Meglehetősen önkritikus és hiánypótló vlogot készített Hodász András atya a Papifrankó Youtube-csatornáján, amelyben azokat a pontokat szedte össze, amely egy külső ember számára a katolikusokban idegesítő lehet. A videó végén az elkövetett hibáiért is elnézést kérő András atya szerint a katolikus közösségek akkor lesznek hitelesek, ha ott szeretetettel vannak a tagok egymás iránt.
1. Állandó védekezés, felháborodás
“Rendszeresen kapok olyan leveleket mélyen hívő emberektől, amelyekben azt kérdezik, hogy miért nem szólalok fel bizonyos újságírók vagy politikusok felszólalása ellen, avagy miért nem csatlakozom aláírásgyűjtéshez – és egyáltalán miért nem háborodok fel. Nekünk Jézus nem azt adta örökségül, hogy mimózaként mindenen háborodjunk fel, hanem azt mondta, hogy szeressünk! Szeressük egymást, és azokat is, akiket nehéz szeretni.
Sokkal szívesebben mondok imát valakiért, aki megsértett a hitemben, minthogy felháborodjak és petíciót írjak alá.”
2. Rigorizmus, törvénykezés
“Nem lehet, hogy rögtön azzal csapjuk le a vitát, hogy meg se hallgatjuk a másikat, helyette csak elmondjuk az egyházi törvényeket és kész. Nagyon fontos, hogy egy vitában tudjuk meghallgatni a másikat, és megértsük, hogy mt és miért gondol. Azért vagyok pap, mert szerintem az egyháznak igaza van és nem téved teológiai kérdésekben, de attól még meg lehet hallgatni a másik embert. “
3. Farizeizmus, álszentség
A farizeusokra jellemző – és sajnos gyakran úgy érzem hogy ez ránk is igaz – hogy mást mondunk és mást cselekszünk. Valószínűleg ezért van az, hogy sokan nem kapnak kedvet ahhoz hogy csatlakozzanak hozzánk: nagyon sokszor bort iszunk és vizet prédikálunk. Hirdetjük a szeretetet és a megbocsátást, de például vezetés közben mi mondjuk a legcifrább dolgokat… Fariezusnak lenni azt jelenti, hogy nincsen harmónia aközött amit hirdetünk és amit csinálunk. “
4. Kárhoztatás
“Katolikusként imádkoznunk kell és vágynunk kell arra, hogy mindenki üdvözüljön, hogy mindenkivel együtt legyünk a mennyországban. Senkit, soha és semmilyen körülmények között ne fenyegessünk pokollal!”
5. Széthúzás
“Nagy fájdalmam az, amikor katolikus közösségekben nem tudjuk megélni a szeretetet. Amikor fúrjuk egymást, vagy amikor nem akarunk megbocsájtani egymásnak. Ha valaki belép a közösségünkbe vagy a templomunkba, akkor szeretettel találkozik? Nagyon fontos, hogy a szeretetet legyen az uralkodó a közösségeinkben!”
hirdetés
2 hozzászólás
Mi népegyházi evangélikusok azt szoktuk mondani a magukat komolyan vevő katolikusokra hogy “szentesek” . A tárgyak helyek anyagok szentelésén mi azt értjük Isten számára elkülönítjük . Ők a lelki igei motivációk figyelmen kívül hagyásával annak elvarázsoltságára tekintenek. Mágiára használják. Pl. villámcsapás ellen. Gyógyvíznek. Stb. Evilági célra.
Soha nem vettem a bátorságot, hogy más felekezetről, annak híveiről, szokásaikról bármilyen véleményt alkossak mi több ítélkezzek.
Valószínűleg ez is egy a sok-sok is idegesítő tulajdonságunk közül, amivel mi római katolikusok rendelkezünk.
Kérném szépen a népegyházi evangélikus Németh Rezsőt, hogy vegye át ezt az idegesítő szokásunkat, ne ítélkezzen, ne nevezzen el bennünket így-úgy-amúgy.
Elképesztő, de ma is szenteskedünk. Éppen, Munkás Szent József emléknapját ünnepeljük a magunk fura bosszantó módján.
Kedves Rezső! Még valami…….ez nem egy vitaindító bejegyzés, éppen ezért nem várok rá semmiféle észrevételt.