A vasárnapok néha mintha már nem is a hétvége részei lennének, hiszen elkezdünk készülni a következő hét kihívásaira, várható feladataira, még az is lehet, hogy előre stresszelünk rajta. Ennél sokkal jobb megoldás, ha már vasárnap Isten kezébe adjuk a következő hetet: Ő akkor is velünk lesz!
Drága Istenem!
Köszönöm, hogy jöhetek eléd most is, köszönöm, hogy minden alkalommal nyitott fülekkel és szívvel vársz, ha Hozzád fordulok. Hálát adok Neked ennek a hétnek az áldásaiért, köszönöm, hogy ismét megmutattad, hogy velem vagy és hordozol engem, amikor én már nem tudom magamat.
Uram, eléd hoztom most a következő hetem, kérlek, végig vegyél körül a kegyelemeddel mint pajzzsal, vigyázz rám és a szeretteimre! Szeretnék én is nyitott szívvel jönni eléd és nemcsak a segítséged kérni a saját terveimhez, hanem engedelmeskedni, ha kérsz tőlem valamit. Kérlek, gyere most közel, érezhetően közel, és újítsd meg a szívem, az egész bensőm! Te vagy Élet maga, az élő víz forrása, amelyből mindannyian meríthetünk, ha megnyugvásra vagy épp frissességre van szükségünk. Jézus, én a Te erődből szeretnék dolgozni és tevékenykedni jövő héten. Hadd gyönyörködjek Benned minden nap, hadd dicsérjelek a leghétköznapibb tevékenységeim közben is!
Te vagy a szívem Királya, az egészségem megőrzője, a lelkem menedéke, az inspirációm forrása. Átadok minden terhet, nem egyedül szeretném hordozni! Te megígérted, hogy velünk, leszel minden napon a világ végéig, és én bízom Benned.
Ámen.
hirdetés
2 hozzászólás
“Ennél sokkal jobb megoldás, ha már vasárnap Isten kezébe adjuk a következő hetet: Ő akkor is velünk lesz!” A kettőnek semmi köze egymáshoz,sőt bizonyítja,hogy nem arra kell koncentrálnunk ami állandó hanem arra ami nagyon is változó. Ez pedig önmagunk vagyunk.Ha megszakadunk sem tudjuk Isten “kezéből” kivenni a dolgokat,mert minden a kezében van.Márpedig ha ezzel tisztában vagyunk (nem úgy néz ki,mert folyton meg kell ezt erősítenünk szóban) akkor elkezdhetünk önmagunkra és másokra és a helyzetre figyelni.
“nyitott fülekkel és szívvel vársz, ha Hozzád fordulok.” A legnagyobb hiba a “HA” szó. Ez bizonyítja mennyire szaggatott a bizalmunk Isten felé. Isten ugyanis a létezése okán meghallgat minket,nincs más választása. Nyugodtan hálálkodhatsz,de ez nem a TE viselkedésedtől/imádtól/háládtól függ. Isten folyamatos kapcsolatban van velünk,ha erre rájössz,bizalmad talán picit folyamatosabb lesz,persze nem ebben nőttél fel,így el sem tudod képzelni,hogy így van.
“köszönöm, hogy ismét megmutattad, hogy velem vagy” Ecco,újra. Az “ismét” azt jelenti,hogy a megmutatását hol észre veszed,hol nem.Ezért használsz “ismét” szót és ezért nem folyamatos. Abban a pillanatban,mikor először belélegzel az utolsó leheletedig jelen van Isten és mutatja magát. Érted, mért nincs “ismét”? Persze ennek sem vagy tudatában,csak úgy érzed,hogy számodra Isten megjelent a bajban,aztán eltűnt egy időre,majd újra megjelent. Te érezheted így,de nem így van. Ha azt írod,hogy újra éreztem,hogy megmutattad magad,azt mondom,ez jól írtad,de az érzésed és a valóság nagyon messze van egymástól.
Gondolkozz el a folyamatos bizalmon és térj el az emberi gyakorlattól,amit eddig megszoktál. Mivel azonban ezt hosszú évekig űzted és ebben vagy otthonos, hááát ……fel kell kötnöd a gatyádat,hogy változz.
“engedelmeskedni, ha kérsz tőlem valamit” Anna,Anna. Tőled egy idézet:”Isten nem követel tőlünk semmit,egyszerűen csak minket szeretne. Azért szeret,akik vagyunk.”(20.11.12) A követelés a kérésnek egy durva változata. Mi itt az emberi szinten képtelenek vagyunk elengedni a kérést és a követelést,mert amióta az eszünket tudjuk,ezekben élünk és ezt is gyakoroljuk. Mi képtelenek vagyunk kérés nélkül létezni,mind mások mind önmagunk részéről. Ezért hát úgy gondoljuk,hogy Istennek rengeteg kérése van felénk.Énnek a sérültsége mikor azt gondoljuk,hogy úgy függünk Istentől,hogy ha Isten majd csalódik bennünk ,akkor az élet megszűnik és Isten csalódik,esetleg mérges lesz ránk.Ezért mindig tetszeni akarunk Istennek,egy kicsit el kell csábítanunk Istent,meg kell felelni Istennek. Óriási megkönnyebbülés mikor rájövünk,hogy mindenkinek meg kell felelnünk,kivéve az Atyának. Igaz,elképzelni szintén nem tudjuk ezt,és ezért nem engedjük el a komplexusos világ és Isten látásunkat,mert azokon keresztül tanultunk meg élni. Márpedig az emberek a legkevésbé sem hajlanak a változásra,még akkor sem,mikor az nekik pozitívum lenne. Egyszerűen azért,mert már otthonosan mozognak abban a negatív istenképben, és az otthon melege még ha rossz is,mégis csak az én ismerős,megszokott otthonom.