Blog, Téglásy Nóra

Mit jelent számomra az empátia?

Az empátia egy nagyon fontos dolog, azonban sokszor nem egyszerű megtalálnunk, hogyan lehetünk empatikusak barátainkkal, szeretteinkkel. Íme néhány tipp, amelyek segíthetnek bennünket ezen az úton!

Az elmúlt időszakban (főleg a világjárvány miatt) előkerült az életemben az empátia kérdése. Ha a definíciót megnézzük: „Képesség egy másik ember érzelmeinek és reakcióinak intellektuális és érzelmi átérzésére és ennek a másikkal történő éreztetésére.” Számomra ez a keresztényi szeretet része, meg kell tanulnunk adni. De vajon hogy éljük meg ezt a hétköznapokban, a gyakorlatban?

Nagyon fontosnak tartom a személyiségfejlődést, napról napra. Nem biztos, hogy jó vagyok benne… de igyekszem pozitív irányba változni, felismerni a hiányosságaimat, gyengeségeimet. Így került elő a jelen helyzetekben az empátia, az együttérzés.

Mivel viszonylag lazán veszem a dolgokat általában, nehezemre esett komolyan venni mások aggodalmait akár járvány, akár gyereknevelés, akár házvásárlás kapcsán. Sokszor nem is tudtam igazán meghallgatni azokat, akik ilyesmiről beszéltek – főleg ha nem éreztem érintve magam.

Aztán leesett, hogy a másik oldalról nézve ezek bizonyára létfontosságú kérdések. Megtapasztaltam, hogy egy-egy téma milyen mélyen, intenzíven foglalkoztatja barátaimat, és rájöttem, hogy ebből ki kell vennem a részem, ha igazi barátként akarok jelen lenni az életükben.

Az együttérző, támogató szeretetet meg kell tanulni gyakorolni!

Mik segítettek, mikre próbálok azóta is figyelni?

Meghallgatni

Bizony, vannak olyan beszélgetések, amikor a másik szinte meg se kérdezi, hogy mi van velem, vagy csak 45 perc levegővételmentes monológot követően. Akár meg is sértődhetnék – ha csak magamra gondolnék! De a lényeg, hogy ne csak magamra gondoljak.

A hosszú „kifakadás” általában tényleg azért van, mert a másik kétségbe van esve, mélyponton van, akár pszichésen is közel a határaihoz.

Sokszor nincs más dolgom, mint hagyni, hogy kiadhassa magából. A férjével/feleségével már túl sokat beszéltek a témáról, a szüleivel nem tud vagy nem szeretne ilyesmit megosztani, valakinek ideje nincs.

Ha nekem van, megpróbálom rászánni, és csak hallgatni. Akár a 45 perc levegővételmentes monológot is.

Hallgatni

És ha már hallgatás: nem kell okosnak lenni, nem kell feltétlenül tanácsot adni, vagy elkezdeni ötletelni, hogy milyen megoldások vannak. A figyelmes, türelmes fülek ennél sokkal többet érnek.

Komolyan venni

Számomra ez szokott legnehezebben menni. Félretenni a saját gondolataimat, a kritikusságomat, ítélkezésemet, azt, hogy „hát ebben mi a nagy szám?”… Nehéz belehelyezkednem más életébe, és komolyan venni a probléma súlyosságát. Idő és gyakorlat – ez lesz a titka. Majd.

Nyomon követni

Tapasztaltad már, hogy ha megjegyeztél egy apróságot, mennyire örült neki az illető, amikor rákérdeztél, hogy „Na és mi a helyzet a…?”

Próbálok figyelmes és proaktív lenni. Ráírni, felhívni. Akkor is, ha nincs egyensúly, és ha grammra mérném, tudnám, én nyolcadszor keresem fel őt.

Háttérbe kerülni

És íme a másik, számomra legnehezebb rész: egy kicsit „lenyomni” a saját témáimat, szükségleteimet. Mérlegelni, hogy van-e értelme most fecsegni, vagy „mérlegre állítani” az én nehézségeimet a barátoméval, ha észreveszem, hogy épp nem igazán van „terhelhető” állapotában. Ez lenne az önzetlenség.

Kirángatni

Az empátia mellett néha a figyelemelterelés is hasznos lehet! Nehéz ráérezni, hogy mikor kell „elhallgattatni” az illetőt, és a beszélgetés helyett inkább elmenni squasholni egyet, étterembe, kirándulni. Magát a problémát ezek mind nem oldják meg, ámde felemelő élményekkel gazdagodunk, új lendületet kapunk általuk.

Próbálom nem elfelejteni, hogy én is kerülhetek bármikor nehéz helyzetbe. Emlékszem azokra a mélypontjaimra, amikor a fentiek bármelyike sem segített volna, mégis a barátaim megpróbálták! És nagyon jól esett.

Úgyhogy próbálok én is napról napra előrébb jutni a fentieket illetően, erőt és türelmet kérni a Jóistentől és nem mellesleg: felírni az imalistámra mások aktuális helyzetét, kérdéseit.

Gyakorold te is az empatikus szeretetet!

Téglásy Nóra

Borítókép - Fotó: Ronstik | Dreamstime.com
hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás