Blog

Kedves Felvételizők!

Harmadéves egyetemista vagyok, közelebb a mérnöki oklevélhez, mint a középiskola végéhez. Azt hiszem, nagyjából ez az az időpont, mire az ember elkezdi legalább sejteni, hogy jól döntött-e, amikor ikszelt a Felviben. Legalábbis középiskolásként teljes zsákbamacskának éreztem. Hiába vettem részt a különböző nyíltnapokon, csodáltam a fényes szórólapokat, és kérdezgettem az idősebb barátaimat.

Néztem az idei „egyetem választási kampányt” is, és sorra láttam, hogy az egyetemek (legalábbis a mérnökiek) a pályakezdő fizetésekkel kampányolnak. Ami fontos szempont… de nem az egyetlen.

Szeretnék pár szempontot megfontolásra ajánlani Nektek. A szakválasztás tekintetében is először önmagatokat ismerjétek meg.

Mi a célod az életben?

Megélni sok mindenből meg lehet, de a végzettség nagyban meghatározza a későbbi keresetet. Mielőtt beleugranátok egy szakválasztásba, csak mert kimagasló későbbi fizetést ígér, kérlek benneteket, gondoljátok végig, hogy nektek tényleg az-e a legfontosabb szempont. (Egyébként én így ugrottam bele, és szerencsém lett, mert megszerettem a szakomat.) Ha az a következtetésetek, hogy nem, akkor is érdemes azt mérlegelni, hogy a nektek tetsző végzettségre van-e kereslet a munkaerő piacon. Hiszen egy tanítói vagy egy közgazdászi, orvosi…stb. fizetésből egyaránt meg lehet élni, de ha nem tudtok elhelyezkedni, az már sokkal kellemetlenebb eset. 

Egyik ismerősöm javasolta a lányának, hogy mindenképpen olyan hivatást válasszon, ha szeretne családot is, amit lehet napi nyolc vagy napi négy órában is űzni. Ez nem ökölszabály, de igen, érdemes megfontolni, hogy a szakmai hivatásotok lesz-e a legfontosabb dolog az életetekben, vagy csak egy eszköznek tekintetitek egyéb célok, hivatások eléréséhez.

Teherbírás

A különböző végzettségek különböző mennyiségű befektetett energiával szerezhetők meg. Ha érzed magadban a kellő elvetemültséget (elhivatottságot, szorgalmat, érdeklődést), akkor bátran próbálj meg egy nehezebb szakot, és örömödet fogod benne lelni. Viszont ha csak nagyon muszájból szeretnél egy papírt szerezni, de közben már dolgoznál is, vagy nagyon nem érdekel a tanulás, akkor lehet egy kisebb elhivatottságot igénylő szakra van szükséged.

Kérdezz

Keress olyan embereket, akik már az adott szakon hallgatnak. Lehetőleg jóval idősebbeket, akik már túl vannak az első alapozó féléveken, és meg tudják válaszolni azt a kérdést: mégis mi a pinty leszek, ha itt sikerül lediplomáznom? Általában szívesen segítenek. Legalábbis én már sok embernek magyaráztam el a mechatronikai mérnöki lét mibenlétét, és ma, az egyetem finisében már teljesen másképp magyaráznám, mint az elején, amikor „matekozgatunk, meg programozgatunk. Asszem valami fura gépészmérnök leszek.”

Szakváltás

Sokan döbbennek rá egy- két félév után, hogy rosszul döntöttek, és váltanak egyetemet. Barátaim közül is többen megtették, volt, akinek sok örömöt és sikert hozott a váltás, de olyan is, akinek az új szak sem tetszett, és folyamatosan újra, és újra váltott. Úgy gondolom, hogy egy váltással nincs baj, mindenki dönt rosszul, nem szégyen, sőt bátorság bevallani. Viszont figyeljetek, hogy ne essetek abba a csapdába, hogy addig váltogattok, míg semmilyen diplomát sem szereztek. És ne rémüljetek meg az első néhány félév alapozó tárgyaitól. Az mindenhol száraz. Azt csak túl kell élni, utánuk válnak szerethetővé a szakok.

Ezzel a sok ponttal csak azt szeretném elmondani neked, fontos, hogy körültekintően válassz, a saját sikered érdekében! Hiszen mindenkinek más jelenti a sikert, van, akinek a népszerűség, van, akinek a pénz, van, akinek a család…

És végezetül, ez egy fontos kérdés, szóval nyugodtan kérdezd meg a Jóistent is róla, imádságban, elmélkedésben.

 

Csenge

hirdetés

Még nem érkezett hozzászólás