Szemle

Csupán 45 percig élt a baba, de a szeretetről tett tanúságot

Megfogan egy élet, majd a születés után vagy még a várandósság alatt kiderül, hogy a baba nem fogja túlélni a saját világrajövetelét. Mit tehet ilyenkor az, aki egy hasonló esettel kell, hogy szembenézzen?

Szerző: Marta Brzezińska-Waleszczyk

Egyszerű válasz egy ilyen kérdésre nem létezik, mindazonáltal az élet maga mutathatja meg, hogy van emberhez méltó hozzáállás: a lengyelországi Łódzban történt eset annak a bizonyítéka, hogy ha megfogan egy új élet, – bármennyi időre is – az ugyanúgy megérdemli a méltó bánásmódot és búcsúztatást, amihez a városban lévő Pro-Familia speciális kórház minden segítséget megad.

A család minden tagja ott volt már a születés előtt, hogy köszönthesse a kis jövevényt – meséli el a történetet Marta Brzezińska-Waleszczyk, a lengyel Aleteia szerzője, aki végigkövette a baba e világon töltött 45 percét. Az élet olyan leckét adott ennyi idő alatt, ami alighanem örökre elkíséri az embert. Az a feltétel nélküli szeretet, amivel a család várja az újszülöttet leírhatatlan. A Gajusz Alapítvány honlapján, amely a gyermekek és szüleik számára nyújt segítséget a kórházban, a munkatársak az alábbi írást tették közzé:

„A szülők gyökereket ugyan nem, helyette szárnyakat adtak a babának.”

„ Hálásak vagyunk ezért az új csodáért, ami a keserűséget egy meghitt búcsúvá alakítja át” – tette hozzá a központban dolgozó személyzet.

Nikoleta Broda szülésznő szerint ez egyben ennek az intézménynek az egyik célja is, hogy a kórháznak ebben a különleges szárnyában mindent biztosítsanak annak érdekében, hogy ebben a nehéz érzelmi helyzetben mind a csecsemő, mind pedig az édesanya számára olyan nyugodt és békés körülményeket biztosítsanak, amely lehetővé teszi méltó búcsúzást a gyógyíthatatlan esetekben.

Amire elsősorban szükség van, az az élet tisztelete és a magánszféra biztosítása, ami miatt az egészséges gyermekeket világra hozó édesanyákat a kórház egy másik, elkülönített részében helyezik el. „Mint szülésznő, ugyanúgy viszonyulunk minden gyermekhez. Ha a baba életben van születés után, odaadjuk az édesanyának, hogy vele lehessen és megetethesse. Ha azonban az újszülöttnek a születése után nincsenek életjelei, akkor megmosdatjuk, felöltöztetjük és odaadjuk az édesanyának, így ő és a család is elbúcsúzhatnak a kicsitől – tette hozzá Nikoleta Broda.

Az együttérzés és az élet szeretete az ehhez hasonló esetekben mutatkozik meg, amikor nem az számít, hogy mennyi ideig él valaki és mit képes elérni az életben.

Nem számít, hogy valakinek csecsemőként, vagy idős emberként van szüksége a törődésre és a méltóságra, mert a tisztelet kijár minden emberi teremtménynek, hiszen Isten az ő képmására teremtett bennünket.

Ha ezt képesek vagyunk felfedezni és odafordulni a leggyengébbhez, a legszegényebbhez és akik a leginkább sebezhetőek, akkor fogjuk tudni értékelni azt a méltóságot, amit a saját létezésünk által megkaptunk.

 

Az Aleteia nyomán, fordította: Dallos Bence

Kép: Melissa Jean Photography, via littleearthlingco.com

 

hirdetés

3 hozzászólás

  • Válasz Gézu 2018. 02. 26. 23:12

    Amúgy azt el tudná mondani valaki, hogy Istennek mi a szándéka azzal, hogy ilyen rövid időre ad életet, és a szerető szülőknek, családnak hatalmas fájdalmat okoz?

  • Válasz Balu 2018. 02. 28. 10:00

    Ha mindent értenénk, akkor mire maradna a hit?
    Miért fájdalom a halál, ha hitünk szerint Isten színe látására jutunk általa? Azért fájdalom, mert az önzésünk miatt sírunk, hogy elvesztettük.
    Szóval a kis életnek lehet feladata, hogy őket megerősítse, megtanítsa valamire, vagy mint ahogy a cikk is megszületett, legyen tanítás másoknak.

    • Válasz Gézu 2018. 03. 06. 11:57

      Tehát ha pusztán az önzésünk miatt érzünk fájdalmat, ha meghal egy szerettünk, akkor ezt a logikát követve, valójában örvendezni kéne, ha meghalnak, igaz? Mária is milyen önző volt, örömében táncot kellett volna járnia, amikor Krisztust megfeszítették…