Az Isten nem egy elvont gondolat, nem egy idea, nem egy hangzatos legenda, hanem egy személy, aki személyesen akar kapcsolatban lenni veled. Pedig az Isten az Isten, az ember pedig, akárhogy is, de csak ember. Isten mégis úgy döntött, hogy megengedi az embernek, hogy amennyire a földi keretek között tudja, megismerje Őt, személyes kapcsolatba lépjen és kommunikáljon Vele, az Élő Úrral, a Mindenható Istennel, aki volt és aki van, és aki eljövendő.
Ez egyrészről nagyon megtisztelő, másrészről viszont olyan nagy falat! Amikor leülünk imádkozni gyakran nem érezzük azt, hogy kommunikálunk, vagy közös időt töltünk valakivel. Sokszor egyedül érezzük magunkat a szobánkban, itt a földön, és minden olyan valóságosnak és igazinak tűnik, csak az Isten nem.
Tudod mi van? Nem baj! Szerintem senki nem képes állandóan felfogni, mekkora ajándék az Isten megismerhetősége, ez normális. Nem kell arra számítani, hogy minden imánkban feltétlen érezni fogjuk a jelenlétét, nem is erre megy ki a játék. De van egy dolog, ami nekem alapjaiban változtatta meg az Istennel való kommunikációmat. Ez pedig az a pillanat volt, amikor elkezdtem hozzá hangosan beszélni, pont úgy, ahogyan egy személyhez beszélnék, aki jelen van a helyiségben. Számomra ezáltal hirtelen felfoghatóbbá válik a valóság: hogy az Isten tényleg ott van a szobámban és figyel arra, amit mondok!
hirdetésIsten minden egyes alkalommal megteszi a trónja és a szobád közötti utat, hogy figyeljen arra, amit neki mondasz! És persze Ő hallja akkor is, ha nem mondod ki hangosan. Ez nem neki segítség, hanem nekünk, hiszen az imára sem neki van szüksége, hanem nekünk.
Kunszabó Eszter
(fotó: unsplash.com)
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
