Szándékosan vártam meg a választások végét ezzel az írással, mégpedig azért, mert még véletlenül sem akartam, hogy azzal lehessen vádolni, beszálltam – az egyébként elszomorítóan alacsony színvonalú – kampányhajrába. Szó sincsen erről, egyszerűen csak egy olyan mély szomorúság van bennem az elmúlt hetek eseményei után, amelyet már csak a lelkem megkönnyítése végett is szeretnék kiírni magamból.
Szerencsére vannak ebben az országban olyan emberek, akik hitüket komolyan veszik, és tudják, hogy politikusként nemcsak a nép, hanem Isten felé is el kell számolniuk. Akik amikor kiejtik a keresztény szót, akkor tudatában vannak, hogy ez azt jelenti: „Krisztus-követő”, és így is élik meg hivatásukat, tesznek a közjóért. Becsüljük meg őket, és imádkozzunk értük is.
Ugyanakkor őszintén és egyenesen kell beszélnünk arról, hogy a kereszténységet vétek politikai termékké zsugorítani. A kereszténység hitelességével játszanak azok, akik esetleges hasznot és jól ismételhető szólamokat látnak benne, nem pedig a megváltás felbecsülhetetlen ajándékát. Irtózatos felelősséget vállal az, aki kiejti politikusként a száján a keresztény szót:
és ha ezt valaki politikai érdekek mentén teszi csupán, akkor mérhetetlen kárt okoz nekünk.
Nekünk, akiknek a szenvedélyünk a hitünk, akik Krisztus mellé tesszük le mindennap a voksunkat, akik csetlő-botló módon, de szívből próbáljuk megélni a hitünket. Nem engedhetjük meg, hogy a keresztény szó ne iránytű legyen az életünkben, hanem egy gyakran puffogtatott, elhasznált szó a politikai csatatéren.
Hálás vagyok azoknak a politikusoknak, akik tényleg megélik a hitüket, akik képesek Istennek felajánlani a mindennapos munkájukat, akik nem szentek, de törekszenek, hogy azok lehessenek. A többieknek viszont üzenjük: nem lehet halálos bűnökkel és hiteltelen élettel védeni a kereszténységet!
Kívánom, hogy a tegnap megválasztott vezetők közül minél többen ismerjék fel Isten végtelen szeretetét, és a hit erejét. Hogy tényleg legyenek Krisztus-követő emberek a közéletben, akik felismerik, hogy micsoda felelősséget és örömöt jelent a valóban megélt hitet képviselni!
hirdetés
3 hozzászólás
Ragaszkodom az állam és az egyház teljes szétválasztásához!
Ami most látható az pont olyan mint az olasz maffia kereszténysége!
Nagy Zoltán. Ön valóban nagy tévedésben van a végső igazsággal kapcsolatosan. Az állam és az egyház végső soron SZÉTVÁLASZTHATATLAN! Mert a mennyországban de a pokolban is egybeolvad, csak lényeges a különbség, örök boldogság vagy örök gyötrelem. De itt a Földön dől el a “jövője” mindenkinek, és számunkra nagy vigasztalást jelent, hogy nemsokára szétválik a konkoly a búzától, mégpedig örökre. A lényeg, hogy én tisztába legyek mivoltommal, mert akinek szeme tiszta, egész teste tiszta. Ha keresztény vagyok, törekedjek életszentségre. Akik pedig az álruhát szeretik, lelkük rajta, megkapják amire rászolgálnak. És ne feledjük a közmondást: “madarat tolláról, embert barátjáról”. A kakukk tojások előbb utóbb kikelnek és felismerhetőkké válnak!
Nagy Zoltán. Magyarországon az állam és az egyház szét van választva. Vagy olyan példára éhezik, mint a francia, annak látjuk az eredményét.
Semmiképpen nem értem, hogy miért tartják egyesek az egyházak megvásárolásának azt , ha a
kormány egyházi intézményeket anyagilag támogat. Akkor bűn és lefizetett állapot a CSOK, a családsegítő adókedvezmények és minden más olyan anyagi támogatás a kormány részéről, amit az adófizetők pénzéből próbál a kormány az adófizető embereknek vissza forgatni. Vagy az lenne a helyes megnyilvánulási forma amit annak idején az istentelen Gyurcsány Ferenc vagy Rákosi elvtárs tanúsított az egyházakkal szemben??