Lemondás vagy inkább felajánlás?

Nagyböjt elején sokat olvashatunk arról, hogy miről is mondhatunk le ebben az időszakban. Szerintem viszont jobban jelképezi a helyzetet, ha úgy gondolkozunk, mit tudnánk felajánlani Istennek.

Számomra az adventi és nagyböjti időszak nagyon hasonló lelki folyamattal jár. Az elején lelkesen megszületik bennem egy elhatározás, amire különösen is szeretnék figyelni, azán eljön a pillanat, amikor ezen a lelki úton elbukom. Ilyenkor könnyen fel tudom adni, mondván, ismét nem sikerült tartani magamat az elhatározásomhoz.

Mégis, minden adventi és nagyböjti időszak jó lehetőség abból a szempontból, hogy rácsodálkozzunk Isten szeretetére és az Ő megbocsájtó kegyelmére.

Ez pedig erőt ad arra, hogy minden felkészülési időszaknak új lelkesedéssel vágjak neki. Aztán ha úgy érzem, elbuktam elhatározásomban, akkor is álljak fel, mint ahogy Jézus is felállt a kereszttel, amikor elesett Nagypénteken a keresztúton.

Számtalan tippet kaphatunk az interneten, hogy miről érdemes lemondani nagyböjtben. Továbbá ott vannak a pénteki hústilalmak is, de összességében saját magamnak kell látnom, hogy mi az, amit fel tudok ajánlani Istennek. Mert egyik oldalról persze lemondunk valamiről, de a lemondás szó bennem kicsit negatív érzést kelt. Márpedig ha Isten miatt döntök úgy, hogy valamiről lemondok, akkor az szerintem semmiképpen sem negatív, még akkor sem, ha vannak pillanatok, amikor nehéz ezen az úton maradni.

Ha például eldöntöm, hogy nem eszek csokit a nagyböjtben, biztos, hogy akkor jut eszembe a boltban vásárláskor, hogy „de jó lenne most egyet enni”. De szerintem ez bármilyen fogadalommal behelyettesíthető. Jézusnak sem volt könnyű útja addig, amíg feltámadt és megváltott minket a bűneinktől. Ezért az a legkevesebb, ha én is próbálok az életemben olyan időszakot keresni – természetesen az lenne a legjobb, ha az év minden napján sikerülne –, amikor a lemondással vagy inkább felajánlással közelebb kerülhetek Istenhez.

A nagyböjt pedig egy kitűnő lehetőség erre, hogy megálljunk kicsit és átgondoljuk, mi az, ami az életemben távol visz Istentől? Mi az, amiről ha lemondok, közelebb kerülhetek hozzá? Fontos lenne, hogy lépjek ki kicsit az „én” világomból és figyeljek oda másokra. Ahhoz, hogy a húsvéti örömünnepet jól tudjuk megélni, szükség van az odavezető útra is. Mondhatnánk, hogy van még idő, de bátorítok mindenkit arra, hogy már az elején kezdjen el készülni.

Ha pedig elbuksz, ne keseredj el, mert Isten értékeli a fáradozásodat és ezért megéri felállni újból és újból…

Hortobágyi Tibor

hirdetés