Életbevágó

Megerőszakolták, de az életet választotta fia számára: „Az örömöt választom”

A 2017-es év nagyjából eseménytelenül kezdődött számomra, de ez hamar megváltozott. Memphisben élek, ami nem a legbiztonságosabb város, de sosem éreztem kifejezetten veszélyesnek. 24 éves voltam, és teljesen átlagos. Randikra jártam, és találkoztam egy sráccal, akivel úgy éreztem összeillünk. Egy este, mikor egy főiskolai barátommal lógtam, azt kérte, hogy ugorjak be hozzá. Még mindig az ismerkedési fázisban voltunk, gondoltam, átmegyek egy kicsit. Úriembernek tűnt. De a dolgok nem mindig olyanok, mint amilyennek tűnnek. Nem gondoltam, hogy erőszak áldozata leszek.

Egy darabig a kanapén ültünk egy számomra ismeretlen sorozatot nézve. Eljött a reklámszünet, és megcsókolt. Amikor folytatódott a sorozat, elkezdett fogdosni, amire én kényelmetlenül éreztem magam. Megkértem, hogy hagyja abba, és felálltam, hogy hazamenjek. Amikor elindultam az ajtó felé, egy férfi jött ki a másik hálószobából. A férfi (aki mint később megtudtam a szobatársa volt ) átszelte a nappalit elállta az utamat. Felemelkedett a fegyver a kezében és ez volt a pillanat, amikor megszólalt a fejemben a vészcsengő.

Rám nézett, a fegyverre, majd megint rám, majd megszólalt. „Nem hiszem, hogy most bárhová is mész.”

Azon az éjszakán, amikor a két férfi fegyvert tartott a fejemhez és megerőszakolt, azt hittem meghalok. Amikor végeztek, egy részem azt kívánta, bárcsak meghaltam volna.

Sötétség vette körül a lelkemet, és a következő két hétben gyászoltam. Azután egy szombat reggeli bolti kiruccanás után a fürdőszobámban ültem egy pozitív terhességi tesztet szorongatva. És az erőszak óta először elmosolyodtam. Elképesztő öröm volt bennem.

Nem sokkal azután, hogy kiderült, terhes vagyok, vérezni kezdtem. Ágynyugalmat írtak elő. Négy hónapjába került az orvosomnak, hogy rájöjjön, szexuálisan terjedő betegséget kaptam az erőszak alatt, és ez okozta a vérzést.

Abban a négy hónapban folyamatosan a babám életéért aggódtam, akibe az első pillanatban beleszerettem. Minden nap imádkoztam a gyermekem életéért.

A hetek előrehaladtával lassan megosztottam a híreket a legközelebbi barátaimmal. Túlnyomó többségben sajnálkozó tekintettel válaszoltak, és azt kérdezték „Mit fogsz tenni?”. A tekintetük arra utalt, hogy egyetlen, teljesen egyértelmű válasz van.

Ahogyan vártak, hogy megosszam velük az aprólékosan megtervezett abortuszt, vettem egy mély levegő, és azt mondtam: „Az örömöt választom”.

És azt tettem. De ez nem jelenti, hogy nem voltak nehézségek.

Az egyik percben még több vért fedeztem fel, és könyörögtem Istenhez, adja, hogy a babával minden rendben legyen. Kétségbeesetten alkudoztam vele. Engem vigyél el Uram, ne a babát!

A másik percben valaki éretlen tanácsot adott. Intézd el, mielőtt túl késő. Ha nem engedheted meg magadnak, segítek. Szóval meg fogod szülni ezt a sátánfajzatot? Vetesd el. Az a valami gonosz. Meg kéne szabadulnod az ördögi babától.

Még a pap és a templomból páran is biztattak, hogy menjek abortuszra. (A történetből nem derül ki, pontosan milyen felekezetű az édesanya. A szerk.)

A terhesség nehéz, de még nehezebb amikor arra kényszerítenek, hogy megvédd a jogot, hogy szeresd a gyermeked. Ez a védekezés követett a szülőszobába.

Egy nővér értesítette a kórházi szociális munkásokat az erőszakról. Ketten jöttek a vajúdás közepén. Azt akarták tudni, kinél fogom elhelyezni a fiamat.

Elhelyezni? Feltételezték, hogy örökbe adom, mert ahogy egyikük mondta: “Ezekben az esetekben jobban jársz, ha nincs emlékeztető”.

Az emberek azt gondolták, az erőszaktevőt fogom látni a fiamban. Azt gondolták, nem fogom tudni szeretni őt. Azt gondolták, hogy gonosznak fog születni, hogy önmagában megszülni borzalmas ötlet.

De a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak.

Úgy tűnt számukra, hogy a fiam élete különbözően kezdődött, mint másoké, de az ő élete, mint mindenkié, Istennel kezdődött.

Mosolyog és gurgulázva nevet. Ő napsugár. Ő öröm a gyász közepén. Ő az új álom, ami a régi veszteségek helyébe lép. Ő fény – hatalmas fény.

A kedvenc idézetem egy ismeretlen írótól, így hangzik: “Könnyen megbocsájtunk egy gyermeknek, aki fél a sötéttől. Az élet igazi tragédiája, amikor az emberek a fénytől félnek.”

Mióta megszületett, azért imádkozom, hogy a fiam élete egy dolgot tanítson meg másoknak: nem kell félnünk a fénytől, mert a teremtés első napján Isten szavával életre keltette a fényt. És látta, hogy „jó”.

Paula Peyton gyermekét választotta az abortusz helyett

 

Fordította: Zarka Rozina Borbála

 

forrás: www.liveaction.org

 

 

Előző bejegyzés Következő bejegyzés

6 hozzászólás

  • Válasz Géza 2018. 11. 15. 15:38

    Nyilván elismerésre méltó, hogy így döntött a hölgy.
    De!
    Nem igazán értem én itt az “isteni gondviselést”. Sok pár van, akik mély hitben, nagy szeretetben élnek, nagyon vágynak saját gyermekre, de nekik nem ad az Úr. Sok férfi van, aki szeretne felséget, saját családot, tisztes életvitelt folytat, mégsem talál senkit, nem ad neki az Úr.
    De jön néhány igazi aljas lény, akik megerőszakolnak egy nőt, és az a gyermek persze megfogan, megszületik stb.
    Érthetetlen az Úr szándéka ebben.

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 15. 18:47

    Üdv!
    “könyörögtem Istenhez” Ez nagy hiba! Tudjuk,hogy mennyit kell könyörögni (mennyit kíván Isten),hogy elérjük a célunk?Tudjuk,hogy hogyan kívánja ezt a könyörgést tőlünk?Stb stb. A könyörgést mi találtuk ki és nekünk segít,legyünk ezzel tisztában.Istent pedig ne nézzük le,mert nagyobb Ő annál,mintsem feltételezzük.
    “Kétségbeesetten alkudoztam vele. Engem vigyél el Uram, ne a babát!” Látjátok?Itt tartunk.Buta,befolyásolható valakinek tartjuk Istent.Komolyan azt gondolja valaki,hogy ezen elgondolkodik Isten,oszt szoroz és dönt.Tényleg?Vajon kinek nézitek ti Istent?
    “de az ő élete, mint mindenkié, Istennel kezdődött.” Na végre!

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 18. 21:23

    Kedves Géza!
    “nagyon vágynak saját gyermekre, de nekik nem ad az Úr. ” Szegény Úr,mért kell ilyeneket ráfogni?De ha már hívő vagy akkor gondolkodás nélkül fogadd el az Úr(ad)akaratát és ne kérdőjelezd meg,soha.
    Természetesen ehhez az Úrnak semmi köze.
    “Érthetetlen az Úr szándéka ebben.” Hahaha.Istenem,kik a Te hívőid?Kik a nyáj vezetői?istennek nincsenek emberi értelemben vett szándékai épp ezért soha nem fogod megérteni ezt.Isten szándékáról nem érdemes beszélni.Nem azért mert nem érdemli meg hanem mert lehetetlen.Számunkra ezek érthetetlenek,minden más belemagyarázás.

    • Válasz Évica 2018. 11. 20. 10:13

      Tetszik, ahogy és amiket ir! Mélységes Igazsàgok! Barcsak eljutnank erre a szintre sokan, föleg ehyhàzi vezetök, mert irdatlan szükséges lenne….

    • Válasz Géza 2018. 11. 20. 12:08

      Kedves Tibor!
      Magadnak mondasz ellent, amikor azt állítod, hogy Istennek nincsenek szándékai, de azért ne kérdőjelezzem meg az akaratát. Az akarat az a szándéknak az igen erőteljes kifejeződése.
      Szóval azt állítod, hogy az Úrnak semmi köze ahhoz, hogy ki születik, ki hal meg? Akkor mi az, amihez neki tulajdonképp köze van?

  • Válasz Filipánics Tibor 2018. 11. 21. 13:19

    Kedves Géza!
    Köszönöm a válaszod!
    Sajnos sokszor kétféle válaszom létezik,egyik amit megértetek mert ugyan azokat a szavakat használom és azt a logikát amit ti,a másikat nem értenétek,mert hiányzik a logikátokból.Sajnos ezért néha keverek,igazad van.
    Isteni szándék:Isten nem azért teremtett mindent,mert szándéka vagy célja lett volna vele.Egyszerűen így alakult.
    Az Isten akaratát tehát ezért nem érdemes megkérdőjelezni,mert nincs az a klasszikus formában vett akarata.Nekünk embereknek van de ne hasonlítsuk magunkat Istenhez.
    Először is (amit nem értetek) Istennek mindenhez köze van.Ő általa,Őbenne és Ővele.De nem úgy ahogy gondoljátok,hogy gondol egyet és valakit megbüntet,vagy elvesz.Ezek gyerekes emberi gondolatok Istenről.
    Isten megkerülhetetlen!Mindenhez köze van! DE!!!!! Nem emberi módon.Amit te is a “köze van” alatt értesz,úgy nincs.Azért nem értitek,mert megfordítottátok a dolgot.Bár nem ezt mondjátok,de ha megfigyeled:ember teremti az Istent.Ember mondja meg mit gondol és mi akarjuk megmondani,hogy mit tart helyesnek és mit nem.(ha jobban belegondolsz,akkor rájössz) Nem fogjátok megérteni Istent soha,amíg így gondolkodtok róla.