Pontokba szedve

15 kifogás, hogy miért nem megyünk gyónni

XVI. Benedek pápa mondta: “Szoros összefüggés van az életszentség és a kiengesztelődés szentsége között. Az Isten átalakító és megújító tettei előtt nyitva álló szív tényleges átalakulása minden reform ’motorja’ és valódi evangelizáló erő. A gyóntatószékben a vezeklő bűnös az isteni irgalom szabad áramlása által igazolást, megbocsátást és megszentelést nyer, elhagyva a régi embert, hogy új emberré váljon. Az, aki mélyen megújult az isteni kegyelem által, magában hordozza és ezáltal hirdeti az evangélium újszerűségét.” (Beszéd az Apostoli Penitenciária kurzusának résztvevőihez, 2012.03.09.-én)

Sokszor azért, mert a félelem, a szégyen vagy a világ befolyása azt sugallja nekünk, hogy nincs szükségünk Istenre, nem vesszük észre vagy alábecsüljük ennek a szentségnek a jelentőséget, ami olyan gyönyörű és irgalommal teljes. A szentgyónás megnyitja az ajtókat, hogy részt vehessünk a szentáldozásban és bevezet bennünket abba a szentségbe és kegyelembe, amelyet Isten akar adni nekünk.

Gyakran, mint az éretlen gyermekek, nemcsak kifogásokat gyártunk arra, hogy miért nem engedelmeskedünk az Atya tervének, hanem önigazolást keresünk és elrejtjük bűneinket. Isten mégis ismer és elfogad minket hibáinkkal és erényeinkkel együtt. A kiengesztelődés szentségén keresztül juthatunk vissza az Atyához, és nyerhetjük el megbocsátását és szeretetének kegyelmét.

1. Aggódom, hogy a barátaim meglátnak a gyónók sorában

„A szégyen jó; egy kis szégyenérzet egészséges, mert szégyellni magunkat üdvös dolog. Az én országomban, amikor valaki nem érez szégyent, azt mondjuk rá, hogy “szégyentelen”. A szégyen jó is lehet, mert alázatosabbá tesz bennünket, és a pap szeretettel és gyengédséggel fogadja a gyónást, és Isten nevében megbocsát nekünk. Emberi szempontból is jó beszélgetni egy testvérrel, és elmondani egy papnak azokat a dolgokat, amelyek a szívünket nyomják. És az ember úgy érzi, hogy leteszi a terhet Isten, az Egyház és a testvérei előtt. Ne féljetek a szentgyónástól! Amikor az ember sorban áll szentgyónás előtt, rátörnek ezek az érzések, a szégyen is. De a gyónás befejeztével az ember szabadon, nagyszerűen, szépen, megbocsátva, őszintén, és boldogan távozhat. Ez a szentgyónás szépsége!” (Ferenc pápa, általános audiencia, 2014.02.19.)

2. Nem érzem a megbocsátást, amikor gyónok

A latin nyelvű teológiai képlet bonyolultnak tűnik, de nagyon egyszerű: a szentségek “ex opere operato” -ként működnek. Ha szó szerint lefordítjuk, így szól: a szentség „az elvégzett munka által dolgozik”. Kristály tiszta, nemde? Más szavakkal kifejezve, ha a szentséget rendesen elvégzik, akkor nem eredménytelen. A szentségek ereje nem az egyén hangulatából vagy érdeméből származik (vagyis nem a pap szentségétől vagy a sajátométól függ). Isten kegyelmére támaszkodik. Nyilvánvalóan, minél jobb a belső helyzetünk, annál jobban tudjuk megnyitni életünket e kegyelemnek. Mindaddig, amíg jóhiszeműen végezzük el a szentgyónást, akkor is, ha nem érezzük, biztosak lehetünk benne, hogy megbocsátást nyertünk.

3. A pap mindig szigorúan bánik velem és túlzásokba esik

A büszkeség többek között nagy érzékenységet eredményez, különösen, amikor hiányosságainkra és hibáinkra derül fény. Bizonyos esetekben még komplexusok sorozatát, üldöztetés és agresszió téveszméjét is létrehozza azok ellen, akik e területeken vonnak minket kérdőre. Ezt szem előtt tartva kérdezd magad alázattal: nem lehet, hogy bennem és a büszkeségemben rejlik a hiba, nem pedig a papban? Ha ez nem így van, akkor kérdezd meg magadtól, hogy vajon Isten talán ezt a zsémbes ’sebtapaszt’ használja segédeszközként, hogy segítsen nekem nőni az alázatosságban? Ha úgy érzed, hogy ez nem az, amit Isten próbál megtanítani neked, akkor keress egy nyugodtabb papot, és hordozd imáidban a másikat.

4. A pap nem szeret, és nem hallgat meg

Beszélj a pappal, ha tudsz. Jóindulatúan mondd el neki, mit gondolsz. Magyarázd el a helyzetedet. Ha a dolgok nem javulnak, keress egy másik papot. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy imádkozz érte, és kérd Istent, hogy áldja meg Egyházát kedves és türelmes papokkal.

5. Közvetlenül Istennek vallom be bűneimet

Ha ez igaz, akkor menj el gyónni. Ez a szentség a legbiztonságosabb módja annak, hogy megvallhassuk bűneinket közvetlenül Istennek. Ha nem vagy meggyőzve, akkor fontold meg, mit értesz “közvetlen” és “közvetett” alatt. Ha valakivel közvetlen beszélni szeretnék, akkor nem elegendő egy belső és szellemi párbeszéd. Szeretem látni a személyt, és beszélni vele, szemtől szembe. Én olyan vagyok, mint a görögök, akik azt mondták Fülöpnek: “Uram, látni akarjuk Jézust.” Van egy lendület, egy mély és ellenállhatatlan vágy, hogy keressem a kapcsolatot; szeretnék látni, hallani, érinteni. Isten jól tudja, mekkora szükségünk van erre a konkrét és fizikai bizonyosságra. Ezért vált az Ige testté és lakott közöttünk! És emiatt, Ő jelen van a szentségekben, mint látható, konkrét, kézzelfogható közvetítő. Ezek az igazi közvetlen dialógusok.

6. A sor túl hosszú … nincs időm várni

Erre a kifogásra a Példabeszédek könyve és egy idézet is választ ad. Először a Példabeszédekből: „Egy tohonya ember földje mellett jártam, és egy ostoba ember szőlejénél. Már teljesen fölverte a gyom, az egész felszínét bozót borította, és romokban hevert a kőkerítés. Jól megnéztem, aztán eltöprengtem rajta, és ezt a tanulságot szűrtem le belőle: Csak egy kicsit aludj, csak egy kicsit szunnyadj még, csak egy kicsit pihentesd a karodat, akkor a szegénység, mint az útonálló, és a nélkülözés, mint a koldus, rád tör” (Példabeszédek könyve 24: 30–34). Továbbá, ezt mondta egy férfi, akit később XIII. Leó pápának neveztek: „Ha lustaságból nem használod a szükséges eszközöket, hogy alázatossá válj, akkor mindig elnyomottnak, nyugtalannak, elviselhetetlennek fogod érzeni magad és talán másokat is, és ami még rosszabb, fennáll a veszélye annak, hogy örökre elveszel” (J.Pecci – XIII Leó, Az alázat gyakorlata, 49). Más szavakkal, szerintem jobb kivárni a sorod.

7. De én jó ember vagyok. Nem mintha gyilkosságot követtem volna el, vagy elloptam volna valamit.

Itt kell alkalmazni a „szókratészi hatást.” Hadd magyarázzam el: Szókratész, amikor megkapta a jóslatot Delphi templomában (Athén legbölcsebb emberének kikiáltva őt), nem tudta elhinni. Nem lehet bölcsebb, mint korának legbölcsebb férfiai (akiket jól ismert). Így aztán végül körbejárt a városban és megpróbálta megcáfolni a jóslatot. Paradox módon, elfogadva tudatlanságát és bölcsességének korlátait, elkezdett megfogalmazni egy sor olyan metsző kérdést, amely végül elvezetett oda, hogy ő lett korának egyik legbölcsebb embere. Képletesen, valami hasonló történik a szentekkel. Miután intenzív módon érzékelték Isten szeretetét és saját érdemeik hiányát, ők az elsők, akik letagadják életszentségüket. Paradox módon, alázatosságuk és vallomásuk nyitja meg szívüket Isten kegyelmének és vezeti el őket a szentség útjára. Ezzel ellentétben, aki az “Én szentebb vagyok, mint te” mentalitást gyakorolja, az az egyik legrosszabb betegségben szenved: az önigazolásnak ezt a fajtáját büszkeségnek nevezik. Ha ebben szenvedsz, nincs gond, mert a hatása hatékonyan megfordítható. Az ellenszer a szentgyónás!

8. Majd akkor megyek, amikor valóban sajnálom

Ez a kijelentés részben helyes. A gyónás megköveteli az igaz megbánást, hogy gyümölcsöző legyen. Mindenesetre jó lenne, ha a lehető leghamarabb arra törekednénk, hogy megpróbáljuk elnyerni ezt a kegyelmet. Hogyan? Imádkozzunk többet. Olvassuk a Bibliát, elmélkedjünk többet, és alaposabban vizsgáljuk meg a lelkiismeretünket. Miért? Mert az élet elhalad mellettünk és nem mindig van annyi időnk, amennyit szeretnénk. “Ne essetek kétségbe; megbocsátást ígértek nektek. Köszönet Istennek, mert megígérte; Isten ígéretéhez tartom magam. Most pedig élj jól. Holnap, válaszol, élni fogok. Isten megígérte a megbocsátást; senki sem ígért neked holnapot …” (Szent Ágoston kommentárja a 102. zsoltárhoz).

9. Nincs időm. Később meg fogom gyónni. Jézus nem diszkriminál.

Nos, ha nem tudtál volna valami súlyos okból kifolyólag gyónni (olyan érvek, mint “Nem jutottam el, mert néztem egy labdarúgó meccset” nem működnek itt) és tökéletes bűnbánatot tartottál, akkor szentáldozáshoz járulhatsz. Ezt mondja a Katekizmus az 1452. bekezdésben. De győződj meg róla, hogy érted azt, hogy a “tökéletes bűnbánat”  mit is jelent: „tartalmazza azt a szilárd elhatározást, hogy a bűnbánó, mihelyt alkalma nyílik, a szentségi gyónáshoz járul” (Trienti Zsinat: DS 1677). Ez azt jelenti, hogy a szentmise után keresnünk kell egy papot, és a lehető leghamarabb meg kell gyónni. Mindenesetre jobb, ha nem vállalunk kockázatot. Vigyázzunk. Érkezzünk időben, és gyónjunk teljes szellemi békében.

Emlékezzünk Szent Pál szavaira: „Ezért aki méltatlanul eszi a kenyeret vagy issza az Úr kelyhét, az Úr teste és vére ellen vét. Tehát vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből, mert aki csak eszik és iszik anélkül, hogy megkülönböztetné az (Úr) testét, saját ítéletét eszi és issza” (1 Kor 11:27–29).

10. Napi imádságom, áldozataim és jótékonysági munkám jóváteszik a bűneimet. Isten biztosan megbocsát nekem ezekért.

Ez igaz. A Biblia is mondja: „a szeretet befedi a bűnök sokaságát” (1 P 4.8). A Katekizmus az 1452. bekezdésben megerősíti ezt: „Amennyiben a bűnbánat az Isten iránti, minden mást megelőző szeretetből származik, akkor a bűnbánat neve ’tökéletes’ (szeretet-bűnbánat). Az ilyen bűnbánat a bocsánatos bűnöktől megtisztít…”. A Biblia ugyanakkor emlékeztet Jézus szavaira, melyeket az apostolokhoz intézett: „Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad” (Jn. 20, 22–23). És a Katekizmus folytatja: „a bocsánatos bűnöktől megtisztít, sőt a halálos bűnökre is bocsánatot szerez, ha tartalmazza azt a szilárd elhatározást, hogy a bűnbánó, mihelyt alkalma nyílik, a szentégi gyónáshoz járul” (Trienti Zsinat: DS 1677). Egyik igazság sem ellenkezik a másikkal, mindkettőt integrálni kell. A gyónás nem egy kívülről megszabott vagy választható kérdés. Nem tanácsos szentáldozáshoz járulni a megbocsátás bizonysága nélkül. A szentgyónás megadja nekünk ezt a bizonyosságot.

11. Miért valljam be a bűneimet egy másik bűnösnek?

Amikor a pap azt mondja: “Én feloldozlak téged”, nagy csoda történik. Ugyanez történik, amikor azt mondja: “ez az én testem”. Ebben a pillanatban már nem a pap beszél vagy cselekszik. Az “én”, amit hallasz, maga Krisztus hangja. Igen, ez egy hang, amely az ég magasságaiból és a szív mélységeiből származik. Ez az “én” Krisztushoz tartozik. Nehéz elhinni, de ez a tiszta és egyszerű igazság. Így, aki megbocsát, bár a papon keresztül, maga Krisztus.

12. Nem kell a szentgyónás. Tudatában vagyok a hibáimnak, és saját magam korrigálhatom azokat.

Itt különbséget kell tenni két dolog között: a hibák kijavítása egy dolog, a bűnbocsánat egy másik. Ami az elsőt illeti, teljesen igazad van. Lehet és kell is dolgozni a hibáink javításán, szem előtt tartva, hogy csak Isten kegyelme által tudunk igazán javulni. A második dologra áttérve, itt elengedhetetlen a szentgyónás. Csakis Isten bocsáthatja meg a bűnöket. Ez az erőteljes igazság volt az egyik oka G. K. Chesterton megtérésének; nagyon tisztán mondta: “A bűnbánat szentsége új életet teremt, és az embert minden élővel megbékélteti, de nem úgy, mint ahogy azt az optimisták és a pogány prédikátorok teszik. Az ajándéknak ára van, és a szentgyónáson alapszik. Találtam egy olyan vallást, ami lemerészkedik velem a saját magam mélységeibe.”

13. Isten nem fog megbocsátani nekem. A bűneim túl nagyok.

Igaz, Isten nem fog megbocsátani neked, ha továbbra is azt hiszed, hogy nem képes rá. Kegyelme időről időre a szívünk ajtaján kopogtat, de soha nem fogja betörni az ajtót. Próbáld megváltoztatni a gondolkodásod. Ismételd utánam: „Isten képes rá és meg is akar bocsátani nekem. Isten végtelenül irgalmas. Isten semmit sem akar jobban, mint bocsánatával átölelni.” Emlékezzünk Ferenc pápa szavaira: “Ne felejtsük ezeket a szavakat: Isten soha nem fárad bele a megbocsátásba! ’Nos, Atyám, akkor mi a probléma?’. Nos, a probléma az, hogy mi magunk fáradunk bele, nem akarunk kérni, belefáradunk a bocsánatkérésbe. Ő soha nem fárad el a megbocsátásban, de időnként mi belefáradunk abba, hogy bocsánatot kérjünk. “

14. Ismerem a papot. Zavarba ejtő, hogy elmondjam neki, mit tettem.

Néhányan azt mondják, hogy a szerénység egy olyan belső tapasztalat, amely arra késztet minket, hogy felismerjük azokat az értékeket, amelyeket védeni kell (vagy gyakran elrejteni). Az utcán meztelenül járni, például “szemérmetlen” lenne. A zavar, feszengés viszont a valami által megsértett értékek belső megtapasztalása. Ez a tapasztalat gyakran hasznos, mert érzékennyé tesz minket bizonyos cselekedetek csúfos voltára, és megakadályozza, hogy elkövessük azokat. A zavar azonban kétélű kard lehet. Vianney Szent János egyszer azt mondta, hogy az ördög elveszi a bűn előtt a zavarunkat, és visszaállítja, amikor gyónni megyünk. Ez egészségtelen feszengés. Az egészséges zavar azonban mélyebb és őszintébb gyónáshoz vezethet bennünket, továbbá segít abban, hogy elkerüljük ugyanezeket a bűnöket a jövőben. A kulcs tehát abban rejlik, hogy ezt a kínos helyzetet pozitív katalizátorként használjuk (emlékezzünk a tékozló fiú estére). Ha még mindig túl nehéz számodra, hogy olyan paphoz menj, akit ismersz, keress egy másik papot vagy egy olyan helyet, ahol zárt gyóntatószék van az anonimitás fenntartása érdekében.

15. Nem fogom elmondani a bűneimet másnak. Ez magánügy.

Szent János világosan megmondta: „Ha azt állítjuk, hogy nincs bűnünk, önmagunkat vezetjük félre, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket. Ha azt állítjuk, hogy nem vétkeztünk, hazugnak tüntetjük fel, és tanítása nincs bennünk.” (1 Jn 1, 8–10). Egyesek azt mondhatják: csak Istennek vallom meg bűneimet. És igen, elmondhatod Istennek a bűneidet, és kérheted a megbocsátását. De Ferenc pápa szerint , „emberi szempontból is jó beszélgetni egy testvérrel, és elmondani egy papnak azokat a dolgokat, amelyek a szívünket nyomják. És az ember úgy érzi, hogy leteszi a terhet Isten, az Egyház és a testvérei előtt. Ne féljetek a szentgyónástól! Amikor az ember sorban áll gyónás előtt rátörnek ezek az érzések, a szégyen is, de a gyónás befejeztével az ember szabadon, nagyszerűen, szépen, megbocsátva, őszintén, és boldogan távozhat. Ez a szentgyónás szépsége!” (Ferenc pápa, általános audiencia, 2014.02.19.)

 

Forrás: catholic-link.org
kép: catholic exchange

Ezt a cikket Ward Henrietta önkéntes fordítónknak köszönhetően olvashattad el magyarul.

Támogasd Te is a 777 evangelizációját!

Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!

Még nem érkezett hozzászólás