Téged is túlzottan érdekel mások véleménye? – KÖNYVAJÁNLÓ

Rövid, de annál tömörebb könyvet írt Timothy Keller az emberi egóról, bizonytalanságról, és mások véleményének számontartásáról. Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága című könyvében leszámol a társadalom által felépített tévútra vezető tanácsokkal, és valódi megoldást kínál félelmeinkre, szorongásainkra. 

Ha nem ajánlották volna, valószínűleg nem ezt a könyvet veszem le a polcról, és nem járok végig több könyvesboltot is, mire megtalálom. Timothy Keller: Az önmagunkról való megfeledkezés szabadsága című rövidke, egy óra alatt elolvasható könyve nem szerepelt az olvasási listám első helyén, sőt, a listára sem jutott be.

Egyáltalán miért is kéne megfeledkeznem magamról? Ez valami buddhista dolog? Megsemmisülés? (Szó sincs erről.)

De adtam neki egy esélyt, hátha beváltja a hozzá fűzött ígéreteket, és azt kell mondjam: szükségem volt erre a könyvre. Jobban, mint most bármi másra. Ez a könyv a szabadság felé vezető útra invitál.

hirdetés

Egy olyan szabadságéra, ami nem aggódik azon, mit gondolnak róla mások, és el tudja engedni bizonytalanságait. 

Ki ne akarna úgy benne lenni egy szituációban, hogy nem pörög azon, vajon kedvelik a többiek? Ki ne akarna megszabadulni a siker hajszolásától? Ki ne akarna megelégedni az életével, élvezni a pillanatot, az örömöket? Ki ne akarna őszintén örülni mások sikereinek? 

A mai világban – sajnos muszáj ezt az elkoptatott fordulatot használnom – mindennél jobban foglalkoztat minket mások élete, mások véleménye. A közösségi média ezt alaposan ki is használja. A fényképeinkre, videóinkra azonnal érkeznek a reakciók, a megerősítések, amikre felpuffasztott egónknak hatalmas szüksége van. De ezek egy pillanat múlva már el is szállnak és még üresebbnek érezzük magunkat. Újra posztolnunk kell, csak érkezzenek a lájkok, a nevetős arcok, a szivecskék. 

A modellek és hírességek képei láttán pedig egyenesen lúzereknek érezzük magunkat. Bezzeg ők a sikerben dúskálnak, mindenki szereti őket, a csúcson vannak. Számomra az egyik legmegdöbbentőbb az a Madonna idézet volt a könyvben, melyet egy interjúból vágott ki a könyv írója. Azt hinnénk egy ilyen sztár már tökéletesen megelégedett magával. Azonban szívszorító felismerésre jutunk. Madonna a Vogue magazinnak korábban így nyilatkozott:

“Engem az életben a középszerűségtől való félelem motivál, sőt, folyamatosan hajszol és sürget. Ha egy akadályt jól vettem, különleges embernek látom magam, de nem sokkal később megint úgy érzem, hogy középszerű és unalmas vagyok, hacsak nem csinálok ismét valami mást. Mert hiába lettem valaki, még mindig bizonyítanom kell, hogy vagyok valaki. Ez a küzdelem soha nem ért véget, és azt hiszem, nem is fog.”

Az egónk egy telhetetlen fekete lyuk. Bármennyi dolgot dobálhatunk bele, az üresen fog tátongani. Ez lehet külső vagy belső megerősítés is, sikerek: soha nem elég. 

A könyv végén természetesen megoldást is találunk, melyben Pál apostol van a segítségünkre. Pál képes volt függetleníteni az identitását a bűneitől, a kudarcaitól, mások és önmaga véleményétől. Miért? Mert csak Isten véleménye számított neki, és tudta, hogy Ő már akkor szerette, amikor arra egyáltalán nem volt méltó. Pál tudta, hogy Isten szeretetét nem lehet kiérdemelni, egyszerűen el kell fogadni. És egyedül Isten és az Ő végtelen szeretete tudja helyrebillenteni a gondolatainkat. Ő tud segíteni abban, hogy saját magunk helyett másokat is észrevegyünk, örüljünk a sikereiknek és ezek ne befolyásolják a saját értékünket. Kijózanító és felszabadító gondolatok ezek!

hirdetés