,,A lombikeljárás számos kérdést vet fel” – dr. Tolnay Lajos

A közéletben ismét fellángolt a lombikeljárás körüli vita, miután Veres András római katolikus püspök negatívan nyilatkozott róla. Szerettük volna jobban megérteni, milyen etikai problémák merülnek fel az eljárás miatt, illetve milyen más lehetőségei vannak egy meddőnek nyilvánított párnak. A témában dr. Tolnay Lajos szülész-nőgyógyász főorvost kérdeztük, akinek a nevével már korábban találkozhattak olvasóink az Egy-házban vagyunk rovatunkban.

Mi történik a lombikeljárás során?

A lombikeljárás során gyógyszeresen előkészített női ciklus során petesejteket nyernek ki a petefészkekből, hüvelyi ultrahangos követés mellett. Az így nyert petesejteket sejtélettani szempontból osztályozzák, majd az előkészített hímivarsejttel megtermékenyítésre kerülnek. A megtermékenyítést követően, táptalajoldatban néhány napig növesztik, illetve megfigyelik őket, esetleg genetikai vizsgálatot végeznek rajtuk. Majd gyógyszeres támogatás mellett, a legelőnyösebb fejlődést mutató egyedeket – egyet, vagy kettőt – egy vékony katétercső segítségével a nő méhüregébe juttatnak, ahol megtörténik a beágyazódás. A következőkben már nincs különbség a természetes úton megfogant terhességek fejlődése és megszületése között. A testen kívüli megtermékenyítés (lombikeljárás), egy nagyon bonyolult és érzékeny folyamatot tesz áthidalhatóvá orvosi szempontból, a méhkürtök betegségei esetén, illetve a petesejt megtermékenyülésének hibái, valamint a hímivarsejtek alacsony száma, vagy gyenge megtermékenyítő képességének kiküszöbölésére alkalmas eljárás.

Milyen aggályok merülnek fel az eljárással kapcsolatban? 

Számos aggály merül fel, egy ilyen eljárás etikai, orvostechnikai, pszichés, örökléstani és még számos kérdést vet fel, melyekből csak néhányat említenék, amelyek fontosak a most kialakult világnézeti vitában.

– Az eljárás során olyan lépései maradnak ki a megtermékenyülés folyamatának, melyek a természetes folyamat során bizonyos hibás örökléstani vagy biokémiai folyamatokat kizárnának. Például a megtermékenyüléshez meghatározott számú hímivarsejt szükséges, amelyek a petesejttel történő egyesülés előtt életüket áldozzák, hogy a fejrészükben hordozott fehérjékkel feloldják a petesejtet borító védőburkot, hogy a folyamat végén a legalkalmasabb hímivarsejt megtermékenyíthesse a petesejtet.

A kiválasztás folyamata ezt a kiválasztódási lépcsőt kihagyja, így nagyobb esélyt ad olyan utódok megszületésének, akik kóros génekkel, vagy fejlődési hibákkal születnek meg, és a következő nemzedékben ez megismétlődhet, vagy csak ezzel a bonyolult eljárással foganhat gyermekük.

– Az eljárás jelenlegi technológiája egy nagyon költséges fejlesztés eredménye. Drága és bonyolult ipar épült fel a biotechnikai háttériparban az eljárás támogatására, ez pedig hatalmas anyagi terhet jelent a résztvevők számára. Gazdasági szempontból optimalizálták az eljárást. Legköltségesebb részét több, későbbi eljárásban fel lehet használni, ezért a peteérlelés során nyert összes sejtet igyekeznek kinyerni, majd ezek egy részét a következő eljárásokra bespájzolják mélyfagyasztott állapotban.

Azonban a petesejt csak nagy veszteségekkel fagyasztható, érzékenysége miatt.

Technikailag előnyösebb a már megtermékenyített sejtet, illetve néhány osztódást már végzett embriót lefagyasztani, mert a többsejtes állapot nagyobb tartalékot jelent a felengedés után, illetve a beültetéskor. Nem megnyugtató a már ilyen módon életre hívott magzatok további megőrzése, illetve a vér szerinti szülők viszonyulása következő terhességek kiviselése szempontjából, illetve örökbe adásuk idegen, meddő házaspárok, vagy egyének számára.

Nem beszélve az eljárás során technikai, vagy más hibák során megsemmisült, vagy elpusztult magzatokról.

– Bizonyos öröklődő betegségek esetén már néhány sejtes állapotban végezhetnek olyan génmeghatározást az embrió egy-egy sejtjét leválasztva, amiből megállapítható, hogy az embrió hordozza-e az öröklődő családi betegséget vagy sem. A korai állapotban felfedezett betegséget gyógyítani nem tudják, de a kóros gént hordozó embrió nem kerül beültetésre, azaz hagyják elpusztulni.

– Magát az eljárást minden állam igyekszik törvényesen szabályozott keretek közé szorítani, hiszen ennek során olyan családjogi és más visszaélések is történhetnek, melyek a korábbi időkben a fantázia termékei voltak. Így a béranyaság, a petesejt-, vagy hímivarsejt-adományozás új családjogi tényállásokat hív létre, melyeket a társadalom jövője szempontjából megnyugtatóan újra kell gondolni. Sajnos az eljárás során a technikai személyzet is visszaélhet helyzetével, amire volt példa és nagy megbotránkozást keltett azzal, hogy a megtermékenyítés során egy orvos a saját örökítőanyagát használta fel, és több gyermek is született ebből a beteges, bűnös visszaélésből.

El lehet-e úgy végezni ezt az eljárást, hogy ezek az aggályok kiküszöbölhetőek legyenek? 

A tudományos kutatások – amelyek az eljárás hatékonyságának és biztonságának növelését szolgálják – folyamatosak. Ezek mellékterméke lehet, hogy nem jelentkezik annak kényszere, hogy több petesejtet termékenyítsenek meg, vagy fagyasszanak le. (A biotechnológiai eljárások fejlesztésének nem közvetlen célja az etikai megfelelőség.) Ezáltal az embriók létrehívásában, illetve azok technikai okú pusztulásában gyökeres változás jönne létre.

Olyan eljárás alakulhatna ki, mely során csak néhány petesejtet nyernének és termékenyítenének meg, amelyeket be is ültetnének.

A géntechnológia lehetőségei is fejlődnek. Több olyan terület került olyan helyzetbe, hogy néhány éven vagy évtizeden belül jelentős áttörést érhetnek el a gyógyítás területén, gondolok itt az őssejtes technikákra, valamint a ma még sci-fiként kezelt génsebészeti eljárásokra, melyek az öröklődő betegségek kiküszöbölését is magukban hordozhatják. Bizonyos betegségek esetén már ma is igénybe vehető a petefészek, illetve sperma mélyfagyasztott tárolása. Később a veszély elmúltával (például egy daganatos betegség gyógyítása után) ezek felhasználhatóak, visszaültethetőek. Ez az eljárás sokak számára jelentene megoldást, ha fiatal korukban nem tudnak családot alapítani, de a későbbiekben egy 20 évvel fiatalabb petefészekkel, vagy spermával már könnyebben megfoganhat egy egészséges gyermekük. Ezek az új megoldások persze új etikai és gazdasági kérdéseket is felvetnek, melyekre választ kell majd adnunk, viszont kiküszöbölik a korábbi, a lombikeljárás által felvetett dilemmákat.

Sokan kegyetlenséggel vádolják Veres András katolikus püspököt, amiért megvonná ezt a lehetőséget a gyermekre vágyó pároktól.

Veres püspök úr a pápai enciklikák erre vonatkozó megítélését tolmácsolja számunkra. A keresztények és vezetőik mindenkori küldetése, hogy a többi keresztény felé, illetve a világiak felé bizonyságot tegyenek és hirdessék Isten igazságait, törvényeit. Sajátos helyzet, hogy a katolikus egyház tanítói hivatala élén a Pápa áll, aki erkölcsi kérdésekben megkérdőjelezhetetlen, illetve tévedhetetlen. Szent VI. Pál pápa HUMANAE VITAE enciklikája nyilatkoztat ki ebben a kérdésben:

„12. Ez a Tanítóhivatal által többször kifejtett tanítás azon az Istentől alapított, feloldhatatlan kapcsolaton nyugszik, amely a nemi aktus egyesülés és termékenységet adó jelentése között fennáll, s amit az ember saját kezdeményezésével nem törhet meg.”

Ez alapján minden emberi tevékenység, amely ezen kívül idéz elő megtermékenyülést, nem elfogadható, mert Isten eredeti terve és végzése ellenére jön létre, továbbá ennek kapcsán olyan más, az élet kérdésében fontos területek bukkannak fel, amelyek a hívők Istennel való közösségét, vagy üdvösségét veszélyeztetik.

„a püspök szerint az erről szóló döntés egy, a ,,jószándék köntösébe bújtatott törvény”, amely ,,figyelmen kívül hagyja a krisztusi értékrendet”. Problémája a módszerrel, hogy a programban több embriót hoznak létre, mint amennyit aztán beültetnek, a többit pedig elpusztítják. Ennek szerinte egy keresztény számára elfogadhatatlannak kell lennie” (Forrás: hvg.hu)

Tehát Püspök Úr fellépése, ami hivatali kötelessége is, nem kegyetlenség a párokkal szemben, hanem fellépés a bűnnel és a hitetlen (Istent nem félő) világgal szemben, amely ebben az esetben saját magát, illetve a hívőket egy erkölcsileg, és üdvösségük szempontjából kárhozatos állapotba taszíthatja.

A felhívásra mindenkinek hitgyakorlata szerint kell választ adnia, attól függően, hogy elfogadja-e magára nézve kötelezőnek az 1966-ban keltezett enciklika minden mondatát, és életét ehhez szabja, vagy más úton jár.

Értelemszerűen az adott problémától függ, de milyen más lehetőségei vannak egy gyermekre vágyó párnak? 

1978-ban született az első lombikbébi, és a lombikeljárás 30 éve elérhető hazánkban is. Világszerte teret nyert, és közben átalakult a meddőség kezelésének gyakorlata, olyannyira, hogy olyan más módon is kezelhető okok, mint a hormonális eltérések hagyományos feltárása és gyógyszeres vagy életmódi kezelése teljesen kikerültek az eljárásrendekből. A 90-es években mikrosebészeti módszerekkel próbáltuk gyógyítani a kürtök betegségeit, nem sok sikerrel.

Világunk az instant megoldások híve, ami a fogyasztói társadalom velejárója.

A lombikeljárás kapcsán több hormonális, vagy fizikai elváltozást képesek áthidalni, ami a beteg szempontjából azt jelenti, hogy a meddőséget okozó betegségét nem, csak a meddőséget kezelik. Valóban meg tud foganni egy élet az ovuláció hiányával járó inzulinrezisztencia-betegség mellett is, de ha ezt nem kezeljük, ennek következményei lesznek a terhesség során, terhességi cukorbetegség veszélye, vagy a magzat károsodása révén. Ugyanakkor ezeknek a betegségeknek a kezelésére és gyógyítására nem fordítanak akkora anyagi és tudományos forrást, mint az asszisztált reprodukció más ágaira. Az ilyen kórokcsoportok (diagnózisok) kezelésére többféle megközelítéssel indultak kísérletek.

A legeredményesebbek:

• a NAPRO eljárás, mely a VI. Pál intézet által, kifejezetten a katolikus tanítás figyelembevételével szerkesztette eljárásait és ajánlásait, illetve egy
• a nőgyógyászati endokrinológiával foglalkozó szakmai csoport, a FEMM. Hála Istennek már hazánkban is elérhetőek a betegek számára a FEMM hazai képzései, melyekhez állami támogatásra is pályázhatnak a szakemberek.

Akik meddőségük okának kivizsgálására határozzák el magukat, mindenképpen olyan intézményt válasszanak, ahol nem a lombikeljárás az egyetlen megoldási séma. Ilyen például a Budai Irgalmasrendi Kórház Keresztény Családi Centruma, ahol több orvosi szakma képviselői egyetlen intézeten belül vizsgálják a jelentkezőket, és irányítják a megfelelő ellátás helyére a (spontán) fogantatás érdekében. 

Önnek keresztyén református orvosként mi a véleménye a lombikról? 

A lombikeljárás óriási áttörés a meddőség kezelése, az embriológia, az endokrinológia és az implantáció kutatási területén. Talán Semmelweis klórvizes kézmosásához hasonló korszakos felfedezés és technológia. Azonban, mint minden új, még nem járt területen, óvatosan kell a keresztény orvosnak viszonyulnia, hiszen szem előtt kell tartania:

„Az Úr megöl és megelevenít, sírbavisz és felhoz onnét.” (1. Sám. 2;6)

Ami azt jelenti, hogy tiszteletben kell tartanom Isten szuverenitását az emberi élet felett, akár embrióról, akár haldokló aggastyánról van szó. Első munkahelyemen egy frissen létesített lombiklabor munkájába majdnem beválasztott a főnököm, de aztán másra esett a választása. Utóbb láttam, hogy ez nem volt véletlen, Isten megőrzött sok szükségtelen és veszélyes kompromisszumtól. Úgy tekintek a lombikeljárásra, mint egy csodálatos új orvostechnikai lehetőség, új életek megfoganására, amelyben továbbra is Isten kezében van egy új élet megteremtésének pillanata.

Amint ezt máshol kifejtem, az eljárás erkölcsi megfontolásait szem előtt kell tartanunk.

Azoknak a házaspároknak, akik etikai kérdéssel fordulnak hozzám, arra szoktam felhívni a figyelmét, hogy legyen személyes vezetésük és bizonyosságuk Istentől, hogy valóban Ő készített-e nekik ezen keresztül utat. Ha mind a ketten azonos módon látják, hogy azon az úton kell járniuk, akkor Isten fog a kérésükre választ adni. Megemlítem ugyanakkor, hogy amennyiben ennek lelkiismereti oka van, törvényesen kérhetik az eljárásban résztvevők ma is, hogy esetükben csak korlátozottan éljenek az ivarsejt, illetve embriónyerés lehetőségével, egyben vállalva, hogy így esélyeik is csökkennek az eljárás sikerét illetően!

Magyarországon mi a bevett szokás, ha egy pár azzal fordul Önhöz, hogy régóta próbálkoznak, de nem fogant meg gyermekük? 

Magyarországon egységes meddőségi kivizsgálási és beavatkozási ajánlások jelentek meg, amelyeket szakmai kollégiumok a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően állítottak össze és ez miniszteriális szintű rendeletben minden meddőség kivizsgálását végző intézményre vonatkozik. Így ezen protokoll szerint kezdünk hozzá a meddőség okának felderítéséhez és, amennyiben lehet, gyógyításához.

Meddőségről beszélünk, ha magát egészségesnek érző házaspárnak egy éven belül nem fogan meg természetes úton utódja.

Amennyiben ez fennáll, akkor el kell kezdeni a kivizsgálásukat, mely során endokrinológiai, nőgyógyászati, andrológiai, vagy más társszakmák, pl: immunológia, hematológia, segítségével közelítjük meg a meddőség okát, vagy okait.

Egyre több pár küzd a meddőséggel. Véleménye szerint milyen okok húzódhatnak meg ennek a hátterében?

Ennek szerteágazó okai vannak, a teljesség igénye nélkül ismertetek néhányat, amelyek korunk betegségei, bajai. Andrológusok írják le, hogy dokumentálhatóan az utóbbi 80 esztendőben fiatal, egészségesnek ismert férfiak spermaszáma a tizedére csökkent a korábbiakhoz képest, amely mögött vélhetően rengeteg megváltozott környezeti tényező áll, csak egyet említek, a férfiak heréjében igen nagy számban és folyamatosan termelődnek a spermiumok. Ennek velejárója, hogy jelentős hőtermeléssel jár, és akkor működik jól, ha 28 Celsius fok körüli hőmérsékleten működhetnek a herék, ennek szabályozása az érpályák keresztmetszetének, illetve a here bőrének izomzatának szabályozásával biztosított.

Ma a gyermekek nem 1 éves korig, hanem sokszor 3 éves korig is egy nagyon jó hőszigetelő tulajdonsággal bíró pelenkát viselnek. A pelenkahőmérséklet nem tesz jót a here spermiumtermelő sejtjeinek.

Dohányzó férfiak spermaszáma fele is lehet nemdohányzó kortársaiknak. A cigaretta füstjének szénmonoxid- és kátránytartalma mérgezi a spermatermelő sejteket. Egy másik ok, hogy korábban hintőporozták a lánygyermekek popóját, hogy a pelenka okozta gyulladást csökkentsék. A hintőporban levő apró szilikátok, a szeméremrésen, a méhen és kürtökön keresztül feljuthatnak a belső nemi traktusba, és ott steril gyulladást idézhetnek elő, amely a kürtök lezáródásához vezethet.

A korán megkezdett nemi élet és a partnerek váltogatása nagy veszélynek teszi ki a fiatal lányokat a nemi úton terjedő betegségekkel kapcsolatban.

A belső nemi szervekben megtelepedő neisseria, chlamydia, vagy ureaplasma baktériumok annak gyulladását okozva a kürt elzáródásához vezethetnek. A HPV-fertőzések méhnyakrákot és a méh idő előtti elvesztését, vagy annak műtéti gyógyítását vonhatják maguk után.

Általánossá vált a nők magasabb iskolázottsága, a férfiak késői 30-as éveikben nősülnek, és nem köteleződnek el időben. Az első gyermek születésének ideje a 70-es években 23 éves korban történt a fiatalasszonyoknál. Jelenleg ez a mutató hazánkban az Európában még mindig alacsonynak számító 28,5 évre emelkedett. Nem beszélve a közel negyvenes korban először házasságra lépőkről, akik karrierépítésük közben halasztják későbbre a gyermekvállalást és szülést. Orvosbiológiai szempontból a 20 éves életkor körül volna optimális a nők gyermekszülési periódusának kezdete és 35 éves korukig 4-6 gyermeket kellene szülniük. Biológiai szempontból ezek a legértékesebb évek a következő generáció megszülése és felnevelése szempontjából. 35 éves korukban a nők termékenységi képessége, ami a petefészek kimerülésének következménye, fele-harmada egy 10 évvel fiatalabb nőhöz képest.

Ön szerint ezeknek a meddőséggel küzdő pároknak mi nyújthat vigaszt, mi adhat okot reményre?  

„Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Isten megáldotta őket és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet. Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a földön mozgó minden élőlényen!” (1 Móz 1,27 – 28.)

Legfőbb vigaszunk, hogy Isten nem vonta vissza ezt a teremtéskor kiadott parancsát, megbízatását az embertől. Ma is mindegyikünket fel akar használni ebben. Feladatunk, hogy jól sáfárkodjunk a termékenységünkkel, épp úgy, mint minden más tehetségünkkel, és sokasítsuk meg mindazt, amit Isten ezen a téren ránk bízott. A bibliai történetekből kiindulva a meddőség betegsége minden időben nagy teher volt. Ma vannak orvosi eszközeink ezek egy részének felderítésére és gyógyítására, e tekintetben közös felelőssége a házaspárnak, hogy megtegyék azokat a lépéseket, melyekkel gyógyuláshoz juthatnak!

hirdetés