Vannak helyzetek, amikor mindent el tudunk képzelni, csak azt nem, hogy Isten velünk van és támogat. De vajon a szubjektív érzéseinkre kéne hagyatkozni, vagy a több ezer éve stabil kősziklára, az igére?
Mostanában elég gyakran vagyok rosszul fizikailag, refluxom van. Talán te is ismered az érzést, hogy közel kerülsz a kontrollvesztéshez – legyen szó akár testi, akár lelki válságról. Mégis mi történik ilyenkor? Isten tényleg kiengedett a kezei közül?
A válasz természetesen nem. Figyelj csak, ezt ígérte: „A juhaim hallgatnak szavamra, ismerem őket, és ők követnek engem. Örök életet adok nekik, nem vesznek el soha, nem ragadja ki őket a kezemből senki. Atyám adta őket nekem, s ő mindenkinél nagyobb: Atyám kezéből nem ragadhat ki senki semmit.” (Jn. 10:27-29.) Ha pedig ezt mondta, akkor ez mindenképpen igaz – sokkal inkább valódi, mint az érzéseink. Nekem elég gyakran kell magamban tudatosítanom ezt. Az ige, Isten szava az igazság, amely mindig megáll. A bennem lévő érzések és gondolatok pedig ezer és egy okból torzítottak, hamisak lehetnek. Te is figyelmeztesd erre magad, ha ma kétségbeesés vagy reménytelenség gyötör! Ő mindig veled van. „Hiszen ő maga ígérte: Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsid. 13:5.)
Nem könnyű, de igenis van szabadságunk magunk helyett rá nézni. A hegyekre emelni a tekintetünket, mert onnan jön a mi segítségünk! (Zsolt. 121:1.) Ezek olyan erőteljes ígéretek, amelyek akkor is megtartanak, ha épp gyengék vagyunk. Isten hűséges, ez pedig nemcsak hússzú távra, hanem az életünk minden egyes másodpercére igaz. Bízz benne!
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás