777 2018. 09. 16.

“A legintenzívebben próbálom elutasítani a vasárnapi kereszténységet” – Vecsei H. Miklós

Kétezer fiatal előtt tett tanúságot hitéről Vecsei H. Miklós: az elmúlt években az ország egyik legnépszerűbb színészévé váló “Nemecsek” a ForrásPont nevű eseményen beszélt kendőzetlen őszinteséggel hitéről és botladozásairól.

A ForrásPont fesztivál a 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra való felkészülés egyik fontos állomása volt: a budapesti MOM Sportban kétezer fiatal gyűlt össze szerte az országból, ahol többek között Vecsei H. Miklóst is meghallgathatták. A Junior Príma-díjas színész először a vasárnapi kereszténység veszélyére figyelmeztette az egybegyűlteket:

“Egyre inkább úgy gondolom, hogy a katolicizmus a tettek terepe, csak és kizárólag. A legintenzívebben próbálom elutasítani a “vasárnapi kereszténységet”, és egy folyamatos önvizsgálatra invitálom magamat ebben a világban. Én is voltam vasárnapi keresztény, és néha most is az vagyok, hiszen valahogy nálunk az egy fertőző betegség. Szavakban abszolút jól látjuk a dolgokat, de ennek ellenére nincsen önreflexiónk. Nekünk ezért van szükségünk sok csöndre, hogy rajtakapjuk magunkat, amikor megítéljük a világ másik oldalát, azokat akik nem találkoztak még ezzel a dimenzióval.”

Jákfalvy Kata műsorvezető kérdésére több példaképet is felsorolt a “Hasi” becenévre hallgató 26 éves színész, ráadásul több pap is volt közöttük:

hirdetés

“Nekem Kozma Imre atya volt az első hittan tanárom, tőle nagyon sokat tanultam. Ő egy igazi “tett-központú” ember, ezért én nagyon hálás vagyok neki. Vagy például nagyon szeretem Pál Ferit és Böjte Csaba testvért, mert nagyon sok szeretet árad belőlük. “

Végezetül a műsorvezető Ferenc pápa egyik idézetét hozta fel, amelyben Ferenc pápa arra kéri a fiatalokat, hogy ne legyenek “kanapékeresztények”: Vecsei H. Miklós igen önkritikus választ adott arra a felvetésre, hogy buzdítsa az embereket ennek elkerülésére:

“Nagyon nehezen buzdítok, mert én is gyakran “kanapékeresztény” vagyok:

Én a Kálvin térnél lakom, egy olyan környéken, ahol az aluljáróban éjszakánként húsz éves fiatalok fekszenek.

Ha én keresztény lennék, akkor mindegyikük mellé egyenként leguggolnék és fölsegíteném, és addig nem nyugodnék meg, amíg nem áll mellettem. Nem tudom még megcsinálni, és nem is akarok megítélni addig másokat, amíg én nem tudom ezt megtenni.”