Bese Gergő, Blog

“Miért esik nehezünkre a krisztusi magatartás?” – Bese Gergő atya

Sebeket hordozunk, bűnösök vagyunk, de meg van az életünk saját Jordán-folyója, ahová alámerülve elhagyhatjuk a rabságunk terheit. Jézus megkeresztelkedése adta Bese Gergő atya legújabb írásának témáját. 

A mai napon Jézus megkeresztelkedésére emlékezünk. A Jordán-folyó partján a már ismertté vált Keresztelő János a megtérésre hívja követőit. Az új élet kezdete a megkeresztelkedéssel kezdődik. Tiszta lappal indulunk, már az áteredő bűn terhét sem hordozzuk tovább. A tömegben azonban megjelenik Jézus. A Mester is beáll a sorba és kivárja a sorát. Nem tolakodik, nem él vissza azzal, hogy a Keresztelő a rokona, hanem várakozik. Bűnösök között az egyetlen bűntelen. Figyeli a tömeget, hallgatja a szavaikat, ismeri őket, ismeri a problémáikat, látja lelküket. Mégis sorban áll. Mert Földre érkezésének nem az volt az oka, hogy teljes egészében hasonló legyen hozzánk, a bűnös emberrel, hanem, hogy kiutat mutasson a szenvedésből, a bűn rabágából. Lehajol hozzánk, egy levegőt szív velünk.

A várakozás idején is megmarad szelídnek és alázatosnak.

Nem kioktat, nem osztogat életvezetési tanácsokat és nem rúgott még beléjük a gyarlóságaik miatt. Épp ellenkezőleg: türelmes, kivárta a sorát és teljesen alámerült a Jordánba, magával vitte a mélybe az emberek bűneit, nyomorúságait, hogy teljesen megtisztulva emelkedjen ki a Jordánból és a folyót a bűnök temetőjévé tegye.

Mennyire erős ez a kép. Mennyi mindent lehet tanulni belőle! Különösen azt, hogy Jézus osztozik az ember sorsában és nem kioktatja. Gyógyításaikor, csodatetteikor egyetlen bűnösnek sem olvassa a szemére a hibáit, nem alázza meg, hanem meggyógyítja és átöleli. „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!”Jn 8,11

Miért esik nehezünkre a krisztusi magatartás? Kioktatunk, beszólunk mindenkinek, kritizálunk, vádaskodunk, pápábbak vagyunk a pápánál, a mélyen lévőt tovább taszítjuk lefelé….Pedig mi sem vagyunk különbek!

Sebeket hordozunk, bűnösök vagyunk, de meg van az életünk saját Jordán-folyója, ahová alámerülve elhagyhatjuk a rabságunk terheit.

ehet, hogy éppen a szentgyónásban, lelki beszélgetésben, szeretetszolgálatban, a szomszédokra való odafigyelésben, az összeszedett imádságban fedezed fel. De valahol biztosan megtalálod. Itt az idő! Álljunk fel a kényelmes fotelünkből és induljunk el a folyóhoz, hogy megváltozzon az életünk. Álljunk be a sorba, várakozzunk türelemmel és újjászületünk!

 

Bese Gergő atya

hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2021. 01. 11. 10:46

    Bocsánatot kérek,ezt ide kellett volna írnom.
    “bűnösök vagyunk” Ezt vajon mért kell hangsúlyozni, és mért kell Jézust bűntelennek megjeleníteni?
    “A Mester is beáll a sorba és kivárja a sorát.” Érett személyiségre vall.
    “Bűnösök között az egyetlen bűntelen.” Ez idealizálás szerintem. Jézusnak akkora tekintélye van, hogy tilos rá úgy gondolni, mint picit is bűnös emberre. Számomra lényegtelen, hogy bűnös volt e vagy sem, mindenesetre a haragját kiélte akkor, mikor kizavarta az árusokat a templomból, tehát emberi módon kezelte az agresszióját, azaz bűnös volt.
    “A várakozás idején is megmarad szelídnek és alázatosnak.” Mint írtam, a kereskedők kizavarása nem szelídségre vall, a víznél nem volt nagy dolog várakozni,mi is tudunk .
    “magával vitte a mélybe az emberek bűneit, nyomorúságait,” Érdekes kép, de vajon mért megnyugtató ez számunkra és mért képzeljük, hogy így van.
    „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” Ez nagyon szép, erre mi emberek képtelenek vagyunk (vagy csak nagyon ritkán).
    “pápábbak vagyunk a pápánál” A Pápát tévedhetetlennek tartjátok,mindenben. Én nem vagyok az. Ahogy mondjátok: a tanuláshoz alázat kell és én szeretek tanulni.
    “Pedig mi sem vagyunk különbek!” Alapvetően senki sem különb a másiknál,mégis a tetteink és a gondolkodásunk különbé tesznek bennünket másoknál bizonyos dolgokban.
    “Sebeket hordozunk, bűnösök vagyunk, de meg van az életünk saját Jordán-folyója, ahová alámerülve elhagyhatjuk a rabságunk terheit.” A folyó mint jelkép, magunkon kívül van, márpedig a változást magunkon belül kell kezdeni. Legalábbis úgy hogy bizonyos eszméket engedünk kívülről magunkba,melyek olyan dolgot hordoznak,melyek segítenek ráeszmélnünk a hibáinkra és ki tudjuk javítani azokat. Ez lehet olyan egyszerű gondolat is,mint az előző cikkben szereplő:”Ez. Nem. Valóságos.” gondolat.
    Természetesen csak abban van igazam,amit annak gondolsz.