Nyilatkozat a társadalmi igazságosságról és az evangéliumról (Dallasi Nyilatkozat) címmel jelent meg két évvel ezelőtt egy átfogó állásfoglalás amerikai evangelikál keresztényektől. Az írás a mostani amerikai helyzetet ismerve aktuálisabb, mint valaha.
Ma is aktuális az a 2018-as Dallasi Nyilatkozat, melyet az amerikai evangelikál világnak olyan nagy nevei szerkesztettek, mint John MacArthur, Josh Buice, Michael O’Fallon és Phil Johnson, valamint Voddie Baucham, James White, Tom Ascol, Justin Peters, Paul Washer és Joseph Pipa.
Az Amerikában zajló tüntetések és az egyre inkább elmérgesedő rasszizmussal kapcsolatos társadalmi viták miatt úgy találtuk, érdemes szemléznünk ezeket a témákat érintő részeit a nyilatkozatnak, de az érdeklődők természetesen az egész írást megnézhetik, melyet a cikk végén linkelünk be.
II. Istenképűség
MEGVALLJUK, hogy Isten előtt minden személy egyenlő, hiszen mindenkit a saját képmására teremtett. Az istenképűsége okán minden ember felbecsülhetetlen értékkel és méltósággal rendelkezik Isten előtt, és tiszteletet, tisztességet és védelmet érdemel. Mindenkit Isten teremtett, és mindenki Isten számára lett teremtve.
hirdetésELUTASÍTJUK, hogy Isten által rendelt szerepek, társadalmi-gazdasági helyzet, népcsoporthoz való tartozás, vallás, nem, vagy fizikai állapot, vagy az ember bármelyik jellemzője megfoszthatna bárkit is attól, hogy Isten képmásának hordozója legyen, vagy hozzá tehetne bármit is az istenképűségéből fakadó értékéhez.
IGEHELYEK: 1MÓZ 1:26-30; 2:18-22; 9:6; 2KOR 5:17; KOL 1:21-22
III. Igazságosság
MEGVALLJUK, hogy mivel Isten szent, igaz és igazságos, azt parancsolja azoknak, akik a képmását hordozzák, hogy ebben a világban igazságosan éljenek. Ez jelenti azt is, hogy minden ember iránt megfelelő tiszteletet tanúsítunk, és mindenkinek megadjuk, ami igazságos. Valljuk, hogy a társadalmaknak jogszabályokat kell alkotniuk azért, hogy korlátozzák a kulturális előítéletekből fakadó igazságtalanságokat.
ELUTASÍTJUK, hogy az igazságosság kulturálisan meghatározott dolog lehet, vagy azt, hogy az igazságosság azon mércéjét, amit csak a társadalom határoz meg, ugyanazzal a tekintéllyel lehet érvényesíteni, mint azt, ami az Írásból származik. Elutasítjuk továbbá, hogy a keresztyének bármilyen más olyan mércét követve igazságosan élhetnek a világban, ami nem képviseli a tisztesség bibliai elveit. A relativizmus, az igazság vagy az erkölcs társadalmilag meghatározott elvei, vagy az erkölcsiséggel és a gonoszsággal kapcsolatos folyamatosan változó ideák nem teremthetik meg a hiteles igazságosság alapját.
IGEHELYEK: 1MÓZ 18:19; ÉZS 61:8; MIK 6:8; MÁT 5:17-19; RÓM 3:31
XII. Fajok és etnikumok
MEGVALLJUK, hogy Isten az egész emberi fajt egy vérből teremtette. Noha az emberek különféle etnikumokhoz és nemzetiségekhez tartozhatnak, és ilyen alapon különbséget lehet tenni köztük, ontológiailag egyenlők Isten előtt mind a teremtés, mind a megváltás tekintetében. A „faj”, vagy „rassz” nem bibliai kategória, hanem társadalmi konstrukció, amelyet gyakran embercsoportok osztályozására használtak, felsőbbrendűnek vagy alacsonyabb rendűnek bélyegezve őket. Mindaz, ami jó, igaz, becsülendő és csodálatos a különféle etnikumokban és a velük kapcsolatos tapasztalatokban, Isten kegyelmére vezethető vissza, s mint ilyet méltányolnunk kell. Minden bűnös cselekedetet és annak következményét (beleértve az etnikai csoportok közötti, és azok ellen elkövetett gonoszságokat is), mint bűnt meg kell vallani, meg kell bánni, és meg kell tagadni.
ELUTASÍTJUK, hogy a keresztyének faji csoportok szerint elkülönülhetnének egymástól, vagy hogy faji identitásukra a Krisztusban való identitásukkal egyenértékű dologként tekinthetnének, vagy úgy, mintha az előbbrevaló volna a Krisztusban való identitásuknál. Elutasítjuk, hogy a megváltottak közösségében helye lenne bármilyen megosztottságnak emberek különböző csoportjai között (a ki nem mondott felsőbbrendűség érzéstől kezdve a nyílt neheztelésig). Elutasítunk minden olyan tanítást, amely a különféle faji csoportokat arra bátorítja, hogy kiváltságos elnyomóként vagy az elnyomás jogos áldozataiként tekintsenek magukra. Miközben együtt sírunk a sírókkal, elutasítjuk, hogy csupán az azzal kapcsolatos érzéseink, hogy megsértettek vagy elnyomtak, szükségszerűen bizonyítanák is másvalaki bűnös viselkedését, vagy hogy a másik biztosan bűnös lenne az elnyomás és az előítélet vétkében.
IGEHELYEK: JÁN 14:6; APCSEL 4:12; GAL 1:6-9; 1JÁN 4:1-3,10,14,15; 5:1, 6-12
XIII. Kultúra
MEGVALLJUK, hogy egyes kultúrák természetüknél fogva helyesebb előfeltevéseken nyugszanak, mint más kultúrák, mivel az azokban található világnézeteket biblikus alapigazságok formálták. Méltányolni és támogatni kell a kultúra azon elemeit, melyek az isteni kinyilatkoztatást tükrözik. A különféle kultúráknak azonban, amelyekből ki lettünk hívva, mind vannak világias és bűnös jellemzői: ezeket a Krisztus iránti tiszteletből el kell utasítani. Valljuk, hogy akármilyen gonosz befolyásnak is vagyunk kitéve saját kultúránkban, az leküzdhető – és le is kell küzdenünk – a megtérés által, valamint úgy, hogy bibliai igazságokkal vértezzük fel szívünket és elménket.
ELUTASÍTJUK, hogy egyes személyek vagy csoportosulások – akármilyen kultúrában éljenek is, – képtelenek volnának Isten kegyelme által felülemelkedni azokon az erkölcsi és szellemi hiányosságokon, amelyek mindenkori kultúrájuk részét képezik vagy amiket az őket körülvevő kultúra támogat.
IGEHELYEK: RÓM 1:18-32; EF 4:17-24; KOL 3:5-11
XIV. Rasszizmus
MEGVALLJUK, hogy a rasszizmus bűn, melynek gyökere a büszkeség és a rosszindulat. Mindenkinek el kell ítélnie és meg kell tagadnia ezt, és tisztelettel kell tekintenie embertársaira, mint Isten képmásának hordozóira. A rasszizmus bűne alig láthatóan is jelen lehet, de egészen nyíltan is megnyilvánulhat fajgyűlölet vagy faji büszkeség formájában. Az ilyen jellegű előítélet vagy elfogultság szembe megy Isten kinyilatkoztatott akaratával és vét a szeretet királyi törvénye ellen. Valljuk, hogy jóformán minden kultúra, beleértve a sajátunkat is, időnként kitermel olyan törvényeket és rendszereket, amelyek felerősitik a rasszista attitűdöket és elősegítik ilyen irányelvek érvényesülését.
ELUTASÍTJUK, hogy összhangban lenne a bibliai keresztyénséggel, ha mások felé elfogultsággal és előítélettel közeledünk, és ha ez a hozzáállás határozza meg másokkal való bánásmódunkat. Elutasítjuk azt a feltételezést, hogy csak a hatalmi pozícióban lévők lennének hajlamosak a rasszizmus bűnére, vagy hogy adott etnikai csoportba tartozó egyének ne lehetnének rasszisták. Elutasítjuk, hogy a rendszerszintű rasszizmus bármilyen módon összeegyeztethető volna a történelmi evangéliumi meggyőződésekből fakadó alapelvekkel. Elutasítjuk, hogy a Szentírást jogosan fel lehetne használni a mienktől eltérő etnikai háttérrel rendelkezőkkel szembeni előítéletünk, megvetésünk vagy elfogultságunk igazolására. Elutasítjuk, hogy a kortárs evangéliumi mozgalomnak szándékában állna bizonyos etnikai csoportokat felmagasztalni, más csoportokat meg leértékelni. Határozottan elutasítjuk, hogy az egyház élete és boldogulása szempontjából a társadalmi kérdésekről szóló tanítás (vagy a tágabb kultúra átalakítását célul kitűző aktivizmus) ugyanolyan jelentőségű lenne, mint az evangélium hirdetése és a Szentírás magyarázata. A történelem tanúsága szerint ezek hangsúlyeltolódást eredményeznek, és elkerülhetetlenül az evangéliumtól való elhajláshoz vezetnek.
IGEHELYEK: 1MÓZ 1:26-27; 5MÓZ 10:17; APCSEL 10:34; RÓM 2:11; EF 6:9; GAL 3:28; JAK 2:4
A teljes nyilatkozatot itt tudod elolvasni.
Fordította: Márkus Tamás András, református lelkész és vallástanár; Pálffy Miklós, református ifjúsági vezető, jogász
Forrás: Evangelikál Csoport
hirdetés
