Gyógyulás a bántalmazás sebeiből

A gyermekek bántalmazásánál szomorúbb dolog kevés van. Mégis, szinte mindnyájan éltünk át verbális, fizikai vagy szexuális bántalmazást gyermekkorunk során. Olvasónk arról tesz tanúságot, hogy van gyógyulás. Lehetséges szabadon, a bántalmazás fájó sebei nélkül élni.

Ültem a fürdőkádban és számolgattam a kék foltjaimat, ez volt az egyik esti szokásom. Az ütések, rúgások helye mindig csúnyán bekékült, aztán idővel újabb színekre váltott. Elég sok folt elfér már egy kisgyereken is, de kamaszként néha 25-ig is eljutottam a számolásban.

A bátyám mindig megvert, ha mérges volt. Igazság szerint elég sokat volt mérges.

Mikor indulatba jött, az arca bevörösödött, ráharapott a nyelvére és akkor tudtam, hogy azonnal futnom kell, mert mindjárt ütni fog. Gyakran lefutottunk a ház körül párszáz métert. Néha sikerült elbújnom, így megúsztam. De a legtöbbször utolért és megvert. Próbáltam védekezni, de esélyem sem volt. A rémálmaimban évek múlva is üldöztek én pedig futottam és futottam.  Aztán utolértek…

Amikor nyugodt volt, akkor csak szórakozásból rúgott belém, úgyhogy bármikor, ha elmentem mellette, résen kellett lenni. Igyekeztem gyorsan elhaladni és nem hátat fordítani neki közben, emellett mindig kitettem a karom védekezésül, hogy azt érje a rúgás, ne más részeket.

hirdetés

A bátyám a szavaival is tudott bántani, ösztönösen tudta, mivel okozhat fájdalmat.

Mindezek ellenére nem tudtam nem szeretni őt, és azt hittem, ez a világ rendje, a nagyobb testvér bántja a kisebbet, ez már csak így van.

Csak később értettem meg, mikor más családok életébe is beleláttam, hogy ennek nem így kellett volna lennie. A bátyáknak védeniük és szeretniük kellene a kisebb testvéreiket. Vagy legalábbis nem bántaniuk őket. A szülőknek pedig észre kellene venni a kék foltokat, a be nem gyógyuló, önkínzásból állandóan kivakart sebeket, meg a húsig tépett bőrt az ujjakon…

Mikor végre huszonévesként felfogtam, hogy súlyos bántalmazás áldozata lettem, elkezdtem hosszú utamat, hogy meggyógyulhassak.  Nagyon sok ima, beszélgetés, pszichológiai könyvek segítségével próbáltam átverekedni magam a mély fájdalom, felismerés, harag és megbocsájtás ismétlődő periódusain. Sokat gyógyultam belső gyógyító imaalkalmakon is, mint például a Keresztút kurzus és a Mária Magdolna kurzus. A megalázottság, az elvetettség fájdalma mára már nem uralja le a mindennapjaimat, de még mindig nehezen élem át, hogy milyen is biztonságban lenni, vagy szeretettnek érezni magamat. Szükség volt szabadító imákra is, ezen kívül imádkoztunk az egész család gyógyulásáért, hiszen világos, hogy aki már gyerekként kíméletlenül üti a másikat, annak magának is nagyon fájhat valami.

Pár éve találkoztam a Nyitott Szív nevű keresztény szolgálattal, ami kifejezetten bántalmazottaknak nyújt segítséget bibliai alapokon. Meghatározó élmény volt a gyógyulás útján, hogy ebben a táborban olyan emberekkel lehettem együtt, akik hasonló dolgokat éltek át. Megoszthattam a történetem és ők értették, miről beszélek, együttérzéssel hallgattak, kifejezték a szeretetüket és bátorítottak.

Azt tükrözték felém, hogy nem egy ütlegelni való értéktelen senki vagyok, mint ahogy sokszor éreztem magam, hanem értékes személy, Isten szeretett gyermeke.

Ugyanígy én is meghallgathattam mások történeteit és kifejezhettem együttérzésem és megbecsülésem feléjük. A gyógyuláshoz Isten szeretetére és embertársaink szeretetére egyaránt szükség van, ebben a táborban mindkettő jelen volt.

A Nyitott Szív szolgálat egyhetes intenzív tábora idén július 15 -21 között lesz Poroszlón. Ajánlom mindenkinek, aki feldolgozatlan sebeket hordoz, akit bántottak szavakkal, bántottak fizikailag, szexuálisan. Nagyot léphetnek előre a gyógyulásban, ha rászánják ezt az egy hetet.

A szerző a 777 olvasója

Kép forrása: she.hu

hirdetés