A 777 PODCAST Szerintünk rovatának új adásában Anna és Dóri arról beszélgettek, vajon mit jelent a hitünk és a mindennapjaink szempontjából a felnőtté válás? Miért fontos, hogy leváljunk a szüleinkről és önállóan, Istennel együtt vívjuk meg az élet harcait?
Ha kijártad már az iskoláidat, akkor előbb vagy utóbb rá kell ébredned, hogy felnőtt ember vagy. Nem a szüleid vagy a tanárok felelnek a tetteidért, hanem saját magad. Ez a felismerés lehet érettségi után ér téged, de az is lehet, hogy csak az egyetem végén. Vagy lehet, hogy soha?
A hitünk szempontjából is fontos, hogy önállósodjunk és egyre több felelősséget vállaljunk; többek között ezekről a témákról beszélgetett Anna és Dóri a Szerintünk legújabb adásában.
A beszélgetést itt tudod meghallgatni:
Az adás elérhető a Spotify, az iTunes és a Google Podcast felületén is. Iratkozzatok fel ránk az általatok kedvelt platformon, hogy ne maradjatok le a legújabb epizódokról! Ha tetszett az adás, akkor pedig hagyjatok értékelést és osszátok meg, hogy mások is könnyen megtalálhassák!
hirdetés
1 Komment
“Gyerekként tisztán rácsodálkozol az életre” Minél fiatalabbak vagyunk ez a tisztaság annál nagyobb, mert a szüleink annál kevésbé szennyezik azt be. Kezdetben nem hazudunk, aztán rájövünk, hogy néha muszáj, ebbe tehát beletanulunk. Kiskorunkban a rosszat, gonoszt magunkon kívül képzeljük el, így megkönnyebbülünk és tudunk vele harcolni, ezt viszont megtartjuk felnőtt korunkban is, a keresztények sátánnak az ateisták egyszerűen csak rossznak hívják.
“megtanulunk (jól) viselkedni” A vitatkozás a háború kulturált formája.
“gyerekként vártam, hogy felnőtt legyek” Ám mikor felnövünk, gyerekként viselkedünk. Istenképünk egy jó tündérre hasonlít, akitől bármit kérhetünk. Egy büntető Istenben hiszünk, mert nem tudunk elszakadni a szüleink által alkalmazott technikától. Megalázkodunk és imádatunkat fejezzük ki, mert kizárólag alá fölé rendeltségi viszonyban tudunk élni és aki fent van az jutalmaz, aki lent az pedig kepesztet a jóindulatért.
“azt mondjuk csalódtunk Istenben” Aki ezen gondolkodik, az nincs Istenhez bizalommal. Itt látszik tisztán, hogy az addigi istenképében csalódott. Istenben nem lehet csalódni.
“annyi szenvedés ér amennyit elbírunk” Ajánlom, hogy beszélgess valakivel, aki aztán öngyilkos lesz. Aztán észre veszed, hogy vannak akik többet kapnak mint amennyivel elbírnak.(valójában ők sem kapnak, csak önmaguk nem bírják a terhet)
“(a szenvedés) szükséges a jellemünk formálódásához” Hidd el, a jellemünk formálódik anélkül is. Az más kérdés, hogy bizonyos dolgok, milyen hatással lesznek ránk. Egyáltalán nincs szükségünk a szenvedésre, de sajnos elkerülhetetlen. (ennyi, csak 4 percet hallgattam)