Bíró László tábori püspököt nemrég szülővárosa Szekszárd, díszpolgárává avatta. A jelenleg Hévízen kezelt pöspök atyával ebből az alkalomból a teol.hu készített interjút, melyben az is kiderült, hogy Bíró László püspök betegsége dacára, a kórházi körülmények között, tolószékben gyakorolja hivatását.
Bár Bíró László sok elismerést kapott már életében (Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje, Mindszenty-emlékérem stb.) a teol.hu kérdésére azt válaszolta, számára ez a díszpolgári elismerés a legkedvesebbek között szerepel, hiszen a szülőföldhöz való kötődés hatalmas értékkel bír.
“Sokszor beszélek arról, hogy a gyökerét veszített ember megvezethető. A mai ifjúság elvesztette a gyökerét, a hitét, a nemzeti tudatát, a családhoz való kötődését, borzasztóan kiszolgáltatott mindenféle ostoba divatnak, ideológiának. Jó, ha a szülők, nagyszülők megmutatják a gyerekeknek a régi fényképalbumokat, vagy kiviszik őket a temetőbe, hogy emlékezhessenek a felmenőikre. Kell, hogy legyen egy hely, ahol otthon vagyunk!” – nyilatkozta Bíró László.
Azonban betegsége miatt mégsem tudott részt venni a hivatalos ceremónián, melyről a következőket mondta:
“A cukorbetegség elég súlyos szövődménye lépett fel nálam: az ínszalagok mentek tönkre, s gyakorlatilag szétestek a lábaim. Mindig odafigyeltem a diétára, mégis bekövetkezett ez a helyzet. A megoldást abban látják az orvosok, hogy elmerevítik a csontokat, egymáshoz hegesítik, mert nincs más, ami tartaná őket. Az egyik lábnál már lezajlott ez, a másik ezután következik. Nagyon hosszú a kezelési folyamat. Most ott tartok, hogy járókerettel már tudok 30-40 métert menni, de az ötször műtött láb csak fokozatosan terhelhető.
Mik a kilátások? A rendszeres papi teendőket tudja majd végezni; például a misézést?
Itt, a kórházban is misézek, prédikálok, ami nagy öröm számomra. Sokan jönnek meghallgatni. Persze nem kifogástalan liturgikus pózban végzem a szolgálatot, hanem egyszerűen, kerekesszékben ülve.
Gyakran eszembe jut II. János Pál pápa, akitől egyszer megkérdezte valaki: Szentatya, öregszünk, öregszünk? Mire ő rámutatott a fájós lábaira, és mosolyogva azt mondta: Az a jó, hogy alul kezdődik. Hát nálam is ez a jó…”
Kép: teol.hu/ TN-archívum
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás