Hortobágyi Tibor 2020. 03. 29.

Az élet apró örömei a karanténban

A héten derült ki hivatalosan, hogy idén a járványhelyzet miatt nem rendeznek nyári olimpiát. Azonban már korábban írtunk itt a 777 felületén arról, hogy milyen örömolimpiát tartottak a rabok a Gulagon. Placid atya beszámolója annyira megtetszett, hogy én is kipróbáltam milyen egy ilyen olimpia. A végén pedig rájöttem arra, hogy ez csak rajtam múlik, hogy elhalasztom-e és itt nem kell négy évet sem várni a következő olimpiára.

Előre bocsátanám azt, hogy biztos lesz olyan dolog, amire sokan csak legyintenek, hogy „de hát ez természetes”, mégis, a mostani helyzet az ilyen „természetesnek” tűnő napi rutinunkat is kiemeli és rávezet, hogy mennyi mindent nem tekintek általában konkrét örömnek. Most viszont mivel az a célom, hogy a nap végére minden apró örömömet összeszedjem, így árgus szemekkel kell figyelnem, hogy minek is tudok örülni.

A felkelés általában nem a napom fénypontja, mivel nehezen kelek ki az ágyból. Így általában, amikor csörög az ébresztőóra, nehéz ezt örömként megélni. De hiszen az jó dolog, hogy ma is felkelhetek egészségesen! Máris egy kis örömmel indult a napom! Felhúzom a redőnyt és látom milyen szépen süt a nap és tavaszias, jó idő árad be kintről, amikor kinyitom az ablakot (máris kettő örömnél járok). De sajnos korlátoznom kell a szabadban töltött időmet, így mégsem élvezhetem felhőtlenül a tavasz nyújtotta örömöket. Viszont milyen jó lesz majd, ha egyszer véget ér a járvány és korlátozások nélkül kirándulhatok. Fel is írom magamnak, hogy jobban meg kell becsülnöm, ha van lehetőség, akkor éljek is majd vele és ne a négy fal között „tunyuljak el”.

Következik a reggeli. A hétköznapi rohanásban sokszor kihagytam ezt az étkezést, vagy csak futva bekaptam pár falatot. Most nem rohanunk sehova, ez nem lehet indok! Leülünk közösen reggelizni és milyen jó, ha együtt indítjuk a napot családunkkal. Lehet, hogy erre a későbbiekben ismét lesznek kifogásaink, hogy miért nincs rá időnk, de itt a lehetőség, hogy törekedjünk rá – és igaz ez a nap többi étkezésére is –, üljünk le együtt az asztalhoz és adjunk hálát, hogy van mit ennünk. Egy újabb örömforrás, amit kár nélkülöznünk.

Kezdődik a munka! Most már dolgozni kell. „Már megint itt a hétfő…” Ismerős ez a kijelentés? Mégis milyen jó, hogy a hétfő egyet jelent a munka kezdetével is! Valóban nehéz egy-egy pihentető hétvége után rávennünk magunkat a munkára. De milyen jó, hogy van munkám! Hiszen a jelenlegi helyzetben rengetegen veszítették már el az állásukat és ki tudja még hány embert veszélyeztet ez a veszteség. Nem tehetem meg, hogy teherként tekintek a munkámra. Ennek is örömnek kell lennie. Ki tudja, hogy meddig mondhatom el, hogy „Már megint itt a hétfő…” és lehet akkor már „Bárcsak lenne egy munkás hétfő…” gondolat kavarog majd bennem.

Munka közben a kollégákkal való levelezések végén egymásnak jó egészséget kívánunk és hogy vigyázzunk egymásra. Milyen jó, hogy odafigyel valaki rám és én is odafigyelhetek másra. Vajon máskor is megszoktam ezt tenni? Biztos nem mindig, úgyhogy egy újabb lehetőség arra, hogy a jövőben se hagyjuk el ezt a szokásunkat.

Vége a munkának és ismét együtt étkezhetek a családommal. De jó! Talán még nem is volt ilyen, hogy naponta ennyiszer tudjunk közösen enni.

Úgyhogy igyekszem megbecsülni ezeket a közös pillanatokat.

Munka után következzenek az otthoni dolgok. Rendet kellene tennem itt, takarítani kellene ott. Milyen jó, hogy van otthonunk, ahol ezeket megcsinálhatjuk! Így máris más szájízzel állok neki az otthoni feladataimnak.

A jelenlegi helyzetben nem találkozhat a bővebb család és nem ölelhetjük meg egymást. Mégis milyen jól jönnek most az elektronikus „kütyük”. Ezeken keresztül tarthatjuk egymással a kapcsolatot, sőt videón láthatjuk is a másikat. Természetesen ez nem helyettesíti a személyes találkozást, de így még jobban értékelem majd, ha megölelhetem a másikat és puszival üdvözölhetem.

Este 8-kor a nap egyik fénypontjaként szokásosan az erkélyről tapsolunk mindenkiért, dolgozókért és otthonmaradókért egyaránt. Napról napra egyre nagyobb tapsvihar söpör végig a lakótelepen. Még mindig megható részese lenni ennek az összefogásnak és a közös hálánk kifejezésének.