Segítő tippek

Miért lássák a gyerekek, hogy apjuk kimutatja a szeretetét?

Apám anyám iránti szeretetének hiánya miatt döntöttem el, hogy a saját családomban máshogy csinálom a dolgokat.

Gyerekként észrevettem, hogy apám nem mutat túl sok érzelmet anyám iránt. Ahogy idősebb lettem, feltűnt, hogy más családokban ez nem így működik – az apák munkából hazaérve rögtön megcsókolják a feleségüket. Azon tűnődtem, hogy apám, anyám iránti szeretetének hiánya azt jelenti, hogy nem szereti annyira anyámat, mint ahogy más férfiak a feleségüket.

Évekkel később rájöttem, hogy alaptalanok voltak a félelmeim, – apám nagyon szerette anyámat – de a gyerekkori tapasztalatom miatt eltökéltem, hogy a saját családomban máshogy fogom csinálni. Sokkal többet jelent, hogy gyermekeink előtt hogyan bánunk a házastársunkkal, mint gondolnánk. Férjként és apaként is megpróbálok példát mutatni a gyermekeimnek:

Hazaérkezés

Amikor hazaérek, otthon általában mindhárom gyermek (5, 3 és 1 évesek) ébren van, és kiabálnak vagy sírnak. A ház tele van játékokkal, üres ételes dobozokkal és más limlommal. Mégis mindig odamegyek a feleségemhez és megcsókolom. Szeretném, ha a gyermekeim látnák, hogy akármennyire stresszes is volt a munka, bármennyi játékot is kell átlépnem ahhoz, hogy tíz lépést megtegyek a lakásunkban, szeretem az édesanyjukat, hálás vagyok neki, és ezt ki is akarom mutatni. Az érkezés pillanataiban természetesen a gyermekeimet is megszeretgetem. Azt szeretném közvetíteni, hogy az egymás iránti szeretetünk sokkal fontosabb, mint bármi más, ami történhet velünk.

A szeretet kimutatása spontán pillanatokban

Amikor a ház körül vagyok, a családommal töltök időt, vagy valamin dolgozom, mindig szánok időt arra, hogy kimutassam a feleségem iránti érzelmeimet. Például, amikor vacsorát főz, mögé lépek és átkarolom. Még olyankor is kifejezem az érzéseimet, amikor a gyerekekkel van elfoglalva, például olvas nekik. Ilyenkor a gyermekeim is látják az édesanyjuk iránt érzett szeretetem spontán kimutatását. Szimplán csak fontos, hogy ezekben a pillanatokban is kimutassuk az érzelmeinket. A gyerekeknek látniuk kell, hogy a szüleik nem csupán a „családi háztartás” társtulajdonosai, hanem két ember, akik szeretik egymást. A spontaneitás azért fontos, mert mindenkinek tudnia kell, hogy nemcsak különleges alkalmakkor szeretik, vagy amikor valamit jól csinál, hanem mindig.

Bolondos szerelem

Amikor a feleségem és én randevúztunk és jegyesek voltunk, rengeteget táncoltunk. Táncos bulikat tartottam a lakásomban, és a DJ lakótársam zenéjére táncoltunk egész éjjel. Ahogy a legtöbb házaspár is tanúsíthatja, sokkal nehezebb időt szakítani ilyesmire teljes munkaidős állás mellett, és amikor a kisgyermekek az összes időt elveszik. De még a legrövidebb, mulatságos, romantikus pillanat is értékes a gyerekek számára. Néha vacsora után, főleg a hétvégéken, beteszünk valamilyen zenét a feleségemmel, és a konyhában keringőzünk összezavarodott gyermekeink tekintetének kereszttüzében. Idétlennek tűnhet, és nem tudom, mit gondolhatnak a gyermekeink, de amit látnak az két szülő, akiknek a kapcsolatában még mindig jelen van a romantikus szórakozás és csodálat.

Azt tanulják a gyerekek, amit látnak

Apám anyám iránti szeretetének és szerelmének látszólagos hiánya különös hatással volt rám. Emiatt téves gondolataim voltak anyám iránti szerelméről. Most már tudom, mekkorát tévedtem. Amikor apám rákos lett, elmondta, hogy arra az egyik legbüszkébb, hogy sosem csalta meg anyámat.

Nem akarom, hogy a gyermekeim valaha is kételkedjenek abban, hogy az apjuk törődik az anyjukkal. Továbbá azt szeretném, hogy a lányaim elvárják bármelyik jövőbeli férjüktől, hogy olyan férfi legyen, aki nem fél kimutatni nyilvánosan a szerelmét. Azt akarom, hogy a fiam olyan férfi legyen, akinek a szerelmében és a hűségében nem kételkedik a felesége. Ugyanis, ahogy Aquinói Szent Tamás is állítja, tetteink és szokásaink formálnak minket, – ha folyamatosan kimutatjuk házastársunk iránt érzett szeretetünket, olyan szerető, hűséges emberré válhatunk, amire vágyunk.

 

Fordította: Böröndy Lilla 

Forrás: aleteia.org

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

Még nem érkezett hozzászólás