A naptárban júliust írunk, ami azt jelenti, hogy éppen zajlik a világméretű plastic free july, magyarul a műanyagmentes július elnevezésű kampány. Mit jelent ez? Röviden és tömören annyit, hogy igyekezzünk kerülni ebben a hónapban az egyszerhasználatos műanyagok használatát! No, de mi lesz augusztustól?
Hajlamosak vagyunk hirtelen lelkesedni dolgokért, a közösség nyomására belevágni valamilyen kalandba. Fogadni mernék, hogy rengetegen ezért vágtak bele a műanyagmentességbe ebben a hónapban, nem igazi meggyőződésből. Ez is klassz persze, de vajon mit fognak tenni, ha véget ér július? Én is hasonlóan tudok működni, éppen ezért nagyon vigyázok a környezettudatos életmódváltásban arra, hogy mindig csak akkora célt tűzzek ki magam elé, amekkorát meg tudok valósítani. Sajnos én arra még nem mertem vállalkozni idén júliusban, hogy minden egyszer használható műanyagot mellőzök az életemből, de a szívószálat és a nejlont kerülöm, és elkezdem megteremteni a további változások alapjait. Lehet, hogy nem leszek olyan hatékony júliusban, de valószínűleg ezeket már utána is stabilan végre fogom hajtani.
Őszintén szólva, én sosem voltam az a nagy zöldharcos. Elkeserít az emberi pazarlás, a Föld állapota, de nem érzem magaménak a feladatot, hogy nagy kampányokba fogjak. Arra viszont kapható vagyok, hogy bárkivel beszélgessek erről. Sokat gondolkodom azon is, milyen volt a Föld néhány ezer évvel ezelőtt, vagy mondjuk a paradicsomi állapot milyen lehetett. Mit adott örökül Isten az embernek, hogy gondozza, óvja és használja?
„…vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog […] Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen.”(Ter 1.28-29)
A felelősség nem kicsi. Isten ránk, emberekre bízta az élővilágot, hogy vigyázzunk rá, uralkodjunk felette és használjuk, de ne kihasználjuk. Persze, ekkor még nem volt túlnépesedés, ivóvízhiány, sem bűn, ami irigységet, kapzsiságot, fukarságot és önzést szül. Most viszont ezek valós problémák. Némelyet csak magas szinten lehet orvosolni, de a legtöbb dolog ellen nekünk egyenként kell tennünk. Például a mérhetetlen önzést magunkban kell legyőznünk, hogy ne csak saját életszínvonalunkra gondoljunk, hanem az utánunk következő generációkra is. A kapzsiságot, amivel mindenből újat akarunk, mindent szeretnénk birtokolni, szintén nekünk is el kell kezdenünk leépítenünk magunkban, nemcsak világszinten.
Ilyen kupacok mellett napoztak az emberek a tengerparton
Mert ha nem? Mi lesz különben?
Azt hiszem én azt nem szeretném látni. Épp elegendő volt az a néhány benyomás, ami nyaralásunkkor ért. Például elég sokkoló volt, amikor kijöttünk a tengerből és azt tapasztaltuk, hogy a lábunkra színes valamik tapadtak. Jelentem, ez a mikroműanyag, ami ugye nem bomlik le, csak aprózódik. A gyerekek pedig ebben ücsörögtek és építették a homokvárat, a pici babákat ebben mosták az anyukák. Persze az is elgondolkodtató, hogy őket miért nem izgatta, hogy konkrétan egy szemetesen napoznak, szemetesben úsztatják a babákat. Nos, valószínűleg az önzéstől, a „nekem jár a tenger”, „nekem jár a luxus” hozzáállásából fakad. A luxus ára, hogy kicsit magasabbra kellett tenniük az ingerküszöbüket, amivel elviselik, hogy a szemétben gázolnak. Sajnos, amíg ilyen a hozzáállásunk, nehezen várhatjuk, hogy nagyban bármi változzon! Pedig Isten minket egy csodálatos világba hívott meg.
Olyan világba, ahol több ezernyi élőlény gyönyörű harmóniában és egyensúlyban él. Olyan világba, ahol le tudnak nyűgözni bennünket az érintetlen természeti formák, jelenségek. Olyan világba, ahol az ember csodálja az Ő művét, mert tudja értékelni és okosan él vele.
Erre hívlak én is titeket, csodáljuk azt a világot, amit Isten nekünk adott, és éljünk okosan azzal az uralommal, amit szintén a mi kezünkbe tett. Ne csak júliusban, az egész életünk során!
Lábánné Hollai Katalin
hirdetés
Még nem érkezett hozzászólás