Bár rengeteg keresztény szervezet segíti a hajléktalanokat, mégis sokszor keresztény körökben is nehezen tudunk viszonyulni hozzájuk. Pedig sokan keményen küzdenek, hogy kikerüljenek ebből a közegből, ami nem könnyű, de szerencsére vannak pozitív példák is. Balatoni Ágnes, a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének elnöke egy ilyen történetet osztott meg a Kemma.hu oldallal.
Valószínűleg senki sem úgy éli az életét, hogy hajléktalan szeretne lenni, mégis sokan saját akaratukon kívül kerülnek az utcára. Onnan pedig nagyon rögös a visszaút. Ráadásul sokszor a társadalmi ítélkezés sem segíti a visszatérést számukra. Ezért is fontos az olyan történet, amelyet Balatoni Ágnes mesélt el a Kemma.hu-nak. A személyiségi jogaikat megvédve nem az eredeti nevükön beszélt róluk a tatabányai Utcai Szociális Segítők Egyesületének elnöke.
„A páros Tatabánya egy bizonyos városrészén rótta az utcákat hosszú ideig, hiszen az volt az otthonunk, nem volt hova hazamenniük. Rendszeresen ittas állapotban próbálták meg átvészelni a napokat, heteket. Ennek oka többnyire a felfokozott lelki állapotuk, illetve a magas szintű reményvesztettség volt. Ők sem így akarták, nem így tervezték életüket. Egyszerűen úgy vélték, ebből a nehézségből, bizonytalanságból nincs kiút, ezért alkohollal mérsékelték a fájdalmukat. Persze, hozzá kell tenni, hogy nem ez a helyes döntés, még akkor sem, ha tél van és ez „melegíti” fel őket. Erre később szereplőink is ráébredtek” – nyilatkozta Balatoni Ágnes a Kemma.hu-nak.
Tatabányán és környékén lehetőséget biztosítanak a hajléktalanoknak, hogy új életet kezdjenek, ha élnek ezzel az opcióval. Róbert és Evelin egy percig nem gondolkozott és elfogadta a segítséget, ezzel a döntéssel pedig el is kezdődött az a folyamat, amelynek eredményeképpen pozitív fordulatot vett az életük.
„Miután az intézmény bevonta Evelint és Róbertet az integrációs programjukba, muszáj volt részt venniük egy pszichológiai foglalkozáson, ahol Róbertről rögtön kiderült, hogy extra magas intelligenciával rendelkezik. Így máris megvolt a második „lökés” ahhoz, hogy tovább haladjanak a helyes úton és becsülettel végigcsinálják az intézmény projektjét, amit aztán szerencsére meg is tettek” – mesélte Balatoni Ágnes.
Ezt követően Európai Uniós pályázatnak köszönhetően beköltözhettek egy lakásba és egy képzést is elvégeztek, majd OKJ-s állatgondozói szakmát szereztek, de ezek mellett önsegítő fejlesztéseken is részt vettek, illetve egy szakember segítette őket az alkoholról való leszokásban.
„A projekt végére mind a ketten leszoktak az alkoholról. Róbertnek nagyon nagy előnye származott a „tiszta” életmódból, hiszen régebben rendelkezett hivatásos jogosítvánnyal, amit aztán az intézmény „visszaszerzett” neki. Miután ez megtörtént, Róbert nem sokáig habozott és tüstént munkát kezdett keresni magának. Nem sokkal később már sikeresen el tudott helyezkedni a visszaszerzett jogosítvánnyal egy zöldség-gyümölcs kereskedőnél és attól a naptól kezdve megkaphatta állandó használatra a furgont, aminek segítségével jelenleg is folyamatosan szállítja a piacról a portékát a viszonteladónak.”
„Akárhányszor eszembe jut a pár története mindig kiráz a hideg, sosem gondoltam volna, hogy ilyen sikereket érnek majd el”
– zárta a történetet Balatoni Ágnes.
A történet, szépsége mellett arra is felhívhatja a figyelmünket, hogy elég lehet az embernek egy apróbb lökés is, hogy újra kitaláljon az útvesztőből. Keresztényekként pedig van még egy fontos kapaszkodónk, aki segíthet hasonló helyzetekben. Isten kegyelme ugyanis végtelen, de az is nagyon fontos, hogy mi is tegyünk érte.
Forrás: Kemma.hu
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás