Segítő tippek

Nincs szükséged egy társra ahhoz, hogy teljes légy

A Biblia sehol sem beszél úgy a házasságról mint kiteljesedésünk forrásáról.

Emlékszem, hatodikos voltam amikor láttam egy csöpögős családi filmet egy hercegnőről, aki beleszeretett egy faragatlan földművesbe, majd boldogan éltek míg meg nem haltak. A film hatására felébredt bennem a vágy, hogy átéljek egy hasonlóan különleges románcot. Egy szépséges, ártatlan kisasszonyra áhítoztam, aki bizonytalan jellegű hősies mentőakciómat követően magatehetetlenül omlik a karjaimba.

Ahogy teltek az évek, Hollywood tovább irányította a vágyaimat. A Szerelem a végzeten-hez és a Szívem csücskei-hez hasonló filmek százai arra tanítottak, hogy minden problémám megoldódik mihelyt  megismerem az igazit, fülig egymásba szeretünk, aztán a nagyjából egy percig tartó szószünet után egymáshoz rohanunk, hogy az örökkévalóságot mennyei boldogságban lebegve töltsük.

Igen, amikor ez megtörténik, minden rendbe jön.

Úgyhogy lelkesen vártam.

A szívem mélyén tudtam, hogy Isten össze fog hozni egy meseszép találkozót, csak azon tűnődtem, hogy hol és mikor. Talán a nagy Ő révült tekintettel besétál a kávézóba vagy mellém ül a repülőn?

Az ártatlannak tűnő folytonos álmodozás  problémák özönét zúdította rám a valóságban.

A szerelem a médiában

Először is, a filmipar belém programozta, hogy létezik egy tökéletes nő, nekem nincs más dolgom, mint rátalálni. A képlet értelmében minden közös bennünk, ugyanazok a hobbijaink.

De nem létezik tökéletes nő. Ahogyan nem létezik tökéletes férfi sem.

Ezen kívül nem számoltam a magam és mások bizonytalanságaival. Figyelmen kívül hagytam a vitákat és a nézeteltéréseket és azt, hogy egy szoros kapcsolatban a haragom legcsúnyább formájában törhet a felszínre.

Egy szó mint száz, az életről és a házasságról alkotott elképzeléseimet kitalált történetek határozták meg. A filmek és a zenék nemcsak befolyásolták a gondolkodásomat, hanem szó szerint újraprogramozták.

Megismétlem, csak hogy egészen világos legyek: minden, amit beengedünk az elménkbe átrendezi a vágyainkat és új kívánságokat teremt.

Nemrég olvastam K. A Smith: You are what you love (Az vagy amit szeretsz) című könyvét, amely megváltoztatta a látásmódomat.

Smith a vágyainkat kutatja és arra kérdez rá, hogy mi alakítja őket. Több olyan kívánságomat is felismertem, amelyeket belém kódoltak, ezek közül a legmeghatározóbb az idealizált házasság utáni epekedés.

Annyira vágytam a házasságra, hogy képtelen voltam boldog lenni, ha egy nő nem volt része az életemnek. Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen aki bedőlt ennek a hazugságnak. Ha figyelembe vesszük, hogy hányan regisztrálnak az olyan oldalakra mint a Tinder vagy az eHarmony, nem csoda, hogy a „randi ipar” évente több, mint 1,4 milliárd dollárt söpör be. Sokan  ha magányosnak érzik magukat, abban bíznak, hogy egy kapcsolat (akár egy egyéjszakás kaland is) képes betölteni az űrt.

A házasság mint szövetség

A Biblia sehol sem utal a házasságra úgy, mint a kiteljesedés és az elégedettség forrására, ugyanakkor mi keresztények is gyakran az öröm feltételeként mutatjuk fel a házasságot.

Egy barátom egyszer azt mondta: „Ha nem vagy boldog szingliként, nem leszel boldog házasként sem”. A házasság rendeltetése nem az, hogy megoldja a személyes problémáinkat. Épp ellenkezőleg, valószínűleg rávilágít azokra a nehézségeinkre is, amelyek korábban a felszín alatt lapultak meg.

A házasság az evangélium üzenetét, Isten kiválasztottai iránti szeretetét tükrözi.

A házasság olyan szövetség, amelynek része az állandó megbocsátás. Nem az örök boldogság utópiája és nem számolja fel a problémáinkat.

Elhatároztam, hogy nem várok  a boldogsággal a házasságig. Ebben a pillanatban is örülhetek a barátaim társaságának, ahelyett, hogy azt kívánnám, bárcsak lenne valaki, aki többet akar a barátságnál. Egyedül is élvezhetem a hobbijaimat, a festést, a táncot és az utazást.

Igyekszem megszabadulni az évek óta tartó agymosástól, hogy egyedülállóként is örülni tudjak a pillanatnak. Futni járok és megállok, hogy elbeszélgessek az emberekkel. Kerékpározok, és egyszerűen élvezem az adrenalint ahelyett, hogy le akarnék nyűgözni valakit. Nem használom a közösségi médiát, így a figyelmem nem irányul állandóan a társ utáni epekedésre.

Ami ennél is fontosabb, azon dolgozom, hogy egyre több örömet leljek az Istennel töltött csendben. Az imáim már nem csak a rimánkodásról és a panaszkodásról szólnak, a saját hiányaim helyett mások szükségleteire összpontosítok.

Mire van szüksége a világnak?

Ki után sóvárog az Úr szíve?

Az élet sokkal örömtelibb mióta elhatároztam, hogy nem kell házasnak lennem ahhoz, hogy élvezzem az életet vagy szabadon szolgáljam Istent. Olyan, mintha egy óriási tehertől szabadultam volna meg, ami eddig rám nehezedett. A nyomás megszűnt. Akkor fogok házasságot kötni, amikor Isten akarja, úgyhogy lazíthatok.

Remélem, hogy minden egyedülálló, aki ezt olvassa átéli ezt a szabadságot.

A Hollywood által belénk kódolt programoktól nehéz megszabadulni, tudatos erőfeszítést igényel. Az új szokások kialakítása révén felvehetjük a harcot a beidegződéseinkkel és a romantikus  ábrándok után loholással.

Figyeljünk azokra a dolgokra, amelyek befolyásolják a vágyainkat. A világ vagy Isten igéje ihleti a kívánságainkat? A lelki fegyelem tudatos gyakorlása a legjobb módja annak, hogy más szemszögből közelítsük meg a vágyainkat. A lelki fegyelem nem jelent egyhangúságot vagy büntetést, valójában több Istenből fakadó örömet ad, mint a szerelem hajszolása.

Ne keressük a szerelmet, hogy betöltse a lelkünkbe levő űrt.

Ne várjunk ezzel a házasságig.

 

Forrás: relevantmagazine.com

Fordította: Zölde Júlia

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

3 hozzászólás

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 12. 28. 11:02

    “De nem létezik tökéletes nő. Ahogyan nem létezik tökéletes férfi sem.” Ezt le kell írni,mert néhányan tényleg hisznek benne.
    “minden, amit beengedünk az elménkbe átrendezi a vágyainkat és új kívánságokat teremt.” Nagyszerű!! Mivel nem lakatlan szigeten élünk,hanem a médiával és emberekkel együtt,ezt teljesen kizárni nem tudjuk.Ismerek olyan embert,aki kuruzslók között nőtt fel,azóta csak a tudományban hisz és van egy olyan kijelentése,hogy “én vagyok Isten,mért ne lehetnék.” Ebből látszik,hogy mindenképp valami vagy valaki befolyása alá kerülünk.
    „Ha nem vagy boldog szingliként, nem leszel boldog házasként sem” Íme,ismét megelőztelek benneteket.Az én szövegem a következő (amit e blogban,már írtam):a szeretet és minden benned kezdődik,először magaddal törődj,hogy tudj törődni másokkal.(és ehhez nekem,még könyvet sem kell olvasni) Sem mások sem Isten nem az első.
    Hohó!! “Ami ennél is fontosabb, azon dolgozom, hogy egyre több örömet leljek az Istennel töltött csendben.” Ne tévesszen meg a korábbi idézet,az a kezdet,onnan csak feljebb van.Látom,azért volt olyan ami nagyon befolyásolt és azt nem veszed észre.Segítek hát.Az ember társas lény,ezért ha nincs más,van neki Isten.De Isten nem elég,sőt,nagyon kevés.Ha belegondolsz,minden arra mutat,hogy ne elégedjünk meg magunkkal.Fogalmak,érzelmek,cselekedetek tömkelege mutatja az utat,hogy egyedül is megy de jobb ketten.
    “Akkor fogok házasságot kötni, amikor Isten akarja, úgyhogy lazíthatok.” Ez a lehető legrosszabb döntés.(eddig mentem a kritikával,jó igaz?) Sem erőltetni sem késleltetni nem szabad.Főleg nem isten kezébe tenni a dolgot.Szerintem Isten teremtménye (az ember) van olyan értelmes,hogy majd ő eldönti,hogy mit akar.Végtére is egy csodálatos teremtményt alkotott,nem igaz?
    Összegzésül az író pont azt nem tudja elkerülni amit valójában akarna,vagy csak bizonyos dolgokat akar elkerülni,de innentől álszent a mondanivalója.Az életet ésszel kell élni,nyitott szemmel,elmével és nyitva bizonyos tapasztalásokra.

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 12. 30. 23:36

    Ajánlom figyelmetekbe a Keresztény élet portál nevű Facebook oldalt,melynek 18/12/30.-án megjelent cikke :Az élet forrása,ezzel a témával foglalkozik.Érdekes összevetni a két véleményt!

  • Válasz envagyok 2018. 12. 31. 02:18

    en nem ertem, mit nem ertenek rajta egyesek..