Advent a várakozás ideje, de ugyanakkor a hálaadás is fontos szerepet tölt be ebben az időszakban: hálát adunk Isten eddigi kegyelmeiért, amelyek végig kísértek minket akár most ezekben a hetekben, akár egész évben. Viszont ezt a témát egy kicsit más szemszögből is szeretném megközelíteni: nem csak utólag, hanem akár előre is hálát adhatunk!
Mindannyian szembesülünk az életünk során különböző nehézségekkel, problémákkal, kihívásokkal, amelyektől jogosan félünk. Sokszor van, hogy ilyenkor elhatalmasodik bennünk a félelem, nem tudjuk, hogyan fogunk kikeveredni abból az adott szituációból, amitől tartunk, miként lépünk majd túl rajta, netalán jön valami váratlan esemény, amire nem vagyunk felkészülve, vagy egyszerűen „csak” a hétköznapok kihívásaival találjuk szemben magunkat. December amúgy is az év egyik legfárasztóbb hónapja, talán ekkor jön ki az egész éves fáradtság, és a munkahelyen, iskolában, egyetemen is ez az egyik legintenzívebb időszak. Még a természet is a pihenést sugalmazza, hiszen ez a legsötétebb hónap, minél inkább közeledünk a hónap végéhez, annál később látjuk meg a napfényt, és annál hamarabb sötétedik. Nem meglepő, ha kicsit kimerülünk ez időre, és már epekedik a lelkünk a megnyugvás után, hogy egy kicsit feltöltődhessünk, megpihenhessünk.
Azonban, a lelki és a fizikai fáradtság túlvészelésére az egyik legjobb módszer a hálaadás. Az idei advent legelején az egyik prédikációban arról esett szó, hogy már a legkisebb dolgokért is adjunk hálát, mert ha így teszünk, akkor a Jóisten még bőkezűbb lesz a kegyelmek osztogatásával, hiszen, ha már a kicsiben hűek vagyunk, akkor a nagyobb dolgokban is azok leszünk, és hogyha a nehézségek közepette is dicsőíteni tudjuk Őt, akkor alakul át igazán a szívünk. Isten kész arra, hogy betérjen a lelkünkbe, de ehhez nekünk is nyitottnak kell lennünk! Úgy gondoltam, megfogadom ezt a tanácsot, és onnantól kezdve napi szinten számba veszek mindent, amit megköszönhetek Istennek. És láss csodát: a lelkem mintha tényleg megújult volna, sokkal inkább elkezdtem meglátni Isten ajándékait az életemben és még inkább értékelni tudtam őket.
De van valami, ami még ennél is több: egy dicsőítéses szentségimádáson történt, hogy egyik pillanatról a másikra azt kezdtem el érezni, hogy Isten arra hív, hogy vegyem számba az összes jövőbeli kihívást, amitől félek, és adjak már előre hálát azért, hogy sikeresen túljutok rajtuk.
Sokszor előfordul velünk, hogy kérjük Istent, adja meg, amire vágyunk, de ezek könnyen felületes kérésekké válhatnak, mert valójában csak az eszünkkel kérjük, és a szívbéli hit, az igazi bizalom még messze van. Rájöttem, hogy valójában az az igazi hit, amikor már annyira tudunk bízni Istenben, hogy már előre megköszönjük a kegyelmeit, és hálát adunk azért, hogy kivezet minket abból az adott szituációból, amitől görcsbe rándul a gyomrunk.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy mindenáron elvárjuk Istentől, hogy a mi akaratunk szerint történjenek az események, és sokszor komplikáltabbak is a szituációk, de a hálaadás sokat tud segíteni a félelmeink csökkenésében, vagy akár teljes eltűnésében is. Már önmagában a hálaadás tudatának is nagy ereje van. Isten sosem hagyja figyelmen kívül, ha valaki hittel közelít felé! És ha már előre hálát adunk valamiért, és utána ténylegesen megtapasztaljuk Isten kegyelmét, akkor ezáltal utólag is nagyobb lesz az örömünk és a hálánk.
Arra bíztatlak, hogy most így advent második felében – és az év többi részében is – vesd a teljes bizalmadat Istenbe, és adj már előre hálát, hogy a kihívásaidon, nehézségeiden át fog segíteni. Ez abban is segíthet, hogy még inkább el tudj mélyülni és nagyobb hittel éld meg ezt az áldott időszakot!
Nagy Barbara
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás