,,Hihetetlen sok Isteni jelet kaptam” – az ország másik végéből érkezik Pécs új püspöke

Felföldi László atya személyében hosszú várakozás után új püspököt kapott Pécs városa, aki az ország másik feléből, Szabolcsból érkezik az egyházmegye élére. Az új püspök 59 éves, Geszteréden született, 1986-ban szentelték pappá. Legutóbbi feladata a Debrecen-Nyíregyházi egyházmegye akolitus csoportjának koordinálása volt, valamint a nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya-társszékesegyház plébánosaként dolgozott 2017-től egészen a mai kinevezéséig.

Felföldi László atya 2018-ban nyíregyházi plébánosként mesélt gyermekkoráról és hivatásáról a nyíregyházi Program Infónak:

,,Egy ember életében a legnagyobb titok, hogy megtalálja a helyét a mindennapokban. Én is – geszterédi falusi fiúként – sokat gondolkodtam azon, hogy mi lesz a sorsom. Sok álmom volt, ahogy minden embernek!

Csodálatos falusi körülmények között születtem és nevelkedtem gyermekként. Úgy éltünk, mint egy nagy család, az egész falu így élt. Ez különösen megjelent az ünnepekben, karácsonykor és húsvétkor. Ebben a természetes, közvetlen környezetben nőtt a hitem is, alakult a közösségi életem és formálódott a sorsom. Geszteréden a legtermészetesebb volt, hogy ünnepnapokon az emberek a templomba mentek. A templom a falut szolgálta, a település pedig innen merített erőt és gazdagodott. Ez nem két különálló dolog volt, hanem egy gyönyörű egység. 

Gyerekként is egy egészséges vagány gyermek voltam. Ami nagyon meghatározó volt a fiatalkoromban az a munka: kicsi korunktól kezdve részesei voltunk a család közös munkájának, amiért így utólag már hálás vagyok. Aki 18 éves koráig nem tanul meg dolgozni, küzdeni a dolgokért, annak könnyen lehet, hogy keserű sorsa lesz.  Mi, falusi gyerekek a szekéren ülve találkoztunk, integettünk és a hétvégéken voltunk együtt.

A falusi életnek volt egy semmivel sem pótolható ritmusa: egész héten dolgoztunk, de a hétvége pihenő volt. Találkoztunk a barátokkal, beültünk a presszóba, fagyis süteményeket ettünk – és persze vasárnaponként templomba jártunk. Nem a buli volt az elsődleges, hanem a közösség, az emberi találkozások kialakulása. 

A természettel együttélő ember a karácsonyra elcsendesedett: megjött a tél, kevesebb munka volt, szépen megnyugodott a világ. Ez lehetőséget adott arra, hogy együtt legyünk, beszélgessünk. Nem voltak ajándékok, csak szimbolikus dolgok voltak: tudtuk, hogy az igazi ajándék mi vagyunk egymás életében. Ha nem az Isten teremtette ember az ajándék, akkor minden más üres és nem ér semmit. Azt látom, hogy a valódi, igazi ajándékot – a hitvest, az apát, az anyát, a családtagot – próbáljuk fizikai dolgokkal pótolni. Gyerekkorunkban mérhetetlenül vártuk a karácsonyt, de nem azért, hogy mit fogunk kapni, hanem mert megünnepelhettük, hogy együtt lehetünk. Ez a legfontosabb ajándék az életben. 

Az Istennel való kapcsolatom rendezése meghozta azt az ajándékot, hogy elindulhattam a hivatásom útján. Hihetetlen sok isteni jelet, üzenetet kaptam ezen az úton: a szemináriumba való bejutásig, az ottlétem alatt és azóta is.

Meggyőződéssel élem, hogy az én sorsom Isten akarata, ezt pedig óriási ajándék megélni. 

A fiatalok, ha tanácsot kérnek tőlem, akkor örömmel adok nekik, nem görcsölök ezen: természetes, közvetlen és jóízű szeretetkapcsolatban vagyok velük. Nagyon szeretem, amikor egy fiatal azt mondja nekem, hogy ,,szeretnék veled leülni beszélgetni”, mert ebben benne van az a biztonságérzet, hogy ő ezt szabadon megteheti. Nyíregyházán van egy közösség, amelynek részese és szolgálója lettem: mindazt a tudást és tapasztalatot át kell adnom az embereknek, amit én az elmúlt években megkaptam. Mint a gyümölcsfa, amely azért fáradozik, hogy gyümölcse legyen és azt átadhassa. 

Az ember méltóságának a legvalóságosabb mutatója, hogy képes ünnepelni, ez a családnak és az egyénnek is rendkívül fontos. Magyarországon igazából csak egy ünnep van, a Szenteste: ez az egyetlen este, amikor elcsendesednek a városok, minden azt sugallja, hogy tessék hazamenni. Ünnepelni igazán otthon lehet, de ehhez az kell, hogy megálljunk és hazataláljunk.”

————–

,,Főtisztelendő Mons. Felföldi László Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Geszteréden született 1961. február 4-én egy háromgyermekes család fiaként. Az általános iskolai tanulmányait követően a piaristák kecskeméti gimnáziumába járt (1975–1979), majd pedig elektroműszerészi végzettséget szerzett Nyíregyházán (1979–1981). Ezt követően felvételt nyert az Egri Főegyházmegye papnövendékei közé, 1981 és 1986 között Egerben végezte filozófiai és teológiai tanulmányait.

hirdetés