“Az emberi személy méltósága forog kockán” – Roska Péter atya

Nagy érdeklődést – és vitát – váltott ki a 777 felületén az a cikk, amelyben arról számoltunk be, hogy a Christian Post feltételezése szerint abortált kisbabák sejtvonalait használhatják a koronavírus elleni vakcina fejlesztésére az Oxfordi Egyetem kutatói. Az írás kétségtelenül felszínes volt- ezért nyilvánosan is szeretnénk elnézéseteket kérni – éppen ezért több szakértőt is megkerestünk. Roska Péter atya és munkatársai vállalták, hogy cikket írnak – keresztény megközelítésből vizsgálva a témát. 

Gőzerővel dolgoznak világszerte az orvosi kutatólaboratóriumok, hogy kifejlesszék a Covid-19 koronavírus ellenszerét vagy a megelőzésére alkalmazható védőoltást. Az idő sürget, mert életek forognak veszélyben és persze nem kevés pénz is. Egy sikeres gyógymód vagy vakcina birtokában újra fel lehet pörgetni a gazdaságot, arról nem is beszélve, hogy az a gyógyszercég, amelyik először áll elő megoldással hihetetlen bevételekre tehet szert. Tudatában is vannak mindennek sokan és úgy tűnik, semmilyen árat nem tartanak túl nagynak ahhoz, hogy céljukat elérjék. Pedig vannak bizonyos határvonalak, amelyeket nem (lenne) szabad átlépni, mert hosszú távon nagyobb bajt hoznak ránk, mit aminek az elhárítására megszülettek.

Olyan korban élünk, amikor rendkívüli módon felgyorsult a tudományos, technológiai fejlődés. Olyannyira, hogy sokszor rendkívül nehéz felismerni, mivel is állunk szemben, akár erkölcsi értelemben is. Amikor a katolikus ember úgy érzi, a lelkiismeretére, a személyes erkölcsi érzékére hagyatkozva nem tudja eldönteni, mi a helyes, olyankor még inkább érdemes elővenni az egyház erkölcsi tanítását, a katekézist. “Semmiféle rossz tettet nem ment a jó szándék.”  A cél nem szentesíti az eszközöket.(A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1759)

Tévedés tehát az emberi cselekedetek erkölcsiségét csak a szándék vagy a keretüket képező körülmények (környezet, társadalmi nyomás, kényszer vagy szükséghelyzet) alapján megítélni. Vannak cselekedetek, amelyek önmaguk által és önmagukban, a körülményektől és szándékoktól függetlenül mindig súlyosan rosszak tárgyuk miatt; ilyenek a káromlás és a hamis eskü, az emberölés és a házasságtörés. Soha nem szabad rosszat tenni azért, hogy abból jó származzon. (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 1756)

Például nem biztos, hogy a mostani koronavírus elleni vakcina kifejlesztéséért folytatott küzdelem kapcsán minden katolikusnak vagy józanul gondolkodó embernek megszólal a lelkiismerete. Pedig kellene, mert bizonyos kutatásokhoz abortusz áldozataivá vált magzatok sejtvonalait is felhasználják. A kutatók tehát közvetett módon ugyan, időben és térben eltávolodva, de hozzájárulnak egy bűnös tett elkövetéséhez. Pedig a cél nem szentesíti az eszközt. Persze mondhatná most valaki, ahogy mondják is, hogy sokkal kisebb rossz halott magzatok sejtjeit tenyészteni, mint oltóanyag hiányában sok ember életét veszélyeztetni. Ez igaz lehetne, ha ez lenne az egyetlen megoldás.

hirdetés

Fotó: Dreamstime

De nem ez az, mert a kutatólaboratóriumok egy másik jelentős része csak állati eredetű sejtvonalakat használ a kutatásaihoz, művi abortuszból származó emberi eredetűeket nem. Van tehát alternatíva. A tudóstársadalom is megosztott hát a kérdésben, és nem tudományos, hanem erkölcsi alapon. Hogy az egyes laboratóriumok melyik utat választják, az leginkább attól függ, hogy mire kapnak pénzt. Ha az állam és a befektetők az állati sejtvonalakkal történő kísérletezést támogatják, akkor azzal fognak dolgozni. Ez ilyen egyszerű. A döntés pedig, hogy a kutatók milyen kutatásokra kapnak pénzt, azon múlik, hogy mit gondolunk az emberről.

A DNS-em én vagyok

„Ez csak egy sejtcsomó, nem ember” – ez az az érv, amit elsőként fel szoktak hozni a magzati sejtvonalakkal történő kísérletezés mellett. Ez pedig ugyanaz az az érv, amit az abortusz-lobbi is hangoztat. Aki csak egy kicsit foglalkozik a kérdéssel, az ismeri az erről folytatott évtizedes vitát, amit most nem ismételnénk itt meg teljes egészében, csak annyit, hogy a DNS felfedezése egyszer és mindenkorra eldöntötte azt. Az ember teste a fogantatása pillanatától kezdve a haláláig folyamatosan változik, alakul. Egy valami viszont változatlan a fogantatás pillanatától kezdve a halál pillanatáig – ez pedig az adott ember DNS-e.

Ez egy olyan folytonosság, amely minden életszakaszt összekapcsol, és hovatartozást is jelent.

A DNS-e alapján bármilyen élőlényről megállapítható, hogy melyik fajhoz tartozik. Akinek tehát emberi DNS-e van, az nem lehet más, csak ember. Mégis minden egyes ember DNS-e egyedi. Sem korábban nem volt olyan, sem soha többé nem fog olyan létrejönni. Egy petesejt megtermékenyülésével egy egyedi és megismételhetetlen konstelláció áll össze, ami addig még nem volt, de ott és akkor megalakult és onnantól kezdve örökre van.

Fotó: Pixabay

Az ember DNS-e tehát alapvető módon hozzátartozik a személyéhez, a személye méltóságához, talán jobban is, mint bármilyen más testrésze vagy szerve. Emberi zsírból készült szappant, emberi fogakból készült nyakláncot biztosan nem vennénk és borzadva gondolunk arra, hogy ilyen egyáltalán létezhetett. Vagy hogy egy másik analógiát használjunk, egy fénykép az édesanyánkról csak bizonyos tekintetben reprezentálja őt, de mégsem örülnénk, ha azt valaki a sárba tiporná, és igyekeznénk megakadályozni, mert úgy érezzük, hogy a képmásának valamilyen módon köze van a személyéhez. Az emberi DNS-nek pedig sokkal több köze van a személyhez és annak méltóságához, mint egy képmásnak egy darab papíron. A DNS felfedezés túl friss esemény ahhoz, hogy teljes mélységében megértsük és átérezzük a jelentőségét. Ennek köszönhető, hogy nem jelez egyből a lelkiismeretünk az emberi DNS manipulálásának hírére úgy, mint amikor valakinek a képmását gyalázzák meg.

Test és lélek egysége

Mi, katolikusok hisszük, hogy az ember test és lélek egysége. A lélek nem ki- meg beköltözik egyik testből a másikba mint egy lakásba, és nem úgy hordja a testet mint egy kabátot, amit adott pillanatban aztán levesz. Mi katolikusok nem azt gondoljuk, hogy a lélek jó, a test meg rossz, mi úgy hisszük, hogy a lélek is jó és a test is jó. A testünk is Isten teremtménye, és ekként annak a legapróbb részével is tisztelettel kell bánnunk.

Az embernek joga van a saját DNS-éhez, furcsán hangzik, de érdemes kijelenteni.

A jog azt már most elismeri, hogy az embernek joga van a saját szerveihez. Vannak országok, ahol hozzájáruló, máshol tiltakozó nyilatkozatot kell tenni azzal kapcsolatban, hogy halála esetén a szervei felhasználhatóak-e donációra. (A magyar jogrendben úgy szerepel, hogy aki tiltakozó nyilatkozatot tesz, annak a szerveit nem lehet felhasználni a halála után donorszervekként.) A most MRC-5 sejtkultúraként számon tartott egykor abortált embrió személyként esélyt sem kapott arra, hogy eldönthesse, a DNS-ét felhasználhatják-e kísérleti célokra vagy sem. A petricsészékben újra meg újra nekiindulnak a sejtjei, hogy megvalósítsák azt az embert, aki lehetne – de soha nem lesz. Folyamatos „rabszolgaságra” van így kárhoztatva. Talán nem érződik még, de az emberi személy méltósága forog itt kockán, minden emberé. Az Amerikai Katolikus Püspöki Konferencia nemrég fel is emelte a szavát a kérdésben és arra hívta fel a Stephen Hahnt, az amerikai élelmiszer- és gyógyszerbiztonságért felelős FDA vezetőjét, hogy biztosítsanak abortuszhoz semmilyen módon nem kötődő alternatív védőoltást a katolikus illetve más, lelkiismereti okok miatt az abortuszt elutasító állampolgárok számára.

„Hogy teljesen egyértelműen fogalmazzunk, nagyon erősen támogatjuk egy hatékony, biztonságos és széles körben elérhető vakcina kifejlesztésére tett erőfeszítéseket olyan hamar, amilyen hamar csak lehetséges” – áll az április 17-én kelt levélben, amelyet Joseph Naumann érsek, az Amerikai Püspöki Konferencia Életvédő Bizottságának az elnöke, valamit további három püspök és több életvédő szervezet vezetője írt alá. „Kritikus fontosságú, hogy az amerikaiak hozzájuthassanak olyan vakcinához, amelyik etikusan készült. Nem szabad senkit arra kényszeríteni, hogy választania kelljen egy potenciálisan gyilkos vírus elleni védőoltás és a lelkiismerete megerőszakolása között” – áll a levélben. Az EWTN Pro-Life Weekly műsorában pedig a következőket mondta Naumann érsek: „Sajnos komoly előzménye van – bizonyos esetekben legalább is –  az abortált magzatokból származó sejtvonalak felhasználásának egyes oltóanyagok előállításánál…. Mi, egyházként komoly erkölcsi problémaként tekintünk erre és semmiképpen nem akarunk semmi olyasmit tenni, ami bármilyen módon is támogatná az abortusz gondolatát.”

Roska Péter atya és munkatársai

A hivatkozott amerikai információk forrása: https://www.ncregister.com/daily-news/usccb-and-pro-lifers-demand-morally-sound-coronavirus-vaccine

A témában kifejezetten várjuk bioetikusok és kutatók véleményét is, akik írásaikat az info@777blog.hu címre küldhetik!

hirdetés