Magyarországon is rengetegen fejezik ki hálájukat ezekben a nehéz időkben különböző módokon az értünk dolgozókért. A koronavírus-járvány sok mindenre felhívja a figyelmünket. Bobek Tamás atya, tiszakécskei plébános ezeket szedte össze, továbbá kiemelte, hogy nagyon fontos életterünk tisztán tartása, de emellett nem feledkezhetünk meg a belső dolgainkról, az Isten felé fordulásról sem. Ez az írás a Kécskei Újság március 25-i számában jelent meg, amelyet most teljes terjedelmében közlünk.
Tisztelet a Hősöknek!
Amennyiben valaki azt kérné tőlem, hogy emeljek ki két, karakteres és meghatározó hangot a mindennapjaimból, melyek egyfajta jelképei lehetnének tiszakécskei tartózkodásomnak, akkor ezt mondanám: harang és sziréna. Az elsőt úgy hiszem, senki sem csodálja, hiszen itt élek a templom közvetlen közelében, katolikus papként a leginkább magaménak érzem a harangok zúgását. De mióta itt élek, a mentőautók szirénája is részévé vált a napjaimnak. Persze nem ismeretlen számomra e jellegzetes és erős hang, kecskeméti káplánként, kórházlelkészi szolgálatot ellátva én is a mentőbejárón át közlekedtem. Itt a helyzet különlegességét talán a szomszédság adja. Gyakran látom emelkedni a garázsajtót, sokszor a fénykürt már kékre festi a kijáró kövét, még mielőtt a kerekek mozdulnának: „Indulnak a fiúk!” S amikor meghallom a sziréna hangját, mindig vetek egy keresztet, arra gondolván, hogy valakinek most nagy szüksége van e sietségre! „Uram, segítsd meg őt!”
Jártamban – keltemben gyakran találkozom a „sárga angyallal”, s ilyenkor eszembe ötlik: „Talán épp a mieink azok… Isten áldja őket!” Többedmagukkal ők azok, akik e nehéz és embert próbáló időkben sem maradhatnak otthon, minden szankció és járványügyi felhívás ellenére sem! Ők a mindennapok, legtöbbször névtelen hősei, akik nélkül sokunknak sokkal nehezebb és kilátástalanabb lenne az élete. És mellettük ott vannak még az orvosok, ápolók, gyógyszerészek is, akikre e vészterhes napokban ugyancsak nagy teher nehezedik. S ne feledkezzünk meg az élelmiszeriparban fáradozókról, a pékekről, bolti eladókról, hentesekről, konyhai dolgozókról sem. Köszönet az áruszállítók és a postai alkalmazottak munkájáért is, akik nélkül még inkább el lennénk vágva a minket körülölelő világtól! A jó Isten adjon nekik erős szívet, mert ezeket a megfizethetetlen áldozatokat csakis szívvel, erős akarattal lehet bírni. Ez hivatás, nem csak feladat!
Komoly pofon a Gondviseléstől ez a járvány, mely felrázta világunkat önzéséből és hazug biztonságérzetéből.
A napokban olvastam a következő gondolatsort:
Az emberiségre egy ,,testreszabott” betegség sújtott le. Elfelejtettük értékelni az egészségünket, ezért e fenyegetettség okán kijózanítóan hat a felismerés: az egészség fontos és nem magától értetődő, hogy van. Elfelejtettük tisztelni a természetet, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy tanuljuk meg értékelni a benne töltött időt. Elfelejtettünk odafigyelni családtagjainkra, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy megtanuljunk igazi családként együtt-működni. Elfelejtettük tisztelni az időseket és betegeket, ezért olyan betegség sújt most bennünket, hogy emlékezzünk mennyire sebezhetőek. Eltűnt belőlünk a tanárok iránti tisztelet, ezért ez a betegség bezáratta iskoláinkat, s így a szülőkre hárul most sok feladat.
Azt hittük, hogy pénzért mindent megvehetünk, hogy a megfelelő kapcsolatrendszerrel bármit megtehetünk, bárhová mehetünk és bárkivé válhatunk, ezért olyan betegség sújtott le ránk, melyben észre kell, hogy vegyük: mindez csak önámítás. A szabadidőnket bevásárlóközpontokban töltöttük, ezért ez a betegség bezáratta őket, hogy felfogjuk: nem leszel több azzal, amit birtokolsz! A jellem nem megvásárolható! Nagy figyelmet fordítottunk a külsőre és a megjelenésre, ezért ez a betegség most maszkokkal takarja el az arcunkat, hogy megértsük: a szépségünk nem kívül, hanem bennünk rejlik. Úgy gondoltuk, hogy mi uraljuk ezt a földet, ezért egy parányi, szabad szemmel nem is látható betegség most térdre kényszeríti a gőgös emberiséget. Bár ez a vírus sokat vesz el tőlünk, ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy sokat tanuljunk és megértsük mi a legfontosabb az életben.
Kevesebb pánikkal, és több imával sikerülhet. Az emberfeletti problémára ugyanis elégtelenek a pusztán emberi megoldások! Nagyon fontos pl. a kézmosás, de a megmosott kezeket össze is kell tudni kulcsolni!
Fontos, hogy körültekintően, s ne a hétköznapi rutinnal éljük az életünket, de legalább ilyen fontos kérni az Úristen segítségét mindahhoz, amihez mi már kevesek vagyunk.
Fontos és életmentő gyakorlat lehet az életterünk sterilizálása, tisztán tartása, de emellett nem feledkezhetünk meg a belső dolgainkról sem, hiszen egy valami még e gyilkos kórnál is jobban terjed, s még ennél is nagyobb pusztítást végez! A bűn, a tiéd testvér, és az enyém. A bűn, ami megfertőzi az életünket, s végül összedönti a világunkat! Én is bátorítok mindenkit, különösen az időseket, hogy maradjanak otthon! „Ha nem tudsz kimenni, indulj befelé!” – szól a felhívás. Maradj otthon, és időzz el a szíved melegénél, imádságban virrasztva a szeretteidért, a most távollévő unokákért, családodért, barátaidért, és azokért, akik érted is állják a sarat, a mindennapok hőseiért!
Bobek Tamás atya
Forrás: Kécskei Újság
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás