Miért jó önkénteskedni? Miért érdemes kipróbálni? Tegnap volt az önkéntesség világnapja, ennek szedtem össze pár gondolatot, hogyan szerettem meg én is az önkéntességet.
Manapság egyre népszerűbb az önkéntesség és egyre többen tartják fontosnak, hogy valamilyen módon ők is önkénteskedjenek. Sok kampány is van, ami felhívja az emberek figyelmét, hogy vállaljanak valamilyen önkéntes feladatot közvetlen környezetükben. Sokszor mégsem olyan egyszerű rávenni magunkat, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és tegyünk valamit önkéntesen, pedig ha tudnánk, hogy bármilyen pénznél is értékesebb, amit mi is kapunk általa. Ugyanis bármennyire is furcsa, az önkéntesség nem csupán egy oldalú. Nem csak mi adunk, hanem saját tapasztalatom szerint kapunk is. Mégpedig rengeteg szeretetet, egy-egy jó szót, egy jó beszélgetést, de ezekből a „fizetségekből” tulajdonképpen határ a csillagos ég. Egy biztos, hogy lelki épülésünket szolgálja, ha kipróbáljuk magunkat önkéntesként.
Manapság már én is keresem az önkéntes szolgálatokat, ha azt érzem, nem elég, hogy csak a saját dolgaimat csinálom, hanem szeretnék valamit én is adni,
hiszen Istentől annyi kegyelmet kapok. Ez csupán egy apróság, hogy én is adjak valamit magamból.
Őszintén szólva nagyon keresni sem kell az ilyen lehetőségeket, mert nagyon sokszor szembe jönnek. Legyen szó egy ifjúsági önkéntes szolgálatról, egy karácsonyi zenélésről az idősek otthonában vagy éppen a 777-nél végzett önkéntes munkáról.
Szerencsére már tényleg sokféleképpen megtapasztalhattam, hogy miért is jó önkénteskedni. Egy évtizeden keresztül vettem részt a „72 óra kompromisszum nélkül” önkéntes ifjúsági akcióban. Kezdetben csupán résztvevőként, majd csoportvezetőként, végül megyei koordinátorként. Emlékszem, hogy amikor először hallottam a programról, nem az volt az első gondolatom, hogy „hú de jó, ezt nekem is ki kell próbálnom!” Akkor még gimnazistaként kicsit kételyek voltak bennem, hogy miért is jó, ha én önkénteskedem. Természetesen éreztem, hogy keresztény hitünkbe ez beletartozik, mégis bennem volt egyfajta ismeretlentől való félelem. Az első alkalommal végül nem is vettem részt az eseményen még. Aztán láttam azokon, akik viszont ott voltak, áradoztak róla, hogy milyen jó. És valóban, a következő alkalommal már én sem hiányozhattam, így elkezdődött egy fantasztikus szakasza az életemnek, amikor a tapasztalaton keresztül megértettem, hogy önkénteskedni remek dolog. A „72 óra kompromisszum nélkül” program mottója pedig nagyon jól kifejezi nekem az egész önkéntesség lényegét, vagyis „Több vagy ha adsz!”
És valóban így van. Ha nem hiszed, az advent egy remek lehetőség, hogy kipróbáld Te is!
Hortobágyi Tibor
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás