Szemle

Miért hagyják el a fiatalok az egyházat?

Hazai és nemzetközi kutatások egyaránt foglalkoznak azzal, hogy miért hagyják el a fiatalok a keresztény egyházakat. Az okok között nagy fokú bizalomvesztés, megválaszolatlan, égető kérdések szerepelnek. A 18–29 évesek elvesztése egy olyan luxus, melyet az egyházaknak nem szabadna megengedniük maguknak.

 

Az írás eredetileg megjelent a KötőSzó blogon, melyet engedéllyel teljes terjedelmében közlünk. 

A hagyománytisztelet és a szülői nyomás már régen nem elegendő ok arra, hogy egy 21. századi fiatal templomba járjon. A társadalom nem közösíti ki azt, aki elhagyja a kereszténységet, sőt egy ilyen lépéssel egyre nagyobb népszerűségre lehet szert tenni. Az amerikai Barna Group kutatócsoport 2011-ben publikálta négy éven át tartó vizsgálódásainak eredményeit You Lost Me: Why Young Christians Are Leaving Church… and Rethinking Faith címmel (Elvesztettél: Miért hagyják el a fiatal keresztények az egyházat… és gondolják újra a hitüket), melyben több mint ötezer amerikai fiatalt kérdeztek meg arról, miért hagyták el az egyházat.

Bár a kutatók kiemelik, hogy minden történet egyedi, és mindegyikre külön figyelmet kéne fordítani, azonban bizonyos mintázatok így is kirajzolódnak. A felmérés alapján azt lehet mondani, hogy a keresztényként nevelkedett fiatalok ötvenkilenc százaléka hagyja el az egyházat, miután belép a kritikus tizennyolc–huszonkilenc éves korcsoportba. 

Míg a korábbi évek tapasztalata az volt, hogy ezek a fiatalok visszajöttek egy bizonyos idő után, ezt ma már nem jelenthetjük ki. Bár a vizsgált korosztály a felmérés szerint vallásosnak mondja magát, és szereti Jézust, az egyházat, a közösségüket azonban nem. Hogy mi a problémájuk? Többek között olyan alapvető értékeket és berendezkedéseket kérdőjeleznek meg, mint a házasság fontossága vagy az egyházi intézmény szükségessége.

A Barna Group szerint e korosztály tagjai úgy érzik, hogy legégetőbb kérdéseiket nem tudják feltenni a templomban. A mai modern technológiának köszönhetően rengeteg különféle választ találnak az interneten, melyek sokszor egymásnak ellentmondó információkat tartalmaznak, és még nagyobb zavarodottsághoz vezetnek. Ugyanakkor túlságosan merevnek gondolják az egyházat, egy olyan intézménynek, mely megakadályozza őket abban, hogy teljes életet éljenek. Sok amerikai fiatal úgy érzi, hogy választania kell a modern kultúra és az egyház között.

Az amerikai kutatók szerint a probléma orvoslásához az egyházaknak valódi párbeszédre és valódi válaszokra van szükségük.

„Ne söpörjük a szőnyeg alá a dolgokat. Tegyük fel a kérdéseket a tudományról, szexualitásról, kultúráról és életstílusról. Ne ítéljük el a kérdezőket, adjuk meg a fiataloknak azokat az eszközöket, melyek segítenek nekik abban, hogy szembenézzenek a modern kor kihívásaival” – fogalmaztak a Barna Group munkatársai.

Hazánkban 2016-ban végezték el az ötödik nagy mintás ifjúsági felmérést, melynek keretében nyolcezer tizenöt és huszonkilenc év közötti magyar fiatalt kérdeztek meg. A felmérésről korábban a KötőSzón Kovács Barbara készített összeállítást.

A válaszok nagyban hasonlítanak az amerikai eredményekre, hiszen a magyar fiatalok jó része vallásosnak mondja magát – a maga módján –, és elutasítja a hagyományos intézményi kereteket. „A megkérdezettek tizennégy százaléka teljesen megbízik az egyházakban, harminchét százaléka inkább megbízik, huszonkét százalék inkább nem, tizenhat százalék egyáltalán nem, tizenegy százalék pedig nem tudja vagy nem válaszol” – írja az Evangélikus.hu. A bizalmi listán a civil szervezetek, az Alkotmánybíróság és még azok a személyek is előrébb szerepelnek, akikkel először találkozunk. A legkevesebb bizalmat a politikusoknak ítélték.

Az alábbi amerikai adatok némi optimizmusra adnak okot. A Barna Group 2017-es vizsgálata a következő kérdést tette fel: Az alábbiak közül ki számít hiteles információforrásnak?

Ebben az esetben a riporterek vezetnek harminckilenc százalékkal, azonban kis aggodalommal figyelhetjük, hogy a megkérdezettek harminckét százaléka senkiben sem bízik, csak a saját megérzéseiben. Az amerikai lista alján a hírességek és a híresebb prédikátorok állnak egymás mellett hat-hat százalékkal, kicsivel fölöttük a politikusok hét százalékkal. Személyes kapcsolat esetén viszont már a megkérdezettek tizennégy százaléka bízik a lelkészekben, mely még így sem a legelőkelőbb hely a listán. 

A Barna Group vezetője, David Kinnaman a 2011-es kutatás kapcsán megoldási javaslatokat is megfogalmazott. Véleménye szerint nagyon fontos az őszinte párbeszéd, melyhez mély kapcsolatok kialakítására van szükség, a hiteles felnőtt szolgálók és a fiatalok között, mivel a mostani gyülekezeti alkalmak keretei erre nem adnak lehetőséget, holott a példamutatás csak így tud igazán kialakulni. A vizsgált korosztálynak nagy szüksége van arra, hogy hivatásáról egyértelműbb és tisztább képet kapjon, s annak megvilágosításában a gyülekezetekre támaszkodhasson. David Kinnaman korábban egy interjúban azt is elmondta, hogy a fiatalok nem hiszik el, hogy a Bibliának van mondanivalója számukra, és releváns a hétköznapjaik szempontjából. Kinnaman szerint ennek az ellenkezőjét lenne fontos megmutatni: azt, hogy Isten tényleg beszél az emberhez, és törődik vele.

Akár úgy is mondhatjuk, hogy kelettől nyugatig ugyanazok a változások zajlanak le a vallásos fiatalok életében. Az új trendek új kihívásokkal szembesítik az egyházakat. A fiatalok már elmondták, hogy mit szeretnének: kapcsolatot, példamutatást, olyan hitet, mely nemcsak egy vasárnap délelőtti elfoglaltságot jelent, hanem kapaszkodóként tud szolgálni a kihívásokkal teli mindennapokban. Hogy miért van szükségük ehhez egy intézményre vagy közösségre? A válaszokat most már az egyházaknak kell megadniuk.

 

Harmati Dóra

 Képek: Új Nemzedék/Barna Group/Unsplash

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás