Az elmúlt időszakban több írásunkban is felhívtuk a figyelmet arra, hogy abortált kisbabák sejtvonalait használhatják fel a koronavírus elleni vakcina fejlesztésére. Szombaton Roska Péter atya és munkatársai – közöttük bioetikusok – írtak egy írást oldalunkon, most pedig Baranyi Marcell sejtkutató hozzánk elküldött üzenetét közöljük változtatás nélkül. Kimondottan örülünk, hogy a tudomány világából is érkezik vélemény a témában!
“Először is szeretném leszögezni, hogy én rákkutatóként dolgozom, jelenleg a doktori tanulmányaimat végzem, tehát magában a vakcina fejlesztésben, gyártásban nincs konkrét tapasztalatom tudásom, rálátásom. Emiatt csak általános információkat tudok átadni ezzel kapcsolatosan, de mivel sejtekkel dolgozom, talán meg tudok bizonyos dolgokat világítani.
Vakcinagyártás technikai oldala
Többféle vakcina van, pl elölt, inaktivált vírus, baktérium, vagy ezeknek olyan változata, amely nem képes megbetegíteni. Végül van, hogy az adott kórokozónak csak egy-egy fehérjéjét állítják elő. A következőkben elsősorban ez utóbbi esetről fogok írni.
Először is, arról szeretnék beszélni, hogy mi ennek a folyamata, és nélkülözhetetlen-e hozzá az embrionális sejtek használata? Két részre lehet osztani a folyamatot, amíg egy vakcinával beolthatnak egy népességet: az első a vakcina fejlesztési fázisa, a második a gyártási, tömeggyártási fázis.
Gyártás során nagy mennyiségű fehérjére van szükség, ez emlős (pl szarvasmarha, egér, ember) sejtvonalakkal nehezen megoldható, bár létező megoldás. Sokkal nagyobb mennyiségben lehet a vakcinában jelen lévő fehérjét előállítani baktériummal, élesztővel, rovarsejtekkel. Ami viszont ezeknek a hasznosságát limitálja, az az úgynevezett glikoziláció folyamata. Ez azt jelenti, hogy a gyártott fehérjékre meghatározott mintázatban cukormolekulák kapcsolódnak. És ez a meghatározott mintázat bacikban, élesztőkben, még rovarokban is eléggé különbözhet attól, ami a mi emberi sejtjeinkben történik. Ennek következtében előfordulhat, hogy a kívánt fehérje “máshogy néz ki”, eltérő szerkezetű lesz, mint amit a vírus normál esetben tartalmaz (hiszen ő a mi emberi sejtjeinkben “gyártja” a fehérjéit, nem pedig például élesztőben).
Szóval logikus lenne emberi sejtekben gyártani, hiszen az így gyártott fehérje hasonlít legjobban ahhoz, amit egy vírusfertőzés esetén látnánk. Igen ám, de milyen sejtben gyártsuk? Tumoros sejtvonal (ami jól nő és korlátlan ideig fenntartható) nem jöhet szóba, hiszen sok folyamat “megborul” bennük, ami bezavarhat a helyes szerkezetű fehérje gyártásába. Marad tehát a normál, egészséges emberekből származó sejtvonal. Ilyen sejtvonal származhat “felnőtt” személyből illetve embrióból. Sajnos az embrionális sejtek előnyösebbek ilyen szempontból, többet tudnak osztódni (akár 50-60 osztódást is bírnak szemben a felnőttekből származó sejtekkel, amik jó esetben 20-30 osztódásra képesek), illetve gyorsabban és egyszerűbben növeszthetők.
Emiatt ha az erkölcsi tényezőket félrerakjuk, kézenfekvő lenne őket választani.
Szerencsére a gyártásnál, amennyire én tudom, illetve utánaolvastam, elsősorban nem emberi sejteket használnak, hanem az előbb említett élőlényeket (baktérium, élesztő, rovarsejt), illetve alternatív emlős sejtvonalakat is. Nem azért, mert a nagy biotech cégek annyira erkölcsösen akarnák a gyártást vezényelni, hanem mert nagy bioreaktorokat, nagyüzemű gyártást ezekre jobban lehet alapozni. (Persze sajnos előfordulhat, hogy van olyan vakcina, amelynek a gyártásánál is használnak humán embrionális sejtet, de feltételezésem szerint nem ez a jellemző.
Tehát marad a kérdés: a vakcina fejlesztéséhez szükséges-e embrionális vonalakat használni?
Itt rögtön az elején szeretném megjegyezni, hogy a kutatásoknál nem csak a vakcina fejlesztésnél jön elő az embrionális sejtek kérdése. Az őssejtkutatás, alap sejtbiológiai kutatások, fejlődésbiológia mind-mind forrongó területek, és nagyon nagy arányban alkalmaznak embrionális sejtvonalakat. Ezeken a területeken a növekedési előnyökön kívül más előnyei is vannak az embrionális vonalaknak, elsősorban az, hogy többféle sejttípust lehet „kitenyészteni/differenciáltatni” belőlük, míg a felnőtt testi sejtekből nem, vagy csak bonyolultan és limitált mértékben. Ezeknek az úgynevezett “számfeletti embriókból” származik, értsd ezalatt azokat az embriókat, amelyeket a mesterséges megtermékenyítéshez hoznak létre, ám nem ültetnek be. Ezeket vagy kidobják, de talán még gyakrabban kutatáshoz használják fel. Másik része az abortált magzatokból alapított sejtvonalak, mint például az MRC-5 nevű sejtvonal is. Kicsit elkalandoztam, de ez a kis kitérő talán megmutatja, hogy a tudományos közösség sok tagja számára nem jelent erkölcsi problémát az, hogy olyan sejtvonalakkal dolgozzon, amely így vagy úgy elpusztított embriókból származik.
Visszatérve a vakcina fejlesztéshez, elég logikus az, hogy számos alapfolyamat modellezéséhez, vizsgálatához elengedhetetlen, vagy legalábbis nagyon fontos emberi sejtek használata. Ez eddig nem is jelent problémát, hiszen egészséges felnőttekből származó sejtek is alkalmasak erre a feladatra, és ezek használata nem jár erkölcsi problémával, mint ahogyan a szervtranszplantáció gyakorlata sem okoz etikai dilemmát.
Igen ám, de amint említettem, az egészséges felnőttekből származó testi sejtek max 20-30 osztódás után elpusztulnak, nem tarthatóak tovább, szemben az embrionális vonalakkal, amelyek akár 50-60 osztódást is meg tudnak érni (itt nem feltétlenül pontos számokat közlök, elsősorban szemléltetni szeretnék). Sajnos emiatt a kutatók jóval nagyobb arányban használnak embrionális vonalakat, hiszen gyorsabban és tovább nőnek, mint a nem embrionális sejtek. Ez kicsit öngerjesztő folyamat is: mivel sokan használják, sok publikáció készül belőlük, ismertebbek lesznek, az adatok összehasonlíthatóbbak, így egyre nagyobb a valószínűsége, hogy mások is ugyanazt az embrionális vonalat fogják használni. Ilyen például az MRC-5 nevű sejtvonal is, nagyon elterjedt akár még rákkutatással kapcsolatos cikkekben is. Volt, hogy a kísérleteimhez nekem is keresnem kellett “normál” sejtvonalat, és nem volt egyszerű nem embrionális alternatívát találni.
Összefoglalva: van lehetőség arra, hogy a vakcinafejlesztéshez (illetve rengeteg egyéb területen) nem embrionális sejteket használjunk fel. Azonban bonyolultabb, drágább, és nehezebben összehasonlítható lenne addig, amíg ki nem alakul az a rutin munkafolyamat, amely nem embrionális sejtekre épül, sőt azt kifejezetten kizárja.
Fotó: Dreamstime
Embrionális sejtvonalak erkölcsi megítélése
Az erkölcsi kérdést illetően, hogy bűn-e ilyen abortuszból származó sejtvonalakat felhasználni, a rövid válaszom: igen, bűn. Alább kicsit kifejtem, miért gondolom így.
Egyik fő oka magában az abortusznak az erkölcsi voltában gyökerezik. Mi is történik? Egy ártatlan emberi életet ilyen vagy olyan okkal kioltanak. Ezek után ezzel a személlyel, akivel egy súlyos igazságtalanság történt meg, elkezdenek kísérletezni, sejtvonalat kitenyészteni belőle. Ez legenyhébb kifejezéssel is ízléstelen, de valójában az emberi méltóságának a további sárba tiprása. Nem arról van szó, hogy halottak sejtjeit, szerveit nem lehetne jóra használni (például a halottakból történő szervtranszplantációhoz nem kell külön engedély Magyarországon, elég ha kifejezetten nem tiltakozott életében ellene). Az erkölcstelenség gyökere abban van, hogy magát az abortuszt nem tartjuk bűnnek. Nehéz ugyanis elgondolni, hogy valakinek a szerveit elkezdjem azután felhasználni, hogy szándékosan megöltem előtte. Ha ugyanez az ember viszont motorbalesetben halt meg az orrom előtt, nem jelentene etikai akadályt a szerveinek, sejtjeinek a felhasználása. Vagy másik példával: hiába lenne életmentő, melyik társadalom használna fel illegális szervkereskedelemből származó szerveket?
Azzal, hogy abortált magzatok sejtjeit használjuk fel, valójában mélyen azt sugalljuk, hogy ami velük történt, az nem volt bűn.
A másik ok sokak számára, akik szeretik az összeesküvés elméleteket, talán kézzelfoghatóbb. Ez pedig a profit és az abortusz összefonódása. Nyilvánvaló, hogy ha az embrionális sejtek kelendőbbek a kutatók számára, akkor nő az igény arra, hogy a gyártók beszerezzenek ilyen vonalakat. Honnan lehet legegyszerűbben hozzájutni? Abortuszklinikán, illetve mesterséges megtermékenyítésnél a számfeletti embrióknál. Tehát profit származik ebből a két tevékenységből bizonyos cégek számára. Innentől kezdve felmerül a gyanú, hogy ezeknél az intézményeknél a “beszerzés” fokozott nyomás alá eshet. Persze nem kell sci-fi filmbeli szervkereskedelemre, tudatos illegális mészárlásokra gondolni, de nem kell naívnak sem lenni.
Itt szeretném egyébként megragadni az alkalmat, hogy Veres András püspök atyához társulva tiltakozzak a mesterséges megtermékenyítésnek a magyar kormány által való fokozott támogatása ellen is, amely ugyanolyan erkölcstelen cselekedeteket hajt végre emberi lényeken, mint egy abortuszklinika. Még egyetemen láttam egy nagyon lelkes kutatót, aki bemutatta a kutatási munkáját, amelyben sikerült (tényleg nagyon menő módon) egy bizonyos emberi szövetet létrehozni, amely még a funkcióját is szépen be tudta tölteni (szándékosan fogalmazok ködösen, nem szeretném, hogy beazonosítható legyen). Az egyetlen probléma, hogy embrionális sejtekkel hozta létre. Úgy gondolom, szólongatta is a lelkiismerete, hiszen a kísérletek mellé röviden, pár mondatban leszögezte, hogy az embrionális sejtek számfeletti embriókból származnak, amik úgyis ki lettek volna dobva, tehát nem erkölcstelen a tudományos felhasználásuk.
Az embrionális sejtvonalak felhasználása ugyan egy létező jelenség számos kutatási területen, azonban ez nem jelenti azt, hogy nélkülözhetetlen ezeknek a felhasználása. Pusztán azon múlik, hogy a társadalom, és a társadalom részeként a kutatók hogyan állnak az emberi személyek méltóságához? Ha meglátjuk a másikban az embert, vagy még inkább, ahogy keresztényekhez illik: Jézust, akkor vissza fogunk riadni attól, hogy az emberi méltóságával ellentétes dolgot tegyünk. Nincsenek illúzióim, sajnos az abortusz a halál kultúrájának részeként nem fog eltűnni a társadalmunkból. Viszont azt megtehetem, hogy felelős kutatóként azokat a személyeket, akiket az abortusz során megfosztottak az életüktől, megtiszteljem azzal, hogy legalább én nem folytatok velük kísérleteket.
Sajnos sokan átérezzük annak a tehetetlenségét, hogy a nagy, globális folyamatokat nem tudjuk megváltoztatni, például a vakcinafejlesztésben, őssejtkutatásban történő embrionális sejtvonalak felhasználását. Viszont XVI. Benedek pápa szavai szerint lehetünk azok, akik szomorúak, sírnak a gonoszság láttán, akik nem keményítik meg a szívüket a jelen levő igazságtalanságokkal szemben, hanem hagyják, hogy a másokkal megtörtént gonoszság az ő szívüket is megsebezze, és így együtt szenvedjenek az ártatlanokkal. Ezt senki sem veheti el tőlünk, és talán ez az együttszenvedés meg tudja hozni a társadalmunk átformálódását, megnyitja az emberek szívét a legvédtelenebb ártatlanok felé.
Ha pedig átformálódik a társadalmunk és megnyílik a szívünk, ki tudja? Lehet, hogy egy idő után nem fogunk a kutatásainkhoz sem olyan sejtvonalakat használni, amely ezektől a megsebzett, eldobott kicsinyektől lett az életükkel egyetemben elvéve.
Baranyi Marcell
hirdetés
1 Komment
Nagyon jó cikk a témában. Köszönjük.