedését egy őszintébb világért, de nem győzöm őket a komplexebb gondolkodásra invitálni. Valóban kell több őszinteség, nyílt beszéd: Demmer, német morálteológus szerint az őszinte beszédnek mindig van egy tisztító hatása. Ám az őszinteség nagy lelkesedéséhez pár szempontot szeretnék mondani:
Egyrészt képezni kell magunkat. Pont ott hallgatunk el dolgokat, ami kényes, amiről nehéz beszélni. Nem vesszük észre, hogy „ami szívemen, a számon” vehemenciával kimondott megformálatlan szavaink milyen sajgóan tudnak mások sebeibe belenyúlni. A túl erős érzelmeink (indulataink vagy félelmeink) egészen el tudják torzítani a beszélgetés fonalát. Szóval az igazi őszinteség szándéka dicséretes, de ahhoz képezni is kell magunkat, hogy tudjuk jól vezetni a megtisztító beszélgetést. Rengeteg képzést, könyvet, előadást lehet találni a témában, s én úgy gondolom: egyenesen bűn, ha valaki kicsit sem képezi a kommunikációs képességét, s úgy akar házasságban, munkahelyen, közösségekben együttműködni. Elképesztően jól tudnak működni bizonyos kérdezési technikák, indulatkezelési módszerek, visszatükrözések, konstruktív megoldáskeresések. Ha az őszinteség szándéka és a képzettség társulnak, akkor nagyon kényes dolgokat is meg lehet beszélni, s a szeretet „továbbja” meg tud valósulni.
Mindemellett az élet komplexitását sem szabad szem elől téveszteni. Ha egy terrorista tanácsot kér a nagyobb öldöklésre, akkor igazat kell neki mondani? Ha valaki nem beszél mások intim titkairól, akkor az az elhallgatás bűnös? Az a baj, hogy az „igazságra” való törekvést túl leegyszerűsítve csak a kommunikáció síkjára értjük. Pedig a „szó” igazsága beágyazódik az „élet”, a „történelem” igazságába. Ebben ludas maga a filozófia is: az ókori és a középkori filozófia természetszerűleg foglalkozott a lét igazságával – ám az ókori klasszikus filozófusoktól és a kereszténységtől is elhatárolódni akaró filozófia puszta logikává és nyelvfilozófiává züllesztette le magát. A holisztikus szemlélet helyett a részproblémákra fókuszál. Az egyik legjobb enciklika, a Fides et ratio (61. és 83. pontja) panaszkodik is arra, hogy hiányzik ma a metafizikusabb filozófia. Az igazság előbb a lét szintjén valósul meg, s annak következtében a logika és a nyelv szintjén. Szóval az igazságra (ill. hazugságra) való törekvés mögött a nagy létigazságra vagy a léthazugságra való törekvés rejtőzik. Előbb őszintén „lenni”, aztán őszintén „beszélni”. Előbb az Igazságnál lenni, aztán igazat tenni. Ennek keretében kell megfontolni a Katekizmus szavait is: a beszéd elsősorban az igazságra való, az őszinte beszéd a másik tisztelete – ám nem kell tudni mindenkinek mindent (2469-2490). Van úgy, hogy a szeretet tágabb kerete éppen elhallgatást, személyes és hivatali titkok megőrzését, a gyónási titok megpecsételését követeli.
Nem minden elhallgatás bűn, van, amikor egyenesen erkölcsi kötelesség az információ elrejtése.
Izgalmas témák ezek! Mindegyik arra hívja a nagyobb őszinteségre vágyó fiatalokat, hogy képezzék magukat a kommunikáció, a metafizikai filozófia és a morálteológia nagyon izgalmas komplexitásában is! Őszinte szív + képzettség!
Albert (Szentes)
Gyónásnál a pap megkérdezte, használtam-e tudatmódosító szereket, és meglepődtem, hogy ez miért bűn. Ami érdekesebb, hogy az alkohol nincs ebben a kategóriában, az nem tiltott, nem bűn, pedig sok droggal felveszi a versenyt, és majdnem mindegyiknél nagyobb egészségügyi és társadalmi problémák okozója. És a dohányzás, az sem bűn? Az Egyház miért nem vizsgálja felül ezt a kérdést? Vagy itt is évszázadoknak kell eltelnie, mire az Egyház rájön, hogy tévedett? Mint pl. Galilei esetében?
Sem Keresztelő János, sem Jézus, egyetlen próféta és mai papok sem azért jöttek, hogy azt mondják, amit sokan hallani szeretnének. Még ha meg is lepődtél a gyóntató atya kérdésén, még ha sok olvasó is megbotránkozik, akkor sem mondhatunk mást: „a kábítószerezés súlyos bűn” (Katekizmus 2291). Az pedig bűnrészesség, ha részt veszünk annak „ártalmatlan szombat esti terjesztésében”, ha a másikat a buliban rábeszéljük, ha bármilyen módon tűrjük a szeretteink körében. Nem kell az Egyházat maradisággal vádolni, egyetlen komoly orvos, pszichológus sem fogja mondani, hogy „gyerekek, nyugodtan drogozzatok”. Amit pedig az egyház súlyos bűnnek nevez, azt valóban a bűnbocsánat szentsége oldozhatja fel megfelelő bánat után, s addig nem járulhatunk szentáldozáshoz.
Az alkohol és a dohány más: évszázadok alatt azoknak kialakult egy kultúrájuk, melyek határait megtartva lehet erkölcsösen élni velük.
Az Egyház józan: nem kíván abszolút megtartóztatást, ne tartsuk bűnnek a baráti pohár bort, vagy az ünnepi dohányt. Jézus sem volt fakír és minket sem hív fakír életre, hanem a teremtett lét örömére. Az Egyház az alkohol és a dohány fogyasztása területén a mértéktelenséget tartja bűnnek. Így érdemes megtalálni annak a módját, hogyan tudok én lelkiismeretesen élni velük, hogyan tudok úr maradni fölöttük, hogyan nem válok függővé. Érdemes aszkézist gyakorolni ezen a téren is, az adventi és nagyböjti, a pénteki böjtök vonatkozzanak erre is. Természetesen ugyanúgy súlyos bűn, amikor ész nélkül füstöl valaki, amikor a gyors lerészegedés a cél, s amikor ittasan vezetnek vagy munkahelyi balesetet okoznak. Mégsem az abszolút tiltás vezet előrébb, hanem a kultúra megtanulása. Érdemes elmélyedni pl. a magyar borkultúra kincseiben, megtanulni örömmel, egészségesen és erkölcsösen élvezni a szőlőtőkék megküzdött termését.
A drog azonban más. A morál megkülönböztetésnek az alapja: melyik hogyan hat a döntéseinkre, az életvezetésünkre? A drog képes egyetlen alkalommal is súlyosan ártani (pedig csak ki akartad próbálni, de valami szennyezett ukrán anyagot kaptál…). A droggal nem lehet megöregedni, egyre masszívabb adagot akar, egyre jobban kifordít az erkölcsből, brutális gyorsasággal letaszít a hazugság, a lopás lejtőjén, s hihetetlen bűncselekmények állnak mögötte. Ne söpörd le az egyház, az orvosok és a pszichológusok véleményét. Azt is tudjuk, hogy a fiatalok anyagcseréje gyorsabb, hogy az agyi fejlődésükben a kockázatkereső központoknál a felelősség központja (prefrontális kéreg) lassabban érik, hogy mindenféle tekintély elvetése a kamaszkorhoz hozzátartozik. De ne legyél naiv. Akikről azt hiszed, hogy felszabadítanak, azok tesznek áruvá.
Téged is arra biztatunk, hogy bátran és nyitott szívvel tedd fel kérdésedet!
hirdetés
9 hozzászólás
Melinda
“Ember legyen a talpán, aki meg tudja mondani, hogy most mi történik bennünk, amikor a munka területén „tompábbak” vagyunk.” Végre nem fogjuk az ördögre és a kísértéseire. Nagyon jó.
“talán az Úristen most tanítja önt engedelmességre.” Ez egy spirituális gondolat. Az Úristen tanítása olyan mint mikor szerencsét látunk valamiben. Ha kielemeznénk a helyzetet világosan látnánk,hogy olyan,hogy “szerencse” nem létezik,mint ahogyan az “Úristen tanítása” sem. Ám nagyon leegyszerűsítve a történteket,lehet ezeket mondani. A másik indok pedig az,hogy sajnos mi mondjuk meg,hogy az Úristen mit és mikor tanít,azaz csak azt nevezzük tanításnak,amit észre veszünk és annak akarjuk látni.
Az igazságról,hazugságról és a drogokról írtakat nagy élvezettel olvastam.
“De ne legyél naiv. Akikről azt hiszed, hogy felszabadítanak, azok tesznek áruvá.” Itt az istenkép jutott eszembe. Nagyon sokan azt hiszik,hogy a Bibliát olvasva, közel kerülhetnek Istenhez,sőt még meg is értik. Az Ószövetségben Isten lélektanáról olvashatunk,amivel teljes mértékben azonosulunk,hisz valami hasonlón mentünk keresztül mi is. Ilyen pl. Isten kettős mércéje maga és velünk,zsidóság és ellenségeivel szemben. Ilyen még Isten bosszú vágya,melyet nagyon közel érzünk magunkhoz. Ezeket Jézussal próbáljuk fényesíteni,de ez is a (kívül fényes) alma esete. Ebből következik az Isten parancsai,melyek azt hisszük felszabadítanak de pont az ellenkezője.Olyan hatalmas láncokat rakunk magunkra Isten által (pl,engedelmeskedj Isten parancsának),hogy alig alig van lehetőségünk szabadnak lenni. Ezek a gondolatok olykor hasznosak, de ne higgyük,hogy Isten szabadsága felénk korlátolt. Ugyan olyan feltétel nélküli,mint a szeretete. Hasonlítsd össze a láncaiddal amit te pakolsz magadra és nem Isten. (de annak hiszed,bár nem vagy ennek tudatában)
Kedves Tibor!
Egyszer már írtam ezen a felületen Neked, részint azt, hogy véleményem szerint van sok jó meglátásod, részint azt, hogy írásaid alapján úgy tűnik, hogy a Bibliát egy meseszerű irodalomnak tartod – szíved joga. Utóbbi időben többször lehetett olvasni, hogy többen irritálónak tartják az írásaidat.
Segítő szándékból és a helyzet tisztázása végett az alábbiak jutottak eszembe:
A legfőbb: minden történelmi keresztény egyháznál Krisztus a Messiás, Isten fia – ez az alap, ami sehol nem vita tárgya. Ez nem olyan kérdés, mint pl. a Jelenések könyve alapján arról gondolkozni, hogy miként értelmezzük a végidők jeleit, aztán ki így gondolja, ki úgy.
Ezzel szemben Ön rendszeresen megkérdőjelezi Jézus tanításainak, tetteinek helyességét. Amit természetesen megtehet, de ez annyit jelent, hogy Ön egy saját önálló hitvilágot alakított ki magában – szinte egy önálló vallást hozott létre, ami amúgy nyilván szintén a szíve joga – és ezen a fórumon gyakorlatilag hittérítő tevékenységet folytat. A keresztények legalapvetőbb hitbéli “hitét” próbálja megváltoztatni. Ez tetszik, nem tetszik, de a hittérítés kategóriájába tartozik. És nem biztos, hogy szerencsés egy keresztény oldalon azt bizonygatni, hogy 2000 év óta itt mindenki tévedésben él, és “rosszul hisz”.
Bár ha Ön ennyire biztos az igazában, és teljes bizonyossággal TUDJA (csak azért emelem ki, mert hozzászólásaiból ez jön át, majd lentebb be is illesztek pár idézetet Öntől), hogy az Ószövetség írásai teljesen megtévesztőek – pl. helyből nem jó a tízparancsolat, Isten nem büntet (csak kérdés, ha nem büntet, akkor vajon klasszikus példákat felhozván Hitler – Sztálin… és Teréz anya egy megítélés alá esnek, következmények nélkül lehet rombolni, ölni…?)…, és Jézus hibákkal teli ember volt, akkor remélem van Önben kellő bátorság ahhoz, hogy hittérítő, gondolatjavító meglátásait a hazai iszlám egyház honlapjain is rendszeresen közzétegye:).
A másik ami az olvasókat zavarhatja, az az, hogy egyik oldalon azt mondja, senki sem tudhat semmit Isten gondolatairól, a másik oldalon viszont mégis rendszeresen leírja, hogy pontosan hogyan működik az Isten teremtette világ, és Isten miként gondolkozik, tesz – és mindezt kicsit kioktató hangnemben, hiszen rendszeren hozzáteszi, hogy az itteni cikkírók és hozzászólók sose fogják megérteni a valódi igazságot, ami azonos az Ön elképzeléseivel. Lehet, hogy nem ez a szándéka, de ezt írja – idézetek jönnek:
“mindig is tudtam Istenről és arról, hogy mi a jó, a helyes” Sajnos sok olyan embert ismerünk mindannyian akik meg voltak/vannak győződve ezekről,én azért nem merném ezt kijelenteni magamról és másokról sem.” 2020.11.25. (Ugye, itt azt írja, hogy Ön sem tudja mi a helyes, viszont a következőkben pont az ellenkezője jön le, és mindenki más butuska).
“Megint bebizonyítottátok,hogy kristály tisztán látjátok a puzzle egy darabját,de összerakva a világért sem értitek.” 20.11.14
“Sajnos azonban azt látom,hogy nem értitek,mert a következő cikketekben már ellentmondásba fogtok kerülni ezzel.Pedig olyan egyszerű.
“ISTEN NEM KÖVETEL ÉS AZÉRT SZERET AKI VAGYOK” (bárcsak értenétek is amit leírtok)” 20.11.14.
” Ha Isten Ítélkezik,akkor büntet is,ami nem igaz. “Lássa meg, hogy Isten számonkérhet mindenkit, mindenkoron.” Katasztrofális istenhit ” 20.11.21
“Mikor jöttök már rá,hogy a legfontosabb önmagunk vagyunk. Nem Isten és nem a másik hanem önmagunk. A legfőbb parancs az,hogy szeresd önmagad,utána mások jönnek és a környezeted.” 2020. 11. 08.
Röviden, ha ezentúl hozzászólást ír, akkor nem érdemes nehéz felfogóképességűnek titulálni itt a népet, és nyugodtan írja ki a hozzászólásai elé, hogy az Ön hite sokszor távol áll a keresztény hittől és téríteni szeretne:). Mert ez így tiszta – szerintem. Üdv!
Ez egy remek hozzá szólás,köszönöm.Sajnos,valószínűleg nem olvasod majd a válaszom,mert én is csak pár napig figyelem a reakciókat és törlöm a linket,azért hátha visszajössz később.de talán a szerkesztőknek is hasznos lehet.
“a Bibliát egy meseszerű irodalomnak tartod” Jól látod,de minden mese szerű történet hátterében van valami.Noé bárkáját pl mese szerűnek tartom, de az,ahogyan Isten meghatározza magát (VAGYOK AKI VAGYOK), zseniális. Mózes öt könyvére úgy tekintek mint Mózes istenképének leírására.
“rendszeresen megkérdőjelezi Jézus tanításainak, tetteinek helyességét” Én úgy érzem nagyon keveset foglalkozok Jézussal,mert sokkal lényegesebb a helyes istenkép,mint Jézus.Hogy Jézus Isten fia e? Ez számomra nem lényeges.
“ezen a fórumon gyakorlatilag hittérítő tevékenységet folytat” Jól látod! de ha azt írom,hogy Istenre tekintsünk úgy,hogy nem büntet,az jó vagy rossz? (tudom,tudom,kinek jó kinek rossz)
“A keresztények legalapvetőbb hitbéli “hitét” próbálja megváltoztatni.” Igaz,mert bár lehet úgy élni,hogy Isten büntetése,hogy nem lehet gyerekem,de vajon érdemes e?
“szinte egy önálló vallást hozott létre,” Ez csak látszat. Amit én írok egyedül,azt 100 ember tudja. Ha megfigyeled,itt is megjelennek olyan gondolatok,amiket írok. rengeteg van.Pl.
“Hinnünk kell, de ennek a hitnek cselekvő hitnek kell lennie”Államtitkár 21.01.09
“Isten nem követel tőlünk semmit,egyszerűen csak minket szeretne. Azért szeret,akik vagyok” Szilágyi Anna 20.11.12
“Nagyon fontos,hogy Isten nem büntet.” Csókai András 20.11.12
Nagyképűen azt is írhatnám,hogy puzzle darabok vannak nálatok,nálam pedig az egész kirakó.
“következmények nélkül lehet rombolni, ölni…?)” Mit is mondott Csókai professzor feljebb? Istentől nem kell tartanunk a következmények miatt,magunktól inkább. Ha én rosszat teszek mással,lehet a lelkiismeretem fog háborogni,vagy vissza kapom a rosszat,vagy az élet törvényei adják vissza,de istentől nem kapok semmit,hisz ahogyan Csókai is írta itt,”Isten nem büntet”.
“senki sem tudhat semmit Isten gondolatairól” Ez így van, minden más csak púder. Isten mindent a legtisztábban lát át,minden részletet tud,ezt mi emberek,hogyan is tudnánk.
“leírja Isten miként gondolkozik” Ó,óóó. Mindenki tudja hogyan kellene gondolkodnia,csak ti nem rakjátok össze őket. Pl.:Isten maga a szeret,mondjátok és helyesen gondoljátok.De mivel emberek vagytok,emberi gondolkodással,elhiszitek,hogy isten öl.Az embereknél a szeretet olykor gonosz,ezt alkalmazzátok Istenre,nem veszitek észre,hogy egyedül Isten képes szeretni,gonoszság nélkül.
Idézet tőlem: “ISTEN NEM KÖVETEL ÉS AZÉRT SZERET AKI VAGYOK” (bárcsak értenétek is amit leírtok)” 20.11.14. És feljebb ti mit írtok?? Ugyan ezt,tehát nagyon is tudjátok ezt.
“Ha Isten Ítélkezik,akkor büntet is,ami nem igaz.” Ez a helyes!
“Röviden, ha ezentúl hozzászólást ír, akkor nem érdemes nehéz felfogóképességűnek titulálni itt a népet” Et teljesen jogos,elnézést kérek,ha véletlen ezt írom.Ha ugyanis támadok,akkor nem gondolkodtok,hanem védekeztek.
NAGYON FONTOS!! Rettentően nehéz a nyelvetekre lefordítanom,amit gondolok.Nagyon sokszor,a ti képeiteket kell használnom,hogy érthető legyen,ez sajnos azt vonja maga után,hogy sokszor elveszik a gondolatom nagy része.
Ha csak azt elérem,hogy Istenre úgy tekintsetek,akitől nem kell félni,már győztem. És hol van még a (nem túl) pozitív Istenkép? Az én Istenem olyan csodálatos,békés és szerető,hogy boldogság érezni a jelenlétét. Nincs félelem,nincs aranyhal effektus, stb.
Kérem a szerkesztőt,hogy juttassa el a válaszom az írónak ha egy mód van rá,ha nem lehetséges,az se katasztrófa.
Isten békéje legyen mindenkivel. (de az a béke valóban béke legyen)
Kedves KG!
Örömmel olvastam, hogy ilyen részletesen és lényegretörően összefoglalta gondolatait a fenti és még sok másik hozzászólással kapcsolatban! Teljes mértékben a vélemény/szólásszabadság híve vagyok, de nagyon fontosnak tartom azt is, hogy azzal, amit megfogalmazunk, ne ártsunk másoknak. Biztos vagyok benne, hogy sok kereső is olvassa ezt a honlapot és ha belefut Tibor írásaiba – márpedig belefut, mert majd’ minden cikk alatt ott vannak, mostanában ráadásul egyedüliként- akkor sérülhet a még kialakuló hite, istenkapcsolata. Ezekkel a cikkekkel evangelizálni lehet, ha megosztjuk őket, nem mindegy mit olvasnak még alatta az emberek. Egyszóval, én nem bánom, ha valaki megfogalmazza a gondolatait, de ha az a keresztény értékrend szempontjából aggályos, akkor mind a hozzászóló, mind a többiek érdekében kijavíttassék😇
Tetszett a hozzá szólásod.
“sérülhet a még kialakuló hite, istenkapcsolata” Ha azt írom,hogy sokkal jobban kellene figyelnünk és észre vennünk magunkat,ahelyett,hogy állandóan Istenhez futunk segítségül,azzal sértem a kapcsolatát Istennel? Bizonyos szempontból igazad van. Akinek az Isten az utolsó kapaszkodó,annak az én írásaim rettenetesek. Sajnos e székből,nem tudom ki olvassa,de remélem nem csak az utolsó stádiumban lévő emberek. Egy bizonyos lelki/testi sérültség fölött,nem lehet engem megérteni,mert az én istenképem nem menekülő istenkép.
Azt imádkozzátok,hogy Isten tartson meg bennetek egészségben,de ti vajon mennyit tesztek ez ügyben?? Dohányzol,iszol,munka mániás vagy,stresszes,stb,akkor hiába imádkozol az egészségért,ha ellene teszel és nem érte.
“keresztény értékrend” Attól egyre távolodnak az emberek észrevétlenül. Helyébe bekúszik az aranyhal istenkép,azaz mikor mindig mindent Istentől várunk.Én nagyon drasztikusan tolom hátra Istent és nyomom előre az embert. De néha,más is látja ezt. ” Isten rengeteg lehetőséget ad nekünk, de nem csinálja meg helyettünk. Szilágyi Anna 20/10/21″ Nem a kéréssel van bajom,hanem,hogy a cselekvés hiányzik utána.
Ha az olyan emberek mint te,leírod,amiben nem értesz velem egyet,az építő jellegű,megbeszéljük és ki ki megy a következő gondolatra,tanulva valamit a másiktól. Sohasem fogunk egyformán gondolkodni,mint ahogyan hiába van egy Biblia,mindenki más istenképet olvas ki belőle. Azért,mert minden embert más lelki gond gyötri. Az Istent pedig e lelki bajainkhoz alakítjuk úgy,hogy megmagyarázzuk vele a problémáinkat.Ezért van az,hogy sohasem Istenben hiszünk,hanem hiszünk egy istenben.
Lényeges,hogy nem ismerjük magunkat. Nem is sejtjük,miért tesszük azt amit teszünk. A tudatalattink irányít minket 90%-ban és a logika,magyarázat,mit sem ér ellene. Ezt úgy veszed észre,mikor tudod,hogy mit kell tenned de nem teszed. Itt az én még rálát ,észre veszi hogy valami nem helyes,de nem elég erős hozzá,hogy irányítson,csak szemlél.
Isten ugyan ez,a szeret Istenét akarod,de elhiszed,hogy Isten büntet. Itt sajnos nem látod a hibádat,csak billegsz a szeret istene és a bosszú álló között. Döntsd el,hogy Istent hogy hívod,Elohim (a bosszú) vagy Sálom (azaz a béke).
Nem is az a lényeg,hogy melyik az igazi,hanem hogy melyikre van szükséged. (ez megérne egy misét)
Kedves Tibor!
Szívből ajánlok két könyvet, melyek megmutatják a helyes irányt és segítenek rávilágítani az összefüggésekre: Gál Péter: A New Age keresztény szemmel, illetve: Neal Lozano: Eloldozva. Nem könnyű olvasmányok, de nekem rengeteget segítettek abban, hogy JÓL lássam a dolgokat☺️ Kívánok kellemes és eredményes olvasást, megújulást, természetesen nem csak Neked, hanem minden olvasónak!
Gál Péter írja:Jézus Krisztus az egyetlen út,csak általa tud megszabadulni az ember a bűntől. Csak általa? Ezek szerint akik nem keresztények,mondjuk a hinduk,buddhisták,stb,akkor értelmetlenül élnek? Örökké bűnösök maradnak? Ezt majd beszéld meg személyesen velük,lehet megmosolyognak. Amit állít az idézetben az kirekesztés,igaz,van honnan vennie,hisz Mózes istene is kiválasztott egy népet a többiek rovására. Ha ezt veszem alapul,teljes mértékben elhiszem,hogy így gondolkodsz.
Ám én is tudok egy jót: Isten önhatalmúlag majd eldönti,kit ,hogyan és kivel szabadíttat meg a bűntől. Ez bizalom és nem kirekesztés.
Örülnék annak,ha elmondanád a véleményed azokról a témákról amiket írok.
Kedves Tibor!
Igen, egyetértek, Jézus az út az Atyához, Ő váltott meg bűneinktől, ergo Ő általa van esélye BÁRKINEK is üdvözülni. Annak is aki hindu, bantu néger aki soha nem hallott Róla vagy egy hóhányó! Isten mindenkit szeret, mindenkit EGYFORMÁN szeret, viszont amit gyűlöl, az a bűn! Ez nekünk is a példa: nem az embert kell elítélni, hanem a bűnt, amit elkövetett. Isten nem gonosz és nem büntet, hisz Ő maga a SZERETET! Az hogy van rossz a világban a Sátán műve. Ő u.úgy szabad akarattal rendelkezik, mint minden ember, ezért választhatta az örök rosszat, az örök kárhozatot, Isten nem kényszerítette, de megengedte. U.így engedi meg az embernek is, hogy döntsön az élete minden percében. Az pedig, hogy minden döntésünknek következménye van, szerintem nem kell bizonyítani, ha fejjel megyünk a falnak, betörik a fejünk, de nem azért mert Isten megbüntetett, hanem mert rossz utat választottunk és ennek ez lett az egyenes következménye, remélem érződik a párhuzam.
Tehát, Isten mindenkit az üdvösségre hív, ehhez rengeteg segítséget is adott, lsd.: 7 szentség a katolikusoknál pl., aki viszont másik úton halad sincs kizárva az örök életből, maximum sokkal nehezebben jut majd el oda és esetleg többet kell időznie a tisztító tűzben, de azt gondolom, Isten ezt igen tisztán, szeretettel és igazságosan fogja rendezni. Én személy szerint hálás vagyok azért, hogy katolikusnak kereszteltek és az ezoteria bugyraiból Isten konkrétan hívott, hogy menjek újra szentmisére ( ahova előtte egy jó ideje nem voltam hajlandó menni, révén képmutatásnak éltem meg az egészet, ezért azt mondtam Istennek – én kis egoista-, hogy akkor megyek ismét, ha olyan öröm lesz a szívemben, mintha cserkészbuliba mennék… és Isten megadta! Most már sok-sok éve)!😇
Még egy könyv, ami megint tanított, hogy ne mi akarjuk megítélni embertársainkat, ámde imádkozzunk értük szüntelen: James Manjackal MSFS atya: Láttam az Örökkévalóságot. A könyveket az elejétől a végéig elolvasni ér!😉
” Isten mindenkit szeret, mindenkit EGYFORMÁN szeret, viszont amit gyűlöl, az a bűn!” Ez gyönyörű gondolat! Akinek a szívében gyűlölet van,az jó már nem lehet. Milyen érdekes,hogy Istenről úgy beszélünk mint egy földi halandóról. A te igazságod ráhelyezed Istenre. Megértem,hisz csak ebben a gondolkodásban tudsz létezni,ezt tanították és ezt gyakorlod és ami a lényeg,ezt alkalmazták rád is. Amíg Isten részéről a gyűlöletet nem tudod megváltoztatni,nincs miről beszélnem. A világunkhoz tartozik a gyűlölet, de ne rángasd le a szintünkre Istent. Ám ha mégis,óvakodj Tőle nagyon,mert bosszú álló,a hited szerint.
“Isten nem gonosz és nem büntet, hisz Ő maga a SZERETET! ” Ezt viszont te érzed jól,az előbbit pedig tanították neked. Milyen fura,a SZERETETHEZ hozzá tudod társítani a gyűlöletet. Tulajdonképpen két elmélet harcol benned észrevétlenül. Egyik a szeretet a másik a gyűlölet. Ha el tudod képzelni a szeret Istenét,akkor légy oly kedves és képzeld el a gyűlöletet is ami árad belőle.Ugye tisztában vagy a gyűlölet érzésével és,hogy mennyire romboló. (én csak a szeretetet érzem Tőle,de ez legyen az én bajom)
“van rossz a világban a Sátán műve” Nagyon hiszel a sátánban,ez nem jó.Nem lehet mindent a sátánra kenni,nyugodtan beljebb lehet jönni.Aki nagyon sátánozik az egy csomó negatív tartalmat kivetít,nem veszi észre önmaga hibáit,mindent a sátánra ken.
“aki viszont másik úton halad sincs kizárva az örök életből, maximum sokkal nehezebben jut majd el oda és esetleg többet kell időznie a tisztító tűzben” Ezt úgy nevezik,hogy igazságot szolgáltattál magadnak. Hisz te különbnek érzed magad annál,aki nem hisz istenben és aki nem olyan mint te,annak szenvednie kell,hosszan,míg neked nem.Ez szerinted így igazságos. Még szerencse,hogy Isten nem így gondolkodik.
Köszönöm a gondolataidat,picit világosabban látom a logikát. Azt szűrtem le,hogy bár Isten maga a szeretet,de a gyűlölet is a szívében van. Ismerős,mintha a szüleinkről olvasnék.
A sátánnal nem mondtál újat,arra imádunk mutogatni.Ennek az a veszélye,hogy minden amit rossznak gondolunk,az a sátán műve,azaz mindent könnyedén áthárítunk rá és felelősséget nem vállalunk semmiért. Hát ha ez így jó??
Biztos vannak olyan vallási elemek,amik hasznodra válnak,nem tudom milyen szülő,munkatárs,haver vagy. Egyet viszont tudok,addig míg Istenben gyűlöletet látsz,addig van dolgod magaddal,gondolkodj el,mért akarsz gyűlöletet látni Istenben. Remélem megtalálod,tart ameddig tart.