Mi Isten terve az emberrel? Milyennek szeretne látni minket? Mit mond a Biblia a bűnről, és Isten erre adott válaszáról? Ittzés István, nyugalmazott evangélikus lelkész igehirdetéséből hoztunk egy részletet nektek, melyet szerkesztett formában közlünk.
Miért engedi az Isten? Hogy történhetnek meg ezek a dolgok? Milyen világ vesz minket körül? Milyen Isten az, aki ezt teremtette? Tesszük fel sokszor a kérdést.
De hát nem ilyet teremtett, próbáljunk erre az igazságra ráállni. Isten nem ilyen ruhába öltöztetett bennünket, ő ártatlan embert teremtett. Nem kaptuk tőle a rosszat, csak jót: az ember nem kapott Tőle rosszat a paradicsomban, ezért nem is tudta, hogy mi a bűn, nem tudta, hogy mi a lázadás. Aztán viszont evett a jó és a rossz tudásának fájáról.
De nem tudta ezt a mindenható Isten? Nincs igaza a lázadóknak? Nincs igazam, amikor az én szívem lázad? Vagy a te szíved? Nincs igaza a mi szívünknek, amikor Istent ültetjük a vádlottak padjára?
Hát nincs. Mert ő megmondta: ne egyetek arról a fáról. De tudta Isten, hogy mit tesz, mert már a teremtés előtt elrendelte a megváltást. Mert tudta, hogy mekkora kockázatot vállal azzal, hogy angyalt és embert teremt, s többet akar az Isten:
Valami olyan ruhát akar adni nekünk Isten, ami szebb mint az ártatlanság ruhája. Az isteni bölcsesség messze mutat. Ő a szentség ruhájába akar öltöztetni bennünket.
Ártatlan volt az első ember, nem tudta mi a jó és mi a rossz. Illetve csak a jót tudta. Aztán Isten a szentség ruhájába akar öltöztetni. A szentség az, amikor vállalom a jót, akarom a jót, az öltözködésben is, az erkölcsben is. Vállalom a jót, vállalom azt jónak, amit az Isten jónak mondott. És az Isten fel akar öltöztetni.
Ebben a történetben is azt olvassuk, hogy a bukott ember. És a bukott ember fél. Retteg. Nem tudja sokszor, mitől fél. Rejtőzik, maga készítette fügefa levelekkel akarja eltakarni magát, mert nem tud Isten tekintete előtt megállni. Ugye, ismered testvér ezt az érzést, amikor olyan mezítelenek vagyunk. Így mondja az ige: „Mezítelenül kell megállnunk Isten ítélőszéke előtt.” Nem bírták el ezt a tekintetet. És milyen kegyelmes az Isten, a bukott embert felöltözteti! Ez az evangélium már itt, a bukott embert felöltözteti, az Isten készít ruhát az embernek, hogy ne legyen mezítelen.
Pál apostol olyan szépen mondja: vetkőzzétek le a régi természet szerint való óembert, és öltsétek magatokra az újat. Isten készít új ruhát az embernek. Fel akar öltöztetni, először belülről, aztán kívülről. És bizony, sokszor egy keresztény embert a ruházata is elárulja. Milyen a tekintete, milyen a szíve, az élete.
Felöltözött emberek vagyunk-e? Mert Isten fel akar öltöztetni bennünket, abba a ruhába, melyben megállhatunk majd azon a napon előtte is. Az új élet új ruhájába akar felöltöztetni.
Hiszünk mi (keresztények) abban, hogy nekünk egyszer meg kell állnunk Isten ítélőszéke előtt? Hiszünk mi abban, hogy oda semmi tisztátalan nem megy be? Komolyan vesszük azt, hogy meg kellene szentelődnünk, kívülről belülről a mi életünknek?
A Jelenések könyvének hetedik fejezetében van egy csodálatos kép. Egy grandiózus, hatalmas kép, hogy a fehér trónus előtt megszámlálhatatlan sokaság áll, fehér ruhában, pálmaággal a kezükben. Igen, megszámlálhatatlan sokaság, fehér ruhában, az új élet ruhájában. Aztán megkérdezi az angyal Jánost – aki végigvezeti őt a mennyei világban – , hogy: Kik ezek? És János visszakérdez: Te tudod Uram. Akkor az angyal azt mondja: Ezek azok, akik megfehérítették a ruhájukat a bárány vérében.
Hát ebbe a ruhába szeretne látni minket az Isten.
A teljes igehirdetés megtekinthető az alábbi videóban, 4:15-től.
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás