A demokráciára sokszor utalnak, mint egy abszolút jó és elérendő rendszerre. A tegnapi ír népszavazás bebizonyította, hogy a demokrácia is lehet ugyanolyan romboló rendszer, mint egy diktatúra, amennyiben nem kötelezi el magát az emberi élet feltétlen védelmére.
„Számomra azok a nemzetek a legszegényebbek, amelyek engedélyezik az abortuszt, és félnek e csöppségektől, félnek a magzatkorú gyermekektől.” (Teréz anya)
Szomorú eredmény született Írország, de még szomorúbb a születendő gyermekek és családjaik számára. Az ír szavazók 66,4%-a tegnap az ír alkotmány 8. módosítása, tehát a születendő gyermekek alkotmányos védelmének eltörlése mellett döntött annak érdekében, hogy életüket a jövőben szabadon ki lehessen oltani.
A Savethe8th (Mentsük meg a 8. alkotmánymódosítást!) kampány szervezői így reagáltak közleményükben:
“A 8. alkotmánymódosítás nem teremtette meg a születendő gyermekek élethez való jogát – csupán elismerte ezen jog létezését, ami mindig is létezett, és mindig is létezni fog. Amit az ír szavazók tegnap támogattak az egy történelmi mértékű tragédia. Azonban egy helytelen dolog nem válik helyessé csupán a többség támogatása miatt.”
hirdetésDavid Quinn, az életpárti Iona Institute vezetője a következőt osztotta meg a Facebookon: “Ha az eredmény 99-1 lett volna, akkor is az lenne a helyzet továbbra is, hogy a születendő gyermeknek morális joga van az élethez, akkor is, ha a törvény azt most meg is tagadja. Továbbra is rá kell mutatnunk ennek az új törvénynek az igazságtalan természetére.”
Az írek a szavazás előtt megismerték a törvénytervezetet, amellyel a kormány az abortuszt legalizálni kívánja. Eszerint a 12. hétig bármilyen indokkal el lehet menni abortuszra, amennyiben pedig komoly esély áll fenn az anya egészségének (beleértve a mentális egészséget is) károsodására, a 6. hónapig! Érdemes kitérni a mentális egészség részre. Angliában és Walesben 2016-ban az összes abortusz csaknem 97%-át (közel 180 000 abortuszt) azzal az indokkal végezték el, hogy a várandósság veszélyezteti az anya mentális egészségét!
Ez rámutat a bevezetni kívánt ír szabályozás extrém voltára: olyan 6 hónapos babákat fognak abortálni az anya mentális egészségére hivatkozva, akik életben maradásáért mindent megtennének az orvosok, ha koraszülöttek lennének.
Arról nem is beszélve, hogy amennyiben úgy értékelik, hogy a várandósság azonnali kockázatot jelent az anya életére vagy egészségére (amibe itt is beletartozik a mentális egészség!), akkor a 9. hónapig el fogják végezni az abortuszt. Amennyiben az anya élete veszélyben volt, a 8. alkotmánymódosítás hatályban léte alatt mindent meg lehetett tenni az anya megmentéséért, még akkor is, ha a beavatkozás a magzat sajnálatos halálával járt.
Egy abortuszért a legtöbb esetben nemcsak az anya a felelős, hanem sokan mások is a szűkebb és tágabb környezetéből, illetve az orvosok és a döntéshozók közül.
Tegnap minden egyes írországi abortuszért felelőssé váltak azok, akik a születendő gyermekek alkotmányos védelme eltörlése mellett szavaztak.
Bár nagy különbség, hogy Magyarországon az abortuszról nem a magyar nép döntött, a mi felelősségünkről is érdemes elgondolkodnunk, amennyiben elfogadjuk a szabad abortuszt és szemet hunyunk fölötte.
Zaymus Eszter
CitizenGO
Kapcsolódó írások:
Írország el akart hallgattatni nemi erőszakon átesett nőket
Ne feledd, a megosztással evangelizálhatsz!
hirdetés
14 hozzászólás
Üdv!
Nem véleményt foglalva (csak,mert nincs kedvem ehhez) de mintha olvastam volna ilyeneket,hogy. “..és Isten tudja mi jó nekünk..” meg “…Isten vezeti az embereket…” Mikor fogjátok már megérteni,hogy ha Isten vezetné az embereket akkor egész nagyszerű lenne minden.De nem Isten vezet bennünket,hanem mi magunkat.Még mindig nem világos??? Istennek sem szégyenkeznie sem büszkélkednie nincs oka miattunk,ezeket nekünk kell megtennünk.De mi imádunk hárítani.Gyermeteg elképzeléseink vannak majdnem mindenről.Ami feltűnő és csillog azt észre vesszük ám ami néha fontosabb és alig érzékelhető számunkra azzal nem foglalkozunk.Nagyon sokáig így lesz ez.Az abortusz is de ez még jobban elszomorít.
A 777 blog a keresztyénség szégyene
Írországban azt a magzatot is meg kellett tartani aki egy nő, apja általi megerőszakolásából fogant.
Nem vagyok abortusz párti, sőt nehezen tudom elfogadni, főleg azt tartom elfogadhatatlannak hogy vki élete során többön is részt vesz. Magyarországnál ez egy tradíció, itt már 100 éve volt terület híres az egykézésről és a házi magzat eltávolítástól.
Ha valóban csökkenteni akarjuk az abortuszok számát, akkor itt az idő, hogy a megfelelő óvszer használatról beszéljünk és a ffiak felelősségéről. Ahelyett, hogy ájtatosan a homokba dugnánk a fejünket, amire 777 leginkább képes.
Van egy olyan alapszabály, hogy bűnt bűnnel, rosszat rosszal nem lehet gyógyítani. Ha lehetővé teszik a megerőszakolt nő magzatának abortálását, akkor pont ezt az alapszabályt rúgják fel, és a harmadik fél, az ártatlan magzat fog szenvedni. Inkább könnyíteni kellene az örökbefogadási eljárást, hogy a nem kívánt gyermekek is megszülessenek, de aztán könnyen örökbe lehessen őket fogadni.
Kedves Orsi!
Mindamellett hogy sok kérdésben bizonyosan egyetértenénk az abortusz témával kapcsolatban, egy mondatoddal kapcsolatban nagyon nem.
A férfiak felelősségét hozod fel példának és komoly problémaforrásnak is, miközben:
“Angliában és Walesben 2016-ban az összes abortusz csaknem 97%-át (közel 180 000 abortuszt) azzal az indokkal végezték el, hogy a várandósság veszélyezteti az Anya Mentális Egészségét!”
Ezen statisztika tükrében igencsak furcsa, hogy nem a nők felelősségét hozod fel elsősorban.
Egy férfinak, aki meg akarná tartani a születendő gyermeket, legtöbbször -lényegében- nagyon minimális beleszólása van csak ebbe. Az ír népszavazás alapján pedig vitathatlan, hogy a nőknél az “Én testem, az én döntésem” elv már elég erős ahhoz manapság, hogy olyan gyermekek százai vagy ezrei is meghaljanak, akiket az apuka szeretett volna megtartani és felnevelni.
Tehát mindkét nem 50-50%-os felelősségéről kellene beszélni, sőt még egy hajszálnyival talán többet is a nőkéről. Hiszen az ő méhükben történik a gyermekgyilkosság, ami így számukra – egy férfihoz képest – még egy fokkal kíméletlenebb terhet jelenthet – mind testileg és mind lelkileg egyaránt.
Magyarországon harmadik ciklusát kezdi egy magát kereszténynek és nemzetinek mondó kormány Kétharmaduk van a parlamentben, így bármit meg tudnának változtatni. Mégis nemcsak hogy legális megölni a meg nem született embereket, de még TB támogatás is van rá.
Évek óta hiába várom, hogy az egyházi vezetők nyilvánosan felhívják a kormány figyelmét, hogy ha nem tiltják meg az abortuszt, akkor legalább ne mondják magukat kereszténynek. Egy igazi keresztény vezető mondjuk Szent István, vagy Szent László ezt nem tűrte volna el az országban.
Gonosznak tartjuk a nácikat, mert sok embert megöltek. A Nyugati liberális(ha a tetteket nézzük itt is az van) demokráciák hány embert öltek meg? Itt nem faji alapon szelektálnak, hanem, az alapján, hogy az adott személy megszületett-e már.
Azt szoktam mondani, hogy a demokrácia a hülyék diktatúrája. Amint látjuk igencsak gyilkos diktatúra!
Teljes mértékben egyetértek veled Lajos!
Ha értelmes lett volna a korábbi szabályozás, akkor most nem lett volna népszavazás, de mivel annyira szigorú volt, hogy bizonyítottan haltak meg miatta nők, ezért könnyű volt a lazítás mellett kampányolni. Tetszettek volna hamarabb gondolkozni. Egyébként meg ugyanúgy elvégezték, csak házilag, vagy külföldön, így még értelme se volt, mert csak elvben nézett ki szépen. Az meg, hogy Angliában miért lelki okokra hivatkoznak? Valószínűleg az a legegyszerűbb. Ez egy értelmetlen statisztika, nincs például olyan kategória, hogy nem tudná eltartani, és köztudott, hogy az egy fontos ok, de arra nem lehet hivatkozni. Szóval megint összehoztatok egy cikket, amiben megvezetitek az olvasót, azaz hazudtok. Orsi első mondatával teljesen egyet tudok érteni.
“Mester, melyik a legfőbb parancsolat a törvényben?”
Jézus így válaszolt: “Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és legnagyobb parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.”
Nem a ne ölj! Fontos az is, de vannak fontosabb dolgok. Jézus szerint, ez titeket nem kell, hogy befolyásoljon, eddig se tette.
Sátáni gondolatok, amit leírt. Elképesztő, hogy valaki a jézusi szeretet parancsával próbálja meg igazolni a magzatgyilkosságok helyességét. Ez az a pont, amikor a szürreális válik reálissá. Akkor ezek szerint szabadon lehet ölni, mert a “ne ölj” parancs csak az ötödik a sorrendben. Aztán szabad az út a hazugság felé is, mert hát a “ne hazudj” parancs meg csak a 8. helyen kullog. Ajánlom figyelmébe a Biblia elmélyültebb tanulmányozását. A szeretet a legfőbb parancs, ami minden mást magában foglal. Ez is benne van a Bibliában: “Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel, mert aki embertársát szereti, a többi törvényt is megtartja. Hiszen a parancs: ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, a másét ne kívánd, s ami egyéb parancs még van, mind ebben az egyben tetőződik: Szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Római levél 13,8-9). A meg nem született magzatot nem illeti meg a szeretet? Azt meg lehet ölni? Azt nem kell szeretni? A szeretet nem tesz rosszat embertársának. Meg azt is Jézus mondta: “Amit akartok, hogy nektek tegyenek az emberek, ti is tegyétek meg másnak” (Máté 7.12). Ha ön elvárta az anyjától, hogy megszülje, akkor másnak is adja meg ezt a lehetőséget.
Hát igen: egyházaink többnyire cinkosan hallgatnak. Róma pedig előbb öleli keblére a migránsokat, mint a saját, európai méhekben fogant gyermekeket és az őket teherként hordó “anyákat”. És akkor még nem is szólalt meg háromszor az a bizonyos kakas… A juhok pedig farkasokká válva fölzabálják a saját porontyaikat, majd kerítések mögé húzódva gyűlölködően mutogatnak a boldogabb méhekben fogant és kihordott idegenekre… Békét az anyaméhben!
Szent István vakká és süketté tétette Vatult, hogy alkalmatlan legyen az uralkodásra, de ezt az utókor Gizellára kente, hogy szentté lehessen avatni. Szent László meg lovagkirály volt, csatáról csatára járt, és két csata között egész biztos nem piknikezni volt.
És igen, az abortusz az én testem, az én döntésem. Vannak helyzetek, amikor valóban értelmetlen, így akkor, mikor a párnak volna lehetősége megtartani a gyereket, de nem teszi. Máskor pedig nem azt mondom, hogy helye van, de érthető. szeretnék egy statisztikát kapni arról is, hogy az elhajtott magzatok közül hány szenvedett valamilyen betegségben, ami egészen biztosan hatással lett volna a későbbi életére. Helye lehet akkor is, mikor a magzat egyszerűen nem a megfelelő időben érkezik: a párnak se lehetősége, se a támogatottsága nincs meg ahhoz, hogy gyereket vállaljanak.
Továbbá, a kedves férfiak könnyedén beszélnek. Próbálják meg elképzelni, hogy érezheti magát egy megerőszakolt és teherbe ejtett nő. Próbálják meg elképzelni, hogy érzi magát egy nő, mikor megtudja, hogy a partnere menet közben levette az óvszert, mert kényelmetlennek találta.
Igen, könnyű a fotelből véleményt írni, nekem is. De hiába értük el azt a kort, hogy egyenjogúság van, még mindig ott tartunk, hogy a gyermeküket egyedül nevelő nők jóformán kitaszítottak, hogy a várandósokról ne is beszéljünk.
Erre az ”én testem az én döntésem” feminista propagandaszövegre a következőt válaszolnám: Mindenkinek joga van eldönteni, hogy szexel-e vagy nem. Azzal minden felnőtt embernek tisztában kellene lennie, hogy bármilyen védekezés esetén is van egy minimális esély, hogy megfogan egy gyermek. Tehát aki szexel az elfogadja azt a néhány ezrelék esélyt arra, hogy egy gyermeket hív életre. Onnantól kezdve, hogy a gyermek megfogant már nem csak a nő saját testéről van szó, hanem a megfogant gyermekéről is. Ha a hajóm utasát a tenger közepén a kidobom a hajóból, mondván az én hajóm az én döntésem, akkor én gyilkos vagyok. Ez még akkor is igaz, ha egy titokban a hajóra lopózott potyautasról van szó.
A nehéz anyagi helyzetről mint indokról az a véleményem, hogy mai világban meg lenne rá a pénz, hogy a fogantatás senkinek se jelentsen súlyos válsághelyzetet. Persze ehhez vezetőinknek nem stadionokra meg olyan felesleges kampányokra és népszavazásokra (törvényesen megválasztott kormányként a magyar álláspontot teljesen legitim módon képviselhették volna minden nemzetközi fórumon enélkül is, hiszen ezért vannak megválasztva) hanem mondjuk anyaotthonokra és a válsághelyzetben lévő anyákra kellene költeni. Másrészről akkor arra hivatkozva, hogy nem tudják eltartani egy 1 éves csecsemőt is meg lehetne ölni, ha a család időközben elszegényedett.
Az különösen jópofa, hogy azért nem lehet legitim véleményem a témában mert férfi vagyok. A nők egy jelentős része sem szenvedett el nemi erőszakot, így ők is csak elképzelni tudják, hogy milyen szörnyű. Akkor az ő véleményük sem számít? Képzeljük el mit érez az a férfi aki szeretné felnevelni a gyermekét, de az anya abortáltatja, és a férfinek semmi jogi lehetősége nincs megakadályozni.
Nemi erőszakot valóban nagyon szörnyű lehet átélni. Azonban az egyik szörnyűséget nem lehet egy másikkal meg nem történté tenni. Akkor a végeredmény nem nulla szörnyűség, hanem kettő! Ilyen helyzetre sose lesz olyan megoldás, hogy ne legyenek utána életen át tartó lelki sebek. De ezek a lelki sebek biztos nem egy gyilkosságtól fognak jobban gyógyulni.
Szerintem bátorítani kéne az ilyen anyákat, hogy szüljék meg a gyermeküket, majd ha utána úgy érzik nem tudnak vele együtt élni, akkor adják örökbe. Bizonyított erőszak esetén a lelki sebekért pedig sokmilliós kártérítést kellene fizettetni az erőszakolóval, amit az állam megelőlegezhetne, amíg sikerül behajtani.
Az utolsó bekezdést nem értem. A hajléktalanok jellemzően nem gyermeküket egyedül nevelő nők, mert ők azért a mai világban valamennyi segítséget(hogy eleget-e, arról lehet vitatkozni) mindig kapnak, hanem sokkal inkább olyan férfiak, akiket váláskor kirakott az asszony. Értük nem kár, őket nem igazán segíti a társadalom. Én őket érzem inkább kitaszítottnak.
A gyilkosságra nincs mentség, bárhogy is magyarázzuk! Egy anyának nem szabadna megölnie a saját gyermekét! Egy anyának az a küldetése, hogy szeretettel gondviselje azt a kis csöpséget, akit a szìve alatt hordoz, ugyanúgy ahogy egyszer őt is az édesanyja. Nem szabad Istent játszani, senkinek nincs joga döntenie életről és halálról! “Az én testem az én döntésem”: az önszeretet és az önző énkép szlogenje. A nemi erőszak által fogant babákat sem szabad meggyilkolni, inkább adják örökbe. Egy igazi anya telve van szeretettel, ha kell még az életét is feláldozná gyermekéért! Ha muszáj még az oroszlánnal is felveszi puszta kézzel a harcot! Egy igazi anya bátor! Mert a szeretethez bátorság is kell!
Nem értek egyet a cikk írójával: bár keresztényként mélységesen sajnálom, hogy ez lett az eredmény, de ez nem a demokrácia szégyene. A demokrácia egy egyszerű rendszer, ahol a többség dönt. A cikk megfogalmazása pont ugyanolyan kesergés, mint ahogy a magyar ellenzéki szavazók keseregtek a választásokon, hogy a Fidesz nyerte a választást. Az sem a demokrácia, hanem az ellenzéki pártok szégyene volt.
Én úgy gondolom, hogy az ír népszavazás eredménye a kereszténység, az egyház(ak) szégyene (és itt egyház alatt nem csak a szervezetet, a papokat/lelkészeket értem, hanem mindannyiunkat, a hívők közösségét). Mégpedig azért, mert képtelenek vagyunk vonzó és értelmes választ adni a mai élet kérdéseire. Az egyház a saját értelmezési tartományán belül mozogva ad csak válaszokat, amiknek viszont nincs sok értelme az ezen kívül élő többség számára. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy a többség máshogy döntött. Az egyház és a kereszténység szégyene, hogy évtizedek óta képtelen hidat verni a két világ közé, hogy képtelen úgy elmondani, indokolni a saját álláspontját, hogy arra egy nem hívő is azt tudja mondani: igen, ebben lehet valami, ennek van értelme. Hogy képtelen vonzó, örömteli alternatívát mutatni. Hogy képtelen értelmesen, logikusan, konzisztensen kommunikálni. Amíg ebben nem tudunk előrelépni, addig hiába várjuk, hogy a többség a mi álláspontunk mellé álljon! Vagy hogy egyáltalán gyarapodásnak induljanak keresztény egyházaink Európában…
A törvény csak egy keretet biztosít, hogy az anyát ne lehessen kényszeríteni egy jó ok miatt nem kívánt terhesség kihordására.
Vissza lehet élni vele, és úgy tűnik, hogy vissza is élnek vele. De mégiscsak fontos az is, hogy a másik irányba is szabad lehessen dönteni.
Nem vitás, hogy az abortusz során valaki meghal, aki amúgy élt volna. Lehetnek rá indokok (anya életének veszélyeztetése, vérfertőzés, stb), de akkor is egy vétlen életet kioltó emberölés. Az sem mindegy, hogy az esetek 90 vagy 5%-ban hivatkoznak az anya mentális egészségére. A 90% csak ürügyet jelent: na mit is ikszeljünk be, hmm, mentális egészség, azt mindenre rá lehet húzni.
Szerintem a gyermek életéért elsősorban az anya a felelős. Fontos, hogy megértse, mi történik, és utána döntsön. Ez nagyon el van kenve manapság.
A társadalom, az egyházak felelőssége az, hogy ne kenjék el ezt a felelősséget. Szabad lobbizni az életért, szabad tanítani, vitázni, sőt felajánlani hogy befogadják azt a megszületendő gyereket.