Biztos te is tapasztaltad már azt az érzést, amikor legbelül úgy érzed, hogy Isten valamire hív téged, de te mégis nemet mondasz. Egy ilyen helyzetről írt Ward Henrietta is, arról hogy milyen jó lenne kifogások helyett őszintén igent mondani.
A minap újra összetalálkoztam Bartimeus történetével Szent Márk evangéliumából.
Közben Jerikóba értek. Amikor Jerikót tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen kéregetve. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen csitították, hogy hallgasson. Ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bízzál, kelj fel, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odasietett Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit tegyek veled?” „Mester – kérte a vak –, hogy lássak.” Jézus így szólt hozzá: „Menj, a hited meggyógyított.” Nyomban visszakapta látását, és követte az úton. (Márk 10,46-52)
Itt van ez a vak ember, aki nem látja Jézust, de mégis hisz abban, hogy tud rajta segíteni. Nem hagyja, hogy elbátortalanítsák a közelében állók, hanem továbbra is kitartóan szólongatja Dávid fiát. Majd annak hívására köntösét is otthagyva odasiet. Nem tétovázik.
Egy közelmúltbeli élményemet juttatta ez az eszembe és mélyen elgondolkodtatott. Egy szentségimádási alkalom során éreztem, hogy Jézus arra hív, hogy menjek közelebb. Örömében felujjongott a szívem, legszívesebben rohantam volna Hozzá. Aztán jött a DE.
Nem mehetek, mert akkor mit fognak mondani az emberek.
Ez életem legnagyobb DE-je. Az embereknek való megfelelés kényszere. Küzdök ellene, mégis nagyon sokszor meggátol abban, amit tenni szeretnék. Nagyon sok, talán soha vissza nem térő alkalmat szalasztottam már el a DE miatt.
Szeretnék olyan lenni, mint Bartimeus, aki vakon is hisz, aki rá meri bízni magát az Úr irgalmára, könyörületére. Szeretnék olyan lenni, aki ha meghallja a hívást, nem tétovázik, nem hagyja, hogy elbátortalanítsák, hanem sietve követi Mesterét. Szeretnék olyan ember lenni, aki bátran mer válaszolni az Úr szeretetére.
Talán pont a szentségimádás, az Eucharisztikus Jézussal töltött idő tud segíteni nekem abban, hogy a földhöz ragadt gondolataimat hátra tudjam hagyni, engedjem, hogy gyengeségemben megérintsen az Úr, hogy már ne legyen DE, már ne legyen semmilyen kifogás, csak teljes önátadás.
Ward Henrietta
Fotó: Pixabay
Még nem érkezett hozzászólás