Ha röviden akarunk válaszolni a címben feltett kérdésre, akkor mondhatjuk azt is, hogy semmi, hiszen Isten minden imát ugyanolyan fontosnak tekint. Azonban mégis van jelentősége a közös imának is. Ugyanis ha sokan imádkozunk egy közös célért, akkor az Isten számára is jelzésértékű lehet, hogy az emberiség közösen fohászkodik az Ő segítségéért!
Tavasszal felemelő volt látni, ahogy rengetegen csatlakoztatok a „Pánik helyett ima” kezdeményezésünkhöz a világ különböző pontjairól. Szerintem több szempontból is fontos, hogy a közös fohászban, az imaláncban egy közösség tudjunk lenni ezekben a nehezebb időkben is. Egyrészt egymást is megerősíthetjük ezáltal, hogy nem vagyunk egyedül a bajban és sokan küzdünk a koronavírus hatásaival, legyen az egészségügyi vagy éppen gazdasági, esetleg mentális. Nem könnyű a helyzet, de Isten reményt kell, hogy adjon mindannyiunk számára. Főleg, ha hozzá fordulunk segítségért:
„Az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?” (Lk 18, 7-8)
Számomra a fenti szentírási szakaszból az utolsó gondolat a legfontosabb a jelenlegi helyzetben. Vajon „talál-e hitet a földön?” Ma este egész Magyarországot arra hívjuk, hogy 20 órakor csendesedjünk el otthonainkban legalább egy pár perc erejéig és gyújtsunk egy gyertyát az elhunytakért, a betegekért, az őket ápoló orvosokért és ápolókért, azokért, akiknek a helyzete ellehetetlenült ebben az esztendőben.
Mutassuk meg, hogy a hitünk nem veszett el a sok nehézség közepette sem! Valószínűleg hosszan tudnánk sorolni, mennyi szomorúság történik velünk. Azonban a közös imában legyen ott a hitünk és reményünk. Hogy hiszünk abban, ha Istenre bízzuk a világra nehezedő járványt, akkor ő segít nekünk és testileg, valamint lelkileg is meggyógyítja az emberiséget. Mert mit ér a testi gyógyulásunk, ha a lelkünk továbbra is beteg marad?
Az ima ereje nagy, ahogy Jézus is mondja, és nem marad viszonzatlanul. Isten gondol ránk és megsegít bennünket, ha rábízzuk magunkat!
hirdetés
1 Komment
“Isten minden imát ugyanolyan fontosnak tekint” “ha sokan imádkozunk egy közös célért, akkor az Isten számára is jelzésértékű lehet” Az elsővel egyet értek de valóban azt hisszük,hogy Istent befolyásoljuk az imáinkkal? Tényleg Isten az alapján döntene,hogy sokan vagy kevesen imádkozunk? Ha így működne,már régen béke lenne a földön,mert a többség békét akar és jólétet. A közös ima a közösségben rejlik,hogy közösen részt veszünk egy olyan élményben ami felemelő számunkra,mert egyedül nem érhető el,ami erőt ad nekünk,ami össze kovácsol minket. Azaz magunk miatt imádkozunk közösen. (ami nagyon jó dolog!!)
“egymást is megerősíthetjük ezáltal” azaz magunk miatt,mert én erősítelek téged és te engem.
“Az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak?” Választottjainak?? Szerintem Isten nem csak a “választottjainak” ad igazságot,mint ahogy nem csak a “választottjait” szereti,hanem mindenkit,méghozzá “el nem múló szeretettel” (Harmati Dóra 20/11/05) Nem szép dolog ezt a kiválasztottságot elzárni a többiektől,akiket szintén szeret.
„talál-e hitet a földön?” A kérdés az,milyen hitet talál? Mert aki a választottakat megemlíti annak tudatában,hogy Isten mindenkit szeret (és nem csak a választottjait),annak nagyon hajlik a keze maga felé.
“hiszünk abban, ha Istenre bízzuk a világra nehezedő járványt” Imádkozzunk ha úgy érezzük de “Isten rengeteg lehetőséget ad,és nem csinálja meg helyettünk” (Szilágyi Anna 20/10/21) Tehát ima után itt az idő a cselekvésre,nagyon fontos kihangsúlyozni mindkettőt,együtt,mert csak így működik.
“Isten gondol ránk és megsegít bennünket, ha rábízzuk magunkat!” Óvatosan a “rábízással” mert ez kevés és félre vezető és hajlamossá tesz arra,hogy “ölbe tett kézzel ülünk és várjuk,hogy Isten tesz valamit” (Szilágyi Anna 20/10/21)