Mi történik, amikor két alkotó szellemiségű fiatal leül zenét szerezni? Börcsök Anna és Seidl Domokos – a továbbiakban csak Dodó – együttműködéséből született meg a Hol vagy? című szám, amely Isten kétségbeesett kereséséről és vezetéséről szól. Az alkotókkal beszélgettünk a dal születéséről és arról, hogyan élték túl a bezártságot.
Kérlek meséljetek a dal keletkezéséről!
Anna: Mindig is szerettem volna saját dalokat írni, csak ehhez sosem volt meg a kellő tehetségem. A dallammal nem volt baj, csak általában a szöveggel, ami nélkül nem lett volna nagy „sláger”, amit írok. Ekkor jött be a képbe Dodó. Nyáron volt alkalmunk együtt zenélni és felfedezni, hogy bár eddig is ismertük egymást, de azt valahogy sosem konstatáltuk, hogy mindketten ennyire zeneközpontúak vagyunk. Akkor ott a táborban elhatároztuk, hogy szeretnénk együtt dolgozni, akár új dalokat írni, akár feldolgozásokat csinálni. Ez az elhatározás olyan sikeres és rendíthetetlen volt, hogy egészen januárig nem is beszéltünk róla.
Akkor a roráték adta élmények újra előhozták az alkotási vágyamat.
Írtam Dodónak, hogy ha van kedve és ideje, írhatnánk egy dalt, hogy megnézzük, hogyan tudunk együtt dolgozni. Szerencsére nagyon lelkes volt és rögtön elkezdtünk gondolkodni a dal szerkezetén.
Dodó: Annával múlt nyáron együtt zenéltünk egy táborban, aztán decemberben az ott kialakult zenész csapattal szolgáltunk együtt egy rorátén az Országúti Ferenceseknél. Nagyon jól sikerült (ha lehet ilyet mondani egy szentmisére), igazi katartikus élmény volt. Ezután január elején írt nekem Anna, hogy jó lenne írni egy dalt mondjuk áldozásra, amit majd közösen tudunk játszani.
Nekem ennyi motiváció elég volt, így el is kezdtünk dolgozni rajta.
Először a dallamvilág született meg, szinte már az első találkozásunkkor. A szöveg már nagyobb kihívás volt. Nehezen jött a téma, aztán egy este gitárral a kezemben megszülettek az „Úgy kérlek…” és „Te vezetsz…” kezdetű versszakok. Így már körvonalazódott a szerkezet, a két állapot: egy kétségbeesett kiáltás az Isten felé és egy végtelen bizalom az Istenben. Már csak az volt a kérdés, hogyan jutunk el egyikből a másikba.
Nem lett meglepő a válasz sem: Isten kell hozzá, aki ott van mindenben, mindig segít, nekünk csak észre kell vennünk…
Hogyan néz ki egy alkotói folyamat?
Anna: Teljes káosz! Sok próba volt, amelyeknek a háromnegyede bohóckodással telt, a maradék egynegyede pedig technikai beállításokkal. Valahogy ott a próbateremben nem tudtunk haladni, inkább otthon születtek a jó gondolatok és a megoldások. A dallammal hamar kész voltunk, de utána a szöveggel nagyon lassan jutottunk egyről a kettőre. Én próbáltam ötleteket mondani, de annyira rosszak voltak, hogy nem lehetett azokat komolyan venni. Így az egész szövegírás Dodóra hárult (kivéve az „üvöltve kérem azt, hogy válaszolj” rész, abból nem engedtem).
A képen: Börcsök Anna / Fotó: Börcsök Teodóra
Tervezitek új számok felvételét is?
Anna: Tervben van. Azt, hogy milyen stílusút, az még kérdéses, de én mindenképp szeretnék.
Dodó: A jelenlegi helyzet miatt most sajnos nem nagyon tudunk, de ha újra beindul az élet és tudunk közösen zenélni, remélhetőleg új dalok is fognak születni.
Milyen szerepet játszik a zene és a hit az életetekben?
Anna: Édesanyám gyerekkora óta zongorázik, édesapám pedig gitározik, ezáltal nem csoda, hogy engem is kiskorom óta foglalkoztat a zene. 11 évet hegedültem (amit az elején 7 évesen nagyon utáltam), jelenleg 4 éve tanulok énekelni egy zeneiskolában. Édesapám diakónus, így a hitem születésem óta egy nagyon erős alapon nyugszik. Az esti gitáros-énekes imádkozások a mindennapjaim részei voltak, ezekben a számomra legfontosabb három dolog keveredett.
Isten, család, zene.
Dodó: Hangmesterként végeztem az SZFE-n, és jelenleg a filmszakmában dolgozom. Emellett sokat zenélek, több zenekarban is. A zene már nagyon régóta a mindennapjaim része, bár sokszor nem jut rá elég időm, de azért igyekszem minél többet ezzel foglalkozni. Szerencsére a filmkészítés során is sokszor kerülök szembe zenei feladatokkal, esetleg zeneszerzéssel, így tulajdonképpen akkor is sokat foglalkozom ezzel.
Katolikus családban nőttem fel, ahol a vallásosság nem volt kérdés.
A hit viszont ennél több. Van, amikor rendíthetetlen az ember, máskor pedig teljesen elbizonytalanodik.
Talán közhelyesen hangzik, de a dal is erre a kettősségre épült. Mivel a zene nagyon közel áll hozzám, ezért imádkozni is így szeretek leginkább, és erre törekszem a közösségeimben is. Egy jól megszólaltatott dalnak hatalmas ereje van.
A képen Seidl Domokos.
Orgona vagy gitár? Éreztek feszültséget a hagyományos egyházi zene és a modern dalok között, vagy ez egy felfújt probléma?
Anna: Nálunk minden vasárnap megvolt a menetrend, hogy arra a misére megyünk, ahol édesapám szolgálatot tesz. Ezen a misén a mai napig egy csodálatos bariton hangú orgonista szolgáltatja a zenét, így én orgonás miséken nőttem fel. Éppen ezért katartikus élmény számomra minden gitáros mise, amikor csak tudok, arra megyek. Nem érzek feszültséget a kettő között, mások biztosan, de én örülök, hogy tudom váltogatni a kettőt, így sosem unom meg egyiket sem.
Dodó: Egészen kiskorom óta mindig a gitáros miséket szerettem. Orgonás misére is szoktam járni, de valahogy a gitáros misékbe jobban be tudok kapcsolódni, főleg, ha zenélhetek is, az a legjobb. Az orgonás miséknek megvan a maga hangulata. Én azt szeretem inkább, amikor sugárzik az öröm, a lelkesedés, ami jobban jellemző a gitáros misékre.
De azt is szem előtt kell tartanunk, hogy nem a zene miatt járunk a misére, ezt nekem is nehéz néha magamban tudatosítani.
A dal megjelenését megakasztotta a karantén. Hogyan bírtátok a korlátozásokat? Milyen tippek segítettek nektek?
Anna: Kicsit félve vallom be, de egészen jól bírtam. Minden nap próbáltam edzeni, olvasni, sütni-főzni valami újat, minél kevesebbet gép előtt ülni. A testvéreimmel megtanultuk már elviselni egymás 0-24-es jelenlétét és egyre kevesebb lett a veszekedés, sokat társasjátékoztunk, dartsoztunk. A bezártság kellett ahhoz, hogy amit már régen terveztünk, hogy dalokat dolgozunk fel, az végre sikerüljön. Számomra nagyon fontos, hogy eleget sportoljak, főleg a bezártság alatt. Nem csak azért, mert szinte 5 percenként nyitogatom a hűtőajtót, hanem ha nem vezetem le a sok felgyülemlő energiát, akkor nagyon idegessé és frusztrálttá tudok válni.
Én jó szívvel ajánlom, hogy minden napra csak 3 olyan dolgot jelöljön ki az ember, amit el akar végezni. Így lesz egy kis sikerélménye a nap végére, mégsem vállalja túl magát.
Dodó: Sajnos nekem a vírus eléggé keresztbe tett. A film- és zeneipar majdhogynem leállt, úgyhogy munkát kellett keresnem. El is kezdtem dolgozni egy kertészetben. A karantén részével nem volt túl nagy bajom, mivel amúgy is sokszor dolgoztam otthonról. Inkább a barátok, közösségek, személyes találkozások hiányoznak, meg persze a közös zenélések.
Elkezdtem zöldségeket termeszteni, illetve engem is elkapott a kovászőrület.
Mindkettőt tudom ajánlani, mert egyszerű, és jó érzés látni a munka eredményét. Igyekszem sokat sportolni, több barátommal közös kihívásokat is csinálunk (több-kevesebb sikerrel). Talán az a legfontosabb, hogy nem szabad a „majd” hibájába esni (majd holnap, majd a jövő héten…), hanem amit kitalálunk, azt el is kell kezdeni és csinálni lelkesen, mert a karantén végén lassan azon kapjuk magunkat, hogy rengeteg hasznos időt elpazaroltunk. El kell határozni és neki kell fogni a terveinknek. Nagyon jó érzés, amikor sikerül, bármi is legyen az.
Anna és Dodó új számát itt hallgathatod meg:
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás