2020. 12. 19.

Ima, ha erőtlenek vagyunk

Gyökössy Endre református lelkész, pszichológus több nagyszerű könyvet is írt, mindegyikbe egy-egy imát is. Az alábbi imához bárki csatlakozhat, klülönösen aki úgy érzi, az emberi ereje végéhez ért, Istenre van szüksége. 

Kedves Atyánk, 

köszönjük, hogy olyan közel vagy hozzánk, mint a saját szívünk dobbanása. Köszönjük, hogy amikor sebet ütnek a szívünkön, együtt érzel velünk. Ezért, Urunk, hozzád fordulunk emberi életünk mélységéből, együtt érző Atyánk, együtt érző Jézusunk, könyörülj rajtunk, amikor segítségre van szükségünk!

hirdetés

Adj erőt erőtlenségünkben, szeretetet szeretetlenségünkben, több igazságérzetet, több békességet, csöndet, szelídséget, több emberséget, hogy valamiképeen méltók legyünk Tehozzád, Aki itt éltél ezen a Földön. 

Urunk, Jézus, könyörülj rajtunk, amikor már egyebet sem tudunk, csak a nevedet nyögdelni, hogy megérezzük: lényedből erő árad, fölemel, megtisztít, átölel és megáld. Köszöntünk és dicsőítünk téged ezért a drága lehetőségért, hogy van kihez fordulnunk! 

Ámen. 

Forrás: Gyökössy Endre – Hogyan hasonlítsunk Jézusra? 

Borítókép - Fotó: Thai Noipho | Dreamstime.com
Ima
hirdetés

1 Komment

  • Válasz filipánics tibor 2020. 12. 19. 15:21

    “aki úgy érzi, az emberi ereje végéhez ért, Istenre van szüksége.” Ebben az esetben tartom indokoltnak Isten megszólítását, mikor már elfogyott az erő. Ha a bennünk lévő istenképbe (direkt írtam így) tudunk kapaszkodni, azzal sokat segítünk magunkon, ám ha Istent jó tündérnek nézzük vagy ha egy sportoló Isten befolyásolása révén akarja megszerezni a győzelmet, azt nem tartom jónak.
    “könyörülj rajtunk, amikor segítségre van szükségünk” Ez bizalmatlanságra utal, mert Isten tudja mikor szorulunk segítségre, bíznunk kell annyira benne, hogy el tudja dönteni azt. Persze megszoktuk, hogy minden csip csup ügyet felső szintre utalunk ezzel elkényelmesítve magunkat, hisz Isten majd megoldja.
    “Adj erőt erőtlenségünkben” Itt is a bizalmatlanság és a hitetlenség. Hisz Isten hatalmas erőt adunk nekünk, már a kezdetekkor. Vajon mért nem használjuk ezt az erőt és mért kérünk egyre többet és többet. Vagy azt gondoljuk,hogy Isten ereje olyan mint a kávé hatása??? Újra és újra magunkhoz kell venni? Úgy gondolom, hogy Isten ereje, amit tőle kapunk,folyamatos és annyi amennyire szükségünk van (majdnem elárultam valamit, de meggondoltam magamat), ha ez igaz, elhisszük és bízunk is benne, vajon mért nem gyakoroljuk?
    “méltók legyünk Tehozzád” Húha, ez elég komplexusos értelmezése Istennek, pedig már Szilágy Anna is leírta (20/11/12), hogy “Isten nem követel tőlünk semmit, egyszerűen csak minket szeretne, tehát akkor mért kényszerítünk magunkra egy olyan elvárást, ami nem létezik Isten felől??? Itt ismét egy lelki problémával állunk szemben. (ez igaz Jézusra is, vagy kellene, hogy igaz legyen)